"Csaba testvér imáit talán nem hallgatja meg a Jóisten? - kérdezi Hoffmann Rózsa a magyar gyerekektől - Dehogynem! Csak éppen most Titeket szólít meg: tegyetek jót! Támogassátok fejenként legalább 100-100 forinttal csíksomlyói nehéz sorsú társaitokat! Hogy az ünnepnapok alkalmával felvehessék a Tőletek ajándékba kapott székely ruhákat!" - olvasható a kormany.hu-n.
Botrány, hogy egy magyar államtitkár Isten médiumaként szól a gyerekekhez. Alighanem ez Európában példátlan.
Azt el tudom képzelni, hogy egy államtitkár - vallásának tanítását is követve - fölhívja a figyelmet arra, hogy nemes dolog alamizsnát adni a rászorulóknak. Az irgalmasságot is tanulni kell, és - bár vannak erős kétségeim - talán nem baj, ha a gazdagabb gyerekek néha-néha szervezetten adnak valamicskét a szegényebbeknek. De Istenre csak otthon, a pártjában meg a barátai előtt hivatkozhat egy államtitkár. Pláne olyan, aki kormánytagként bűnrészes olyan egyházak üldözésében, kirekesztésében, amelyek gyerekek ezrein segítenek.
Meg sem említeném, ha Hoffman Rózsa nem azt hozná föl, miszerint a csíksomlyói gyerekek "örömét csak az árnyékolja be, hogy a ruhájuk, a cipőjük ahány, annyiféle..." -, hogy talán Hoffmann Rózsa nem tudja, hogy Magyarországon gyerekek - vagyis szülők - ezreinek komoly gondot okoz, hogy nincs megfelelő cipő az iskolába járáshoz? Ruhájuk sincs, rendes. Nem ünnepi, hanem hétköznapi. Tanszerre való sincs. Családok ezreinél majd a fűtés is gondot okoz, mert kikapcsolják a gázt, a villanyt.
Talán ezt is tudatni kellene a gyerekekkel, hátha ők megértik. De méginkább a kereszténydemokratákkal, a fideszesekkel, a templomi kurzusájtatoskodókkal, akik csakugyan tehetnének valamit. Sőt, személyesen a templomban is lehet erről szépeket mondani Istenre való hivatkozással. Ott akár államtitkárként is.
Andrassew Iván [email protected] / Népszava
Az eredeti írás az alábbi linken olvasható:
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=466958
