Az Országgyűlés zárójelbe tétele, és csak a fideszes ingatlanpanamákkal, lényegtelen előterjesztésekkel „szórakoztatása” nem szolgálta a hatékony védekezéshez szükséges bizalom erősítését. A 36 ezer kórházi ágy erőszakos kiürítése, a krónikus betegek ellátásának szüneteltetése, és az alapellátáshoz hozzáférés korlátozása emberéleteket sodort veszélybe és tragédiákhoz vezetett.
A kormányzati titkolózás, az adatok eltüntetése, a hiányos tájékoztatás és az Országgyűlés kiiktatása az érdemi döntéshozatalból csak növelte a kormányzati intézkedések átláthatatlanságát. Az önkormányzatok megsarcolása, bevételeinek elvonása, ugyanakkor az idősek ellátásával, gyermekétkeztetéssel kapcsolatos többletfeladatok ellátása hátráltatta az érdemi védekezést. Az újságírókat és a közösségi média felületein véleményt nyilvánítókat ért kormányzati fenyegetések és intézkedések, a szólásszabadság elleni támadások csak a lopakodó diktatúra kiépítését szolgálták.
A rendeleti kormányzással nem sikerült kezelni a járvány nyomán kialakuló gazdasági és szociális válságot:
-
a nyugdíjasok és a családok érdemi segítséget nem kaptak a kormánytól,
-
a bértámogatással nem sikerült megállítani a cégek leépítési hullámát,
-
a munkájukat veszített emberek védelem nélkül maradtak;
-
a minden idők legnagyobb gazdaságvédelmi akcióterveként beharangozott tervről kiderült, hogy trükkök százai állnak mögötte, átcímkézett, de évekkel ezelőtt meghozott intézkedésekkel, hazainak hazudott uniós pénzekkel, a szükségesnél lényegesen kevesebb támogatással. A 9200 milliárd forintos mentőcsomag valójában csak 6289 milliárd forintot tartalmaz, három év alatt, amelyből 2416 milliárd forint hitel- és tőkeprogram. Ahhoz képest, hogy a járvány egyik legnagyobb veszélye a munkanélküliség, mindössze a mentőcsomag 10 százalékát – 674 milliárd forintot – szánnak új munkahelyek létrehozására, míg a bajba jutott családok megsegítésére akarják fordítani a legkevesebb pénzt, mindössze 235 milliárd forintot.
- többszázezer család került kilátástalan helyzetbe, mert – miközben bevételeik megszűntek vagy csökkentek – a terheik növekedtek a kormány intézkedései miatt.
Tény, hogy a járvány csökkenő szakaszba ért, hamarosan Budapesten is el lehet kezdeni a korlátozások fokozatos feloldását.
Tény, hogy orvosok, ápolók, szociális munkások, önkéntesek és az önkormányzati szférában dolgozók emberfeletti teljesítményt nyújtottak. Köszönet érte! (Sőt, az is jó lenne, ha fordítanánk az elmúlt hetekben kialakult szokásainkon, vagyis, ha orvosaink, ápolóink és szociális munkásaink részesülnének európai színvonalú fizetésben, és esténként a focistáinkat tapsolnánk meg. Erre javaslatot is tettünk, de a focibarát miniszterelnök még nem fogadta be…).
És tény az is, hogy a járvány kezelése, megfékezése érdekében meghozott kormányzati intézkedésekhez szükségtelen volt a rendkívüli jogrend bevezetése. Azokat – a beszerzésektől a kórházparancsnokok kijelölésén keresztül az egyes tevékenységek megtiltásáig – kivétel nélkül normál jogrendben is meg lehetett volna tenni az egészségügyi törvény rendelkezései alapján.
A rendkívüli felhatalmazás eddig sem volt indokolt, sőt, most már pedig belátható időn belül tényleg vissza lehet térni a „veszélyhelyzeti állapotból” a normális kerékvágásba!
Lépésenként, továbbra is vigyázva az idősekre, megerősítve az egészségügyet és a szociális rendszert, vissza lehet adni az önkormányzatok elvont forrásait, kárpótolni lehet az állásukat elvesztőket, támogatni az éhezőket és – újraindítva a gazdaságot –, ki lehet(ne) lábalni a szociális válságból is!
Elvárjuk, hogy a kormány legkésőbb június 1-jéig döntsön a veszélyhelyzet megszüntetéséről, terjessze az Országgyűlés elé a felhatalmazási törvény hatályon kívül helyezését, adja vissza az Országgyűlést megillető jogosítványokat!