Hol a két pofon, Miniszterelnök úr? - Mesterházy Attila írása a hét fontos politikai eseményeiről

Az országgyűlés elnöke még a szót is meg akarta vonni tőlem, amikor bírálni mertem, hogy nem tesz semmit Vona magatartása és kijelentései ellen.

 Nem sokkal ezután Gyöngyöspatát lényegében megszállta a Gárda - ami akkor is a Magyar Gárda, ha különféle nevek alatt próbálják kivonni az egyértelmű és jogerős bírósági döntés hatálya alól, amely betiltotta tevékenységét. A pattanásig feszülő helyzet enyhítése érdekében a kormány nem tett semmit. Most arról szólnak a hírek, hogy a Gárda továbbvonul, mintha turnézna az országban: a következő célállomás Hajdúhadház.

 Ha ez nem lenne elég, Mezőkövesden egy magánház kertjében Szálasi-emlékművet avattak a nyilasok. Az Orbán-kormány néma maradt, nem sietett megnyugtatni azokat, akikben Szálasi nevének puszta említése is szörnyű emlékeket ébreszt.

 Mi folyik itt? Hol a két pofon? Hol a határozott jogállami fellépés? Hol van a kormány? Mivel foglalkozik a belügyminiszter?

 Az év eleje óta világosan látszik, hogy a Jobbik a választói támogatás csökkenésére a korábbinál is agresszívabb politikával reagál. Nem jött be a parlamenti politizálás, visszamegy hát az utcára, visszatér a durva cigányellenességhez, a pártelnök pedig visszabújik az egyenruhába. A kormánypárt nem szól, mert retteg, hogy saját szavazótáborának szélsőségekhez vonzódó része faképnél hagyja. Lelke rajta, hogy ilyen szavazóbázist épített fel.

 Arra a Fidesz vezetői kevésbé fogékonyak, hogy a szociális feszültségek ettől nem fognak megoldódni. Ellenkezőleg, kezelhetetlenekké válhatnak. Közben pedig rossz hírünk terjed a világban.

 Az sem zavarja a kormányt, hogy ilyen háttérrel senki sem fogja komolyan venni a magyar uniós elnökségnek azt a célját (sem), hogy romastratégiát alakítson ki az egész kontinens számára.

 Persze, miért is volna ez fontos a miniszterelnök számára, aki az Európai Unió soros elnöki tisztségét három hónapja még szinte hitbizományként értelmezte, majd most, mikor kiderült, hogy saját hibájából kudarcot vallott, a nemzeti ünnepen odaszól Brüsszelnek. Orbán Viktor az elnyomó Habsburg-kori Béccsel és a szovjet korszak Moszkvájával hasonlította össze és mosta egybe azt a Brüsszelt, amellyel az Unió soros elnökeként napi munkakapcsolatban van.

 Nem az a baj, hogy emiatt másképp néznek rá Brüsszelben, Berlinben, Párizsban, mint eddig. Legfontosabb szövetségeseink és partnereink sajnos már rég tudják, mit várhatnak Orbán Viktortól. A baj inkább az, hogy a kormányfő a március 15-ei ünneprontással nevetségessé teszi és lejáratja magát, s ezzel sajnos Magyarországot is.

 Az MSZP elkötelezetten hazafias párt. Minden adandó fórumon elmondjuk: nem Magyarországgal, nem a magyar emberekkel van a baj, hanem a kormánnyal. Nem hagyjuk, hogy Magyarország tekintélye csorbuljon a világban a szélsőjobboldallal szemben elnéző, a kormányzást jelképes és harsogó megnyilvánulásokkal helyettesítő Fidesz miatt.

 Nem hagyjuk!