Hét csapást mért Orbán a gazdaságra

Az MSZP gazdaságpolitikai kabinetjének vezetője elkeserítőnek tartja, hogy nemcsak a legfejlettebb országoktól való lemaradásunk növekszik folyamatosan, de azoktól a régiónkbeli országoktól is, amelyeket még nem is olyan rég magunk mögött tudtunk. Mindez szerinte az Orbán-kormány elmúlt három évének, a gazdaságra mért hét csapásnak a következménye.

- Ahogy megérkeztem a Képviselői Irodaházhoz, egy Fedél nélkül című újság árusítója fogadott. Mindez jól jellemzi a jelenlegi magyarországi helyzetet, és a honatyák számára is figyelmeztető jel lehet.

- Egy hajléktalan hosszabb ideje árulja itt a portékáját. Megfigyeltem, a demokratikus ellenzéki képviselők általában megveszik tőle az újságot, hogy segítsenek rajta. A fideszesek, a kereszténydemokraták, és a jobbikosok azonban elmennek mellette, levegőnek nézik. De a hajléktalanok lapja az irodaház kapujában is azt jelzi, hogy Magyarország sajnos évről-évre rosszabbul teljesít. Bizonyíték erre, hogy 2010 és 2015 között a gazdasági növekedés üteme összesen 5 százalék lesz, amivel aligha lehet büszkélkedni.

- Pedig könnyen az lehet az ember benyomása, hogy ha lassan is, de a kormányzati intézkedéseknek meglett az első pozitív hatása: igaz hogy kis mértékben, de ismét növekszik a kiskereskedelmi forgalom - ha az egy esztendővel ezelőtti adatokkal hasonlítjuk össze - , a külkereskedelmi mérlegünk is már hosszabb ideje pozitív, rekordmélységben van az infláció, idén végre a reálkeresetek is növekednek. Vagy mégsem ennyire "szép a menyasszony"?

- A magyar gazdaság olyan, mint egy rossz színház, a díszlet színes, ám mögötte csak romok vannak. A díszletet a kormánypropaganda hozta létre, a rombolást pedig a kormány intézkedései. Orbán Viktor szeret csapásokban gondolkodni. Legyen! A magyar gazdaságra hét csapást mért a Fidesz-KDNP. Az Orbán-kormány által elkészített konvergencia-program szerint a fogyasztás a vizsgált öt év alatt összességében csak 2,1 százalékkal nő, ami elfogadhatatlanul alacsony és valódi társadalmi drámát takar. A fogyasztás 2010. évi szintjéhez képest a legfrissebb tervek szerint idén már csak 0,4 százalékos lesz az éves növekedés. A napokban jártam a jászberényi piacon. megdöbbentem, hogy feleannyi árust, feleannyi vevőt találtam itt, mint három-négy esztendeje. Hasonló jelenséggel bárki találkozhat, ha bemegy egy közértbe. Évi átlagosan 0,4 százalékos forgalomnövekedéstől nem érdemes hasra esni.

- A hazai gazdaságkutatók úgy vélik, hogy 2012. utolsó negyedévében érte el a magyar gazdaság a mélypontját, azóta kifelé tartunk a recesszióból, az idei esztendő első három hónapjában már tényleges növekedést is mértek a statisztikusok. Ez azért örömteli.

- A kormánynak esetleg. Érdemes a már említett 2010 és 2015 közötti időszakot számba venni. Ha így teszünk, kiderül, hogy a GDP reálértéke a potenciális lehetőségként számba vehető 20 százalék helyett hozzávetőleg csak 5 százalékkal emelkedik. Ez azt eredményezi, hogy az EU centrumához képest ebben az öt évben Magyarország nem közelít, hanem lemarad. A mi számunkra még ennél is elkeserítőbb, hogy nemcsak a centrumtól, a legfejlettebb országoktól való távolságunk növekszik folyamatosan, hanem a periféria államaitól, vagyis azoktól a régiónkbeli országoktól is, amelyeket még nem is olyan rég magunk mögött tudtunk.

- Ha jól számolok, akkor most jön a harmadik csapás. A beruházások reálértéke - a kormányzati propaganda által is elismerten - még 2015-ben is el fog maradni a 2010-es szinttől. Még a legoptimistább gazdasági elemzők sem számolnak azzal, hogy a beruházások volumene idén növekedni fog, és a 2014-re vonatkozó előrejelzések is legfeljebb a stagnálásban bizakodnak. Milyen következményei lehetnek ennek?

- A harmadik csapás, hogy a beruházások reálértékének immáron tartós csökkenése azzal jár, hogy a tőkeállomány a jelenlegi kormányzati ciklusban összezsugorodik. Hozzáteszem: súlyos probléma, hogy az Orbán-kormány által összeállított konvergencia-program szerint a versenyszektor beruházása reálértéken még 2014-ben is csökkenni fog, az egy százalék alatti reálkamatláb ellenére. Még tragikusabb, hogy a beruházások aránya még az amortizációt sem fedezi. Utoljára ilyen alacsony a trianoni békediktátum után volt a beruházások mértéke, amikor Magyarországot feldarabolták és jóvátételre kötelezték.

- A közvéleményben is az tudatosult, hogy a magyar gazdaság igazi húzóágazata évek óta az export, külkereskedelmi mérlegünk pozitívuma rekordokat döntőket. Ezt csak nem tarthatjuk csapásnak?

- Nézzük a tényeket! A magyar export 2010 és 2015 között csak annyival tud növekedni, amennyivel maguk a külgazdasági piacaink bővülnek. Kivitelünk relatív versenyképességének eltűnése különösen meglepő annak fényében, hogy az export növekedésének egyik fő forrása éppen a rendkívül versenyképes autógyártás. Általánosságban egy nyitott gazdaságú állam versenyképességének alfája és ómegája, hogy többet tudjon eladni, mint a fogadó országok növekedése.

- A kormányzati sikerek között Orbán Viktor az elsők között szokta emlegetni a foglalkoztatás - szerinte - látványos növekedését. Ennek kapcsán már gyakoribbak a kételyek. Elég csak arra gondolni, hogy a rezsicsökkentés miatt a közszolgáltatók költségcsökkentésre kényszerülnek, ami elbocsátásokkal jár. Éppen a minap jelentették be, hogy a szegedi kéményseprőcég erre hivatkozva megvált jó néhány alkalmazottjától.

- Akkor lássuk az ötödik csapást. A foglalkoztatottak létszáma még a kormány szerint is évente legfeljebb 40 ezerrel tud bővülni, szemben a "tíz év alatt egymillió munkahely" alapján adódó 100 ezerrel. Ha ebből levonjuk a közfoglalkoztatottak és a külföldön munkát vállalók közel 30 ezres létszámnövekedését, akkor nem sok marad.

- A versenyszférában pedig most kevesebben dolgoznak, mint 2011-ben. Ám Magyarország kilenc esztendő után lekerült az Európai Unió szégyenpadjáról, megszűnt velünk szemben a túlzott deficit eljárás. Közismert, hogy ennek ára a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának lenyúlása volt, és - ha jól számolok -, eddig legalább öt nevesített megszorító csomag is sújtotta, sújtja a vállalkozásokat és a háztartásokat egyaránt. A GDP-arányos három százalékos deficitcélt azonban mind idén, mind jövőre teljesíthetjük.

- A költségvetési hiány leszorítása csak névleges. A 2010 óta bekövetkezett deficit-csökkenést valóban teljes egészében a mintegy 350 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári járulékok, és a korábban felhalmozott nyugdíjvagyon államosításával fedezték. Csak a portfolió részeként államosított állampapírok hozama több mint 100 milliárd forint volt. Gyakorlatilag minden más, költségvetési egyenlegjavító intézkedés csak arra volt elég, hogy a romló növekedési kilátások mellett ellensúlyozza a 16 százalékos lineáris szja-rendszer és a hozzáépített családi adókedvezmény bevezetésének hatását.

- A hetedik csapás a kormány másik "büszkesége", az államadósság lehet. Ha a számokat nézzük, akkor a GDP-arányos államadósság jelenleg hozzávetőleg ott tart, ahol Orbánék a Bajnai-kormánytól átvették. Ez aligha ad okot büszkeségre. A devizaárfolyam-ingadozás miatt 1-3 százalékpontos havi kilengéseket észlelhetünk.

- Valóban, az államadósság a kormányzati propaganda folyamatos, bizonygató kommunikációja ellenére nem csökken. A 2011-es konvergencia-program még azzal kecsegtetett, hogy az évtized végére 50 százalék, az alkotmányos küszöbérték alá csökken az adósságráta. Most 80 százalék körüli az államadósság mértéke. A GDP-arányos államadósság 2011 után évente nagyjából 1 százalékponttal csökken, de ez kisebb, mint annak a 350 milliárd forintnak a hatása, ami a magán-nyugdíjpénztárakba fizetett járulék államosítása miatt a költségvetési egyenleget javítja. Ez az államosítás viszont egyúttal az állammal szembeni nyugdíjkövetelést is keletkeztet.

- Az idei költségvetést több kockázat is terheli. Miképpen látják mérsékelhetőnek ezeket a rizikókat?

