A Politikatörténeti Alapítvány, a Szociális Demokráciáért Alapítvány és a Táncsics Mihály Alapítvány által szervezett konferencia fókuszában a három évtizeddel ezelőtti MSZP-SZDSZ koalíciós kormányzás időszaka volt. Horn Gábor az előadásában felidézte, hogy 1994-ben az MSZP kényelmes többséget szerzett, így annak idején SZDSZ-es politikusként a szocialista választási győzelem éjszakáján Eörsi Mátyással a Mérleg utcában sétálva arról beszélgettek, hogy habár szerettek volna nyerni, nem szabad feladni, hanem folytatni kell az ellenzékiséget. Ugyanakkor kívánatos volna, ha egyszer majd egy napon az SZDSZ is kormányra kerülhetne.
Az SZDSZ ekkor kiválló választási programot állított össze, amely többek között egy jó oktatáspolitikai koncepciót, erősségekre és stabilitásra építő javaslatokat, de fontos reformokat is tartalmazott. Ez a program alapvetően egy liberális értékrendű program volt.
Horn Gábor szerint, mivel az MSZP 54 százalékos többséget ért el a választásokon, ezért értelmezhetetlen volt számukra akkoriban, hogy miért akar a Horn Gyula által vezetett MSZP-s tábor koalíciós tárgyalásokat folytatni az SZDSZ vezetőivel. Az 54 százalékos eredmény ugyanis egy kényelmes többséget biztosított volna már önmagában is az MSZP számára.
Ugyanakkor az ország nagyon rossz helyzetben volt gazdasági, politikai és társadalmi szempontból is, ezért az SZDSZ-ben úgy gondolták, hogy amennyiben felkérik őket a kormányzásra, akkor nem mondhatnak nemet, továbbá az MSZP-ben volt egy olyan modern, európai, szociáldemokrata és reformista irányvonal, amely nem állt távol az SZDSZ értékrendjétől sem. Horn Gyula pedig taktikusan a koalíciós tárgyalások során az SZDSZ-nek szinte minden kérését teljesítette, hiszen pontosan tudta, hogy a hétköznapi valóság majd felül fogja írni a papírra vetett megállapodási pontokat, ezért szinte mindegy, hogy mi van írásba foglalva.
A koalíciós kormányzásnak voltak komoly sikerei, hiszen olyan fontos változtatásokat is sikerült véghezvinni, amelyek máig ható jelentőséggel bírnak – összegzett beszéde végén Horn Gábor.