Politikusként nem vagyok híve az erős kifejezéseknek és a szuperlativusoknak: ha túl gyakran használjuk ezeket, akkor elkopnak, hiteltelenné válnak. A 2012-es költségvetés kapcsán azonban csak a markáns fogalmazásnak van értelme, ha pontosan ki szeretnénk fejezni a lényeget. Ez a költségvetés ugyanis sajátságos keveréke a dilettantizmusnak és Magyarország elszegényítésének. A jövő évi költségvetés katasztrofális pályára állítja az ország egészét és a háztartások döntő többségét.
A kormány a válságtól való elrugaszkodásról beszél, ám ha valamitől elrugaszkodik, az a valóság. Egyébiránt ettől a költségvetéstől kellene elrugaszkodnia, de nagyon gyorsan! Ebből fakad a dilettantizmus problémája. Még sosem volt olyan költségvetés Magyarországon, amely életbe lépését megelőzően, egészen pontosan, a beterjesztését követő harmadik napon megbukott volna. Semmi sincs úgy, ahogyan az a törvényjavaslatban le van írva.
Nem lesz 1,5 százalékos gazdasági növekedés, amelynek "konzervatív" becslésére épül az összes többi szám. Mértékadó gazdasági műhelyek, jobboldaliak is, 1,5 százalékos visszaesés és félszázalékos növekedés közé teszik a magyar gazdaság 2012-es teljesítményét. A leállás, sőt a recesszió reális veszélyének egyik fő oka maga a költségvetés, amely megdönti a hazai megszorítási rekordot.
Az infláció magasabb lehet a tervezettnél. Az árfolyamok hetek óta a büdzsé becslése felett lebegnek. Az Állami Számvevőszék - melynek elnökét nehéz volna Fidesz-ellenességgel vádolni - közel 400 milliárd forintnyi megtakarításról állapította meg, hogy a forrása ismeretlen. Lefordítom: a nemzetgazdasági tárca tervezési módszere a hasraütés.
A miniszterelnök nem szűnő győzelmi jelentéseivel szemben a nettó államadósság növekedett az idei év folyamán és a kormány - amúgy - maga sem tervezi az adósság lényeges mértékű csökkentését a jövő évben, miként a munkanélküliség csökkenésével sem számol. Nem is szólva arról, hogy a minap Járai Zsigmond - egy másik, nem tipikusan ellenzéki szakember - állította, hogy még az idei (!) büdzsé kiigazításának szükségessége is felmerülhet.
A kormány fiskális politikájának másik alapelve: végy egy rossz ötletet, ragaszkodj hozzá, s ha tarthatatlanná válik a helyzet, akkor adj hozzá újabb rossz ötleteket, nehogy el kelljen ismerni a hibát.
A kormány kiindulópontja ugyanis az egykulcsos adórendszer, amely a magas jövedelműeknek kedvez, s amelyet azon melegében megfejelt a szintén felfelé osztó adókedvezménnyel. Annak érdekében, hogy a költségvetésből ily módon kieső pénzt vissza lehessen pótolni, megszünteti az adójóváírást, amivel a Fidesz óriási pofont ken le az alacsony és átlagos jövedelműeknek. Aztán, hogy ezt kompenzálja, felemeli a minimálbért, amit támogatnánk is, ha nem tudnánk, hogy a minimálbéremelés és az adórendszer tragikus kombinációjával az érintettek legfeljebb a pénzüknél maradnak, de sokan még így is veszíteni fognak.
A növekedéssel hitegető Fidesz képtelen előremozdítani a magyar gazdaságot. Nem állnak tehát elő azok az adó- és járulékbevételek, amelyekre a közszolgáltatások működtetése érdekében szükség lenne. Mit tesz ilyenkor az adócsökkentésről prédikáló Fidesz? Az adóemelés kormányává alakul át és utolérhetetlen fantáziával gyártja az újfajta közterheket. Emelkednek a vállalkozók és munkaadók terhei, a forgalmi adó, a jövedéki adó, a chipsadó. Az EVA is, ha meg nem szüntetik. Közel húsznál tartunk most, miközben a fideszesek adóemelési ötletelése még csak most kezdődött el. Jelen tudásunk szerint a kormány minden 100 forintból 48-at vesz majd el a gazdaságtól, miközben Orbán Viktor az adóversenyről szónokol Európában.
Egyébként is kínos, mikor magyar kormánytényezők arról beszélnek, hogy Közép-Európa az európai gazdaság motorja. Ez jó hír - a lengyeleknek, a cseheknek és a szlovákoknak, mert a motor ott indult be, nem nálunk.
A rossz alapokra és a hozzáértés teljes mellőzésével tervezett büdzsé egyetlen kiszámítható hatása az lesz, hogy a szegények szegényebbé válnak majd, továbbá a középrétegek jelentős része elszegényedik, vagy egyenesen maga is szegény lesz. A kormány a lecsúszást igencsak megkönnyíti, míg a felemelkedés útjait "gondosan" elzárja. S még egy dolgot tart zárva a kormány: a fülét, amellyel meg kellene hallania a figyelmeztetéseket és a tiltakozásokat.
Nincs ok a kíméletes kifejezésekre: ez a költségvetés katasztrofális, megvalósulása pedig társadalmi és gazdasági katasztrófához vezet majd.
