A kivívott szabadságért és demokráciáért ma is nap mint nap meg kell küzdeni. 56 emlékéhez lennénk hűtlenek, ha nem vetnénk össze a jelennel. Arra figyelmeztet 56, hogy a nép akaratával szemben és hazugsággal nem lehet a hatalmat hosszú távon birtokolni. Ma a népet a nép nevében fosztják meg önrendelkezésétől. A hatalom túlterjeszkedik a néptől kapott felhatalmazás keretein. Egy ember akarja meghatározni, hogy mi szolgálja a közjót és mi nem. Hogy mi erkölcsös és mi nem. Hogy ki hazafi és ki nem. Minden hatalom elveszíti legitimitását, ha akaratát antidemokratikus úton, az emberek szabadságának és szuverenitásának korlátozásán keresztül akarja érvényesíteni.
Nem véletlenül felemás a kormány viszonya ’56-hoz. Támogatást nem a lyukas nemzeti lobogó demokrata híveitől, hanem az árpádsávos zászlók alatt vonulóktól remél. Magát nem a szabadság eszményéből, hanem a Turul szellemiségéből eredezteti. Értékrendjében nem ’56-hoz, hanem a Horthy korszakhoz kötődik. A diktatúrákat vérrel, életekkel fizette meg a magyar nép. Mert sokba került, ezért mindennél értékesebb a szabadságunk.
Kaposváron emlékezett Nagy Imrére Mesterházy Attila
1956-ra Kaposváron, Nagy Imre szülővárosában emlékeznek évek óta a szocialisták. Nagy Imre puritán személyiségéhez ez a legméltóbb. Most nem a hangos felhajtásnak, hanem a csendes főhajtásnak van ideje. Nagy Imrének és társainak nemcsak azt a néhány szabad októberi napot köszönheti az ország, hanem minden egyes napot, amit 1989-óta szabadon tölthet.
