A dohánykereskedelem monopolizálása - a kereskedésre, az elérhető profitra vonatkozó szabályok menet közbeni megváltoztatása, majd a győztesek pártkötődése - első pillanattól fogva gyanút ébresztett. Ezt a gyanút erősítette Hadházy Ákos szekszárdi fideszes önkormányzati képviselő, aki elmondta: a helyi pártvezetés, személyesen a polgármester és a frakció döntött arról, kinek lehet dohányboltja és kinek nem a városban és környékén. A szekszárdi polgármester pofátlanul tagadja, hogy lett volna ilyen egyeztetés.
A pályázatok nyilvánosságát jogszabállyal akarja megakadályozni a fideszes többség a parlamentben. S amíg a közérdekű adatokat korlátozó törvény nem lép életbe, addig a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. egyszerűen nem adja ki a pályázatokat. Állítólag a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nem engedi neki. Miniszterasszony nyilván nem véletlenül döntött a titkolózás mellett.
Aztán Lázár János, Kósa Lajos először tagadta, hogy lett volna bármilyen politikai egyeztetes, majd azzal a verzióval állt elő, hogy ha meg is történt a titkos szekszárdi egyeztetés, a pályázókról szóló véleménynyilvánításban ő nem lát kivetnivalót. Különben is, az államtitkár szerint az egész botrány mögött megint a multik állnak. Mindezt olvasva az ember már szinte drukkol, hogy a Fidesznek legalább véletlenül sikerüljön igazat mondania.Sajnos hiába.
Mert mi is történt valójában?
Hangfelvétel, mondom, hangfelvétel van arról, hogy Szekszárdon megtörtént az egyeztetés a pályázókról. A szekszárdi polgármester tehát hazudott. Lázár János hazudott. Kósa Lajos hazudott. Mi több, nem csupán egyeztetés volt, hanem a polgármester vezetésével egyenként végigmentek a pályázatokon. A fő szempont az volt, hogy a nyertes elkötelezett jobboldali legyen. Figyeltek arra is, hozott-e az illető elegendő kopogtatócédulát a választások idején a Fidesznek. Vagyis igyekeztek mindenkit kirostálni, aki nem a Fideszhez kötődik.
És ezzel még nincs vége. A dohánykereskedelmi zrt. vezetője mindvégig azt állította, hogy zárt volt a pályázati folyamat, azt senki nem ismerheti meg. Akkor mégis honnan jutott a pályázók listájához a szekszárdi polgármester? És az általa jóváhagyott személyek listája hogyan jutott vissza a nemzeti fejlesztési miniszterhez, majd a dohánykereskedelmi zrt.-hez?
Amit tudunk, annak alapján valójában az történt, hogy a benyújtott pályázatok listáját a minisztérium és az állami dohánykereskedelmi cég kiadta a Fidesz helyi pártszervezeteinek. A Fidesz-szervezetek párthovatartozás alapján osztályozták a pályázatokat, majd politikai véleményüket visszajuttatták a minisztériumhoz és a dohánykereskedelmi zrt.-hez.
Nem csoda, ha a győztes pályázók jelentős része semmilyen tapasztalattal és semmilyen tudással nem rendelkezik a dohányáru-kereskedelemről. Elvégre, nem ez volt az elvárás velük szemben. Fidesz-barátnak kellett lenni, azaz a klientúra miatt ki kellett szorítani a trafikokból minden tisztességes kisvállalkozót. Listák köröztek országszerte, amolyan speciális Kubatov-listák. Állampolgárokat osztályoztak politikai hovatartozásuk szerint a Fidesz-szervezetekben. A Fideszhez való viszonyuk döntötte el, elveszik-e tőlük a megélhetésüket vagy ajándékot kapnak a párthűségükért. Hiszen aktivista hálózatnak, logisztikai bázisnak se rossz a fidesz-barát trafikos csapat. Jól jön ez majd a kampányban - gondolhatta a Fidesz pártigazgatója.
A kormány nem hezitált, azonnal kijelentette, ezzel a botránnyal neki semmi dolga sincs.
Éppen ezért súlyos felelőssége van mostantól viszont az ügyészségnek, mert országosan szervezett bűncselekmény történt. Nem csak a szekszárdi és ahhoz hasonló helyi ügyeket kell kinyomozni. Tudnunk kell azt is, ki találta ki, ki hagyta jóvá, ki szervezte, ki koordinálta ezt az országos korrupcióakciót. Tudott-e róla a miniszterelnök? Ki volt a felső kapcsolat?
Lázár János nem csak hazudik, de téved is, ha azt hiszi, az emberek beveszik, hogy a trafikmutyi elleni tiltakozást egy multicég szervezi. De Orbán is téved, ha azt gondolja, hogy
lerázhatja magáról a felelősséget. Hiszen világos, hogy országos fideszes mutyiról van szó, az pedig nem történhetett az ő jóváhagyása nélkül. Mindenki pontosan tudja, hogy a tolvajkormány egyik kiemelt pénzlenyúlásával állunk szemben. A tiltakozási hullám nem az ellenzék találmánya, nem a sajtó kreálmánya és nem multicégek bosszúja. Hanem egyszerű hétköznapi emberek, magyar kisvállalkozók jogos felháborodása amiatt, hogy a fideszesek kisemmizik őket, elveszik az egyetlen megélhetésüket, hogy a fideszes rokonok jól járjanak. Az a fideszes pedig, aki védi a trafikmutyit, az korrupciót és egy bűnszervezetben elkövetett bűncselekményt takargat.
A tolvajkormány saját népét fosztja ki, hogy saját klienturáját gazdagítsa. Ez Orbán valódi arca.