- Már a pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése előtt figyelmeztettünk, hogy itt bizony számítási hibák vannak. A költségvetési bizottságban be is mutattuk a helyes számokat - hiába. Most pedig az újabb díjemelések és -kiterjesztések bizonyítják, hogy nekünk volt igazunk. Közismert, hogy az e-útdíj bevezetésének, pénztárgépek bekötésének elmaradása miatt bevételkiesést kell majd elkönyvelni. Emellett az alacsonyabb növekedés miatt is bevétel-kiesés várható. A szinte bizonyosan elvesztett telekomadó-per várható következményei, 100 milliárd forint körüli terhet rónak majd a költségvetésre, végeredményben természetesen az adófizetők pénztárcájára. Ezekre a kockázatokra nincs válasza az Orbán-kormánynak.

- Jogosan vetődik fel a kérdés: ilyen csapásokkal teli helyzetben vajon van-e megoldás?

- Az MSZP szerint igen. Először is a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés érdekében kell felhasználni az idén még leköthető EU támogatásokat. Az idén befejeződő, 2007-ben indult uniós hét éves tervben szereplő pénzekre december végéig még lehet pályázni, és további két esztendő áll majd még a támogatások lehívására. Javasoljuk azt is, hogy az összes olyan állami fejlesztést, amely folyamatban van, EU-s forrásból finanszírozzák. Ugyanakkor helyesnek tartanánk azt, hogy biztosítsák: az önkormányzatoknál mindenkor rendelkezésre álljon a fejlesztések társfinanszírozása. Az egyetlen érdemi korlát a fenntartási költségek fedezése legyen.

- Csökkenthetőek-e a mostani gazdasági körülmények között is az emberek terhei?

- A szocialisták már korábban kezdeményeztek az emberek szempontjából fontos lépéseket. Az egyik ilyen az alapvető élelmiszerek árának csökkentése azzal, hogy 5 százalékra csökkentjük az áfa kulcsát. A másik a családi adókedvezmény kiterjesztése, hogy a kiskeresetű dolgozók is igénybe tudják ezt venni. Javasoltuk emellett, hogy a kis- és közepes keresetű dolgozók adóját csökkentsék. Azonban a Varga-csomag költségvetési módosításainak semmi köze nincs ezeknek a fontos feladatoknak a megoldásához. Ez - ahogy mondani szokás - nesze semmi, fogd meg jól! Az MSZP ezért nem támogatta, mert csak újabb, öncélú és szükségtelen megszorításokkal elveszi a levegőt a hazai vállalkozások elől, nagyobbnál nagyobb terheket rak a családok vállára, és összességében nehezíti a megélhetést. A Varga-csomag szükségtelen, káros, dilettáns elemekből áll, és ezt az adóemelést is a lakosság fogja megfizetni, ahogy minden adót, amit eddig Orbán kivetett.

- Az elmúlt hét legnagyobb hazai törvényhozási botránya, hogy a kétharmados kormánypárti többség - az államfő megfontolást ajánló javaslatai, az érintettek felháborodása és Demján Sándor nagyvállalkozó előzetesen megküldött figyelmeztető levele ellenére - másodszorra is lényegében változatlanul fogadta el a takarékszövetkezeti szektor államosításáról szóló törvényt. Milyen következményei lehetnek ennek?

- Áder János köztársasági elnök nem véletlenül küldte vissza az Országgyűlésnek a takarékszövetkezeti szektor államosítását tartalmazó törvényjavaslatot. Tulajdonképpen azokat a problémákat fogalmazta meg, amelyeket a parlamenti vitában és azon kívül az MSZP is hangsúlyozott. Az államfő pontosan tudta egyébként, hogy nem fognak változtatni. Ha igazán meg akarta volna állítani az államosítást, majd az azt követő privatizációt, akkor előzetes normakontrollt, alkotmánybírósági vizsgálatot kért volna. A másodszor is elfogadott törvény változatlanul azt eredményezi, hogy az állam teljes felügyeletet és ellenőrzést szerez valamennyi magyarországi takarékszövetkezeti hitelintézet fölött, amellyel a hazai lakossági-pénzügyi szektor közel 80 százalékát állami kézbe veszi. A takarékszövetkezetek egy újonnan létrejövő, államilag szervezett és ellenőrzött integrációs szervezetbe kényszerülnek, amelyben az egyes takarékszövetkezeti tagok eddigi önállósága gyakorlatilag megszűnik, kiüresítve ezzel a mintegy 100 ezer magyar kistulajdonos (részjegyes) takarékszövetkezeti tag tulajdonosi jogait. A törvény - amellett, hogy minősíthetetlen színvonalú kodifikációs fércmunka és kizárt, hogy az illetékes minisztériumban készült volna - jogállamban megengedhetetlen módon megsért számos alapvető jogot és jogelvet, így például a szövetkezeti szabadság elvét, a tulajdonhoz illetve a tulajdonnal való rendelkezéshez való jogot, a tulajdonosok egyenlőségének elvét, valamint a választott tisztségviselők autonómiáját. Így nem csoda, hogy az érintettek az ombudsmanhoz, illetve az Alkotmánybírósághoz fordulnak jogorvoslatért.