Hét évre határozza meg Magyarország sorsát az új európai uniós költségvetés. Minél jobbak lesznek a feltételek, annál többet fejlődhet Magyarország 2014-2020 között. Jó feltételek esetén főként rajtunk áll, hogy a fejlesztési pénzeket valóban felzárkóztatásra, a területi és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére, valamint a tudás és az innováció ösztönzésére fordítsuk.
A helyzet nem könnyű, hiszen a megszorításokkal és az államadóssággal küzdő nagy európai nettó befizetők mérsékelni szeretnék hozzájárulásukat az európai költségvetéshez. Komoly feszültségeket okoz a kohéziós és agrártámogatások csökkentésének lehetősége. Ezek nélkül ugyanis sok ország, köztük Magyarország is, legfontosabb pénzügyi forrását veszítené el.
Helyes, hogy a magyar kormányfő nem fogadta el az első, számunkra egyértelműen kedvezőtlen, az eddigi támogatásokat akár 30 százalékkal csökkentő javaslatot. Helyes, hogy álláspontját szövetségeseket keresve és találva képviselte.
E ponton azonban több kérdés is felmerül. Ezek szerint az Orbán-kormány is tisztában van azzal, hogy uniós pénzek nélkül végleg lefullad a magyar gazdaság? A miniszterelnök által egyre csak ostorozott Európának mégis van pénze? Ránk is van pénze? Nekünk pedig erre a pénzre szükségünk van? Orbán Viktor azt is tudja, hogy egyedül nem érheti el céljait, hanem tizenöt országgal együtt kell fellépnie?
Tartós tudás ez, vagy csak az egyre ritkuló tiszta pillanatok egyike?
Ha Orbán Viktor tudja, mennyire fontosak az európai pénzek, akkor elmondhatná, miért állítottak le a kormányváltást követően az uniós pénzek fogadását. Az intézményrendszert nem alakították át, nem egyszerűsítették az adminisztrációt, csak leállt a rendszer. Nagyhangú nyilatkozataik után kiderült, hogy fogalmuk sincs erről a világról. Orbán Viktor hiába szidja az uniós szabályokat, szólja le az uniós "tolvajnyelvet", képzelje csak el: van, aki megtanulja. Ha nem tanuljuk meg, lemaradunk. Aztán fölényeskedhetünk tovább nyugodtan, senkit sem fog érdekelni.
Ha Orbán Viktor tudja, mennyire fontos nekünk Európa, akkor elmondhatná, mi az oka annak, hogy akkor haragítja magára ismét az Európai Bizottságot - és rajta keresztül uniós társainkat - amikor ezek a sorsdöntő tárgyalások folynak. Csütörtökön kezdődtek a tárgyalások a költségvetésről, és a Bizottság csütörtökön szólította fel Magyarországot arra, hogy két hónapon belül hozza az uniós jogrenddel összhangba a telekommunikációs és a kiskereskedelmi különadó szabályozását. A cafeteria-szabályozás esetében mindössze négy hét a határidő. Az ügy kiköthet az Európai Bíróságon és az a veszély fenyegeti a magyar adófizetőket, hogy nekik kell visszafizetniük a jogsértés-gyanús krízisadókat a cégeknek, kamatostul. Így a magyar ember kétszer fizetne. Hiszen a különadó nagy részét a szolgáltatók amúgy is áthárították a fogyasztókra. Az egésznek pedig semmi értelme, mert a különadók taszítják a befektetőket, lefékezik, sőt jegelik a gazdaságot. Ezen felül még szembe is fordítják Magyarországot legfontosabb gazdasági és politikai partnereivel.
Ha Orbán Viktor tudja, mennyire fontos Európa, akkor elmondhatná, miért nevezi ki európai költségvetési főtárgyalónak Matolcsy Györgyöt. Talán piros pöttyöket remél találni a tárgyalópartnereken? A nemzetgazdasági miniszter a valóságtól való elszakadás, a homály és a recesszió szinonimája itthon és külföldön. Matolcsy György mindeddig képtelen volt működőképes hazai költségvetéseket összehozni. Vele biztosan nem fognak erősödni pozícióink a sorsdöntő tárgyalások során.
Közben egyre világosabbá válik, hogy az Orbán-kormány nem akar megállapodni a Nemzetközi Valutaalappal. A miniszterelnök borzasztó ravasznak képzeli magát. Orránál fogva vezeti az IMF-et, hiszi ő. Csakhogy a megállapodás elmaradásának nagy ára van. Eddig három megszorító csomag kellett a még el sem fogadott 2013-as költségvetés kiegyensúlyozásához. Csillagászati hozamokkal jegyzik a magyar államkötvényeket. Vagyis, a mai adósságfinanszírozás érdekében az újabb hosszú távú eladósodást kockáztatjuk. Ha lenne IMF-megállapodás, akkor nagyobb lenne a költségvetési mozgástér. Ebben az esetben arra is nagyobb esély volna, hogy a magyar költségvetés kitermelje az európai uniós pénzek lehívásához szükséges önrészt. E pénzek elmaradása vagy csökkenése nélkül egyszerűen nem lesz miből fejleszteni az országot. Ez a lényege az újabb leminősítésnek is, ezért kell rá odafigyelni. Vészesen elfogyott a Magyarország iránti bizalom. Semmi oka, semmi jele annak, hogy ez a kormány helyre tudná állítani.
Nagyon remélem és nagyon ajánlom Orbán Viktornak, hogy amikor az uniós költségvetésről, a magyar pozíciókról tárgyal, akkor valóban a nemzeti érdeket képviselje. Remélem, nem csak annyi érdekli az egészből, hogy az uniós pénzekre újabb busásan tejelő közbeszerzéseket írhassanak ki, amelyeken aztán kedvenc cégei fognak tarolni, mint az elmúlt két évben mindig. Az uniós pénzekre nem az eddig is alaposan kitömött fideszes oligarchiának van szüksége.
Magyarként, európaiként, baloldaliként, az MSZP elnökeként kizárólag olyan európai költségvetést tudok támogatni, amely nem csökkenti a Magyarország számára elérhető forrásokat. Ez a kilábalás, a fejlődés, a felzárkózás alapfeltétele. A pénzt pedig a tisztességes magyar vállalkozások, a közszolgáltatások, a helyi közösségek javára kell fordítanunk, hogy általuk az egész ország gyarapodhasson. Ez a nemzeti érdek. A szocialisták ezt képviselik, és ezt fogják számon kérni a kormányon.
