Igen, megértem én, hogy nem tetszik bizonyos civileknek, hogy az MSZP támogatta a menetet, amely valóban civil kezdeményezés volt. Azt azonban kár figyelmen kívül hagyni, hogy az Éhségmenet nem biztos, hogy sikerrel járt volna a szocialista párt nélkül. Az pedig köztudott, hogy a megmozdulás szervezői maguk fordultak segítségért a szocikhoz.
Így aztán lett szállás, étkezés, sajtó. Egyáltalán, "Munkát, kenyeret!"-menet lett. Majdnem kétszáz kilométeren keresztül. És a Miskolc-Budapest távon talpalók között mindvégig ott voltak az MSZP tagjai is. Nyakó István, Gúr Nándor, Varga László, Ujhelyi István vagy Bihal Dávid a Societasból - utóbbi bekötött térddel sántítva - megtették az utat az éhezőkért. Nem beszélve azokról, akik menet közben csatlakoztak hosszabb-rövidebb etapokra.
Az Örs vezér terétől láttam persze DK-táblát is, és az LMP is osztogatott zsíros kenyeret és teát a Rákóczi úton. Őket azonban nem piszkálja senki. Ők segítettek, meg beszálltak a végén, ami egyébként dicséretes. A szocik pedig megoldották, hogy legyen kivel menetelni, legyen kinek teát adni.
Ennek ellenére azt hallottam a színpadnál, hogy ez nem jó, mit keres itt az MSZP, hiszen ez egy civil rendezvény. Szegény szocik, volt rajtuk sapka. Ha nem lett volna - azaz nem állnak be segíteni egy kiváló, hősies kezdeményezést - akkor azt hallgathatták volna hetekig, hónapokig, micsoda disznóság, hogy nem jött létre a menet a szocik miatt.
Ők segítettek, nemes gesztussal. A "Munkát, kenyeret!"-menet célba ért, és ezúttal mindenki, aki egy métert is megtett benne - vagy akiért megtették - el kell hogy ismerje: a szocialisták azt tették, amit tenniük kellett. Ha volt rajtuk sapka, ha nem.
Szerző: Csanádi
