A jegybank korábbi elnöke értekezésében elmondta, a rendszerváltozást követő időszakban, világszinten rendkívül rossz volt a gazdasági helyzet, több ország gazdasága is teljesen összeomlott, államcsődök mentek végbe, hazánkban azonban mindezt sikerült elkerülni.
Az 1994-es állapotokról úgy emlékezett vissza, rendkívül turbulens, változékony időszak volt, és nem csak az MSZP és SZDSZ között nem volt egyetértés, hanem az MSZP-n belül sem.
Magyarország azonban tanult a nyolcvanas évek eleji pénzügyi krízisből, így külföldi adósságaiban elkerülte a rövidlejáratú hitelek felvételét, valamint a devizatartalékok is elfogadható szinten voltak. Emellett egy másik fontos tényezőről is beszélni kell, hiszen hazánk az ezt megelőző 50 évben mindig és minden körülmények között teljesítette pénzügyi kötelezettségeit.
Surányi György elmondta, 1994-ben mértek először pozitív gazdasági, valamint reálkereseti növekedést is hosszú évek után. Ez pedig meghaladta a gazdaság teherbíróképességét, hiszen ez a választási osztogatások miatt ment végbe, ez azonban a külső egyensúly megbomlásához vezetett. Ennek megőrzése azonban rendkívül fontos lett volna.
A korábbi jegybankelnök elmondta, ha nem következett volna be a rendszerváltozás, akkor is beesett volna a magyar gazdaság teljesítménye. Az ő Bokros Lajossal kidolgozott programjának az volt a célja, hogy fenntartható, egyensúlyozó pályára sikerüljön visszaállítani Magyarországot. Az elmúlt 35 évben csupán pár év volt, mikor ezt sikerült megvalósítani. A stabilizáló programnak gyorsnak és hatékonynak kellett lennie, hogy sikerüljön elkerülni a teljes összeomlást. Mindezt azonban a hazai gazdasági mutatók rendkívül megnehezítették.
A program célja az volt, hogy egyszerre javuljon az államháztartás és a külső egyensúly is. Surányi Györgyék egy heterodox gazdaságpolitikát folytattak, melyben az államháztartás kiigazítását a jövedelmek mérséklésével kombinálták. Ez is fájdalmasan hatott az országra, erre azonban szükség volt, hogy a nagyobb bajt sikerüljön elkerülni.
Mindemellett szerkezeti reformokat is végrehajtottak, melynek célja az állami támogatások célzottá tétele volt, hogy azok a valóban rászorulókhoz jussanak. Ezen intézkedések komoly tiltakozást eredményeztek. Később azonban már érezhetők voltak a program sikerei. A devizát konvertibilissé és fenntarthatóvá sikerült tenni. Emellett a munkanélküliség sem növekedett, hiszen a beruházások folyamatosan szaporodtak, így nem került sor elbocsátásokra.
Az ezt követő években az infláció egyre csökkent, a 2000-es évekre így már egyszámjegyűre esett az áremelkedések mértéke. Hazánk befektetésre javasolt besorolása pedig 2001-re már az előkelő osztályban szerepelt. Emellett az államadósság is folyamatosan csökkent, a kockázati felár pedig 7-ről 0,5%-ra esett.
Az egyensúlyra való törekvés tehát nem az államháztartás kiadásai megvágásában, hanem a kamatkiadásokon keresztül érte el az egyensúlyhoz közeli állapotot. Ezt követően már gazdaságélénkítő intézkedéseket lehetett tenni, a magyar gazdaság legjobb évei így az 1996-2001 közötti időszakban voltak, mikor uniós források nélkül, egyensúlyozó pályán, fenntartható módon, átlagosan 4-4,5%-kal növekedett hazánk gazdasága.
2010-et követően azonban a magyar gazdaság nem fenntartható pályán gyorsult fel, a növekedés rendre 1% körül alakult, az infláció pedig Európa-szerte sokáig a legmagasabb volt, zárta előadását Surányi György.