Csendes megfigyelőként szerzett tapasztalataim alapján máris elmondható: kézzel fogható intézkedésekre, több és hatékonyabb párbeszédre, hosszú távú stratégiára van szükség az orvoselvándorlás csökkentése, a magyar szakemberek hazai megbecsülése érdekében.
Uniós csatlakozásunk óta legalább tízezerrel csökkent az aktív orvosok száma, egyes szakmák pedig teljesen kiürültek. Az ösztöndíjprogramokkal, a rezidensi bérek emelésével vagy a fiatal szakorvosok támogatásával részbeni eredmények elérhetőek ugyan, de koncentráltabb figyelmet kellene arra fordítani, hogy milyen körülmények, milyen ösztönző eszközök kellenek a megtartás mellett a hazacsábítás érdekében is. Ki fogja megnyitni a kapukat a kivándorolt szakemberek előtt?
Ameddig a kivándoroltak hangját, javaslatait csak távoli szirénhangoknak tartják, amíg a hazatérni vágyó orvosokat legtöbbször csak irigykedő, a tapasztaltabb konkurenciától indokolatlanul félő figyelemmel követik hazai társaik, vagy ameddig az itthoni újrakezdés adminisztrációja hónapokra lassítja a folyamatot, addig nem dőlhetünk hátra. A magyarországi, elméleti orvosképzés messze erősebb az európainál, aki viszont érdemi gyakorlatot akar szerezni, annak továbbra is külföldre kell mennie. A magyar egészségügy helyzete és az orvosok, szakdolgozók tömeges kivándorlása immár nemzetbiztonsági kockázatot jelent. A hiány miatt nem egy intézményben csak összevont módon képesek működni bizonyos osztályok, egyes kórházakban komplett orvos-csoportok készülnek most is felmondásra.
A magyar kormány elsődleges feladata az kellene legyen, hogy pontosan felmérje az orvos-elvándorlás tapasztalatait, okait és húsba vágó következményeit, majd az érintettekkel folytatott érdemi párbeszéd mellett valós és olcsó populizmustól mentes megoldásokat tegyen az asztalra. Ezzel egyelőre még adós. Eközben míg a felcsúti stadion egyetlen székére egymilliót költünk, addig mindennap újabb két orvos és három nővér hagyja el az országot. Jól van ez így? Szerintem nem. Nagyon nem.
792 nappal vagyunk a miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után. Akkor megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kilencvenedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő
