Kormányváltás Budapesten

„Visszaért” a fővárosba a négy hete az országot járó Mesterházy Attila. Az idézőjel természetesen csupán annak szól, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje kedden este a XX. kerületben, a kormányváltó erők kispesti, ferencvárosi, pesterzsébeti és csepeli-soroksári jelöltjeinek közös nagyrendezvényén lépett fel.

Egy bizonytalan szavazó szinte biztos volt a Csili Művelődési Központ a 650 fős színháztermében, az épület előtt ugyanis az alábbi képen látható kerékpár parkolt.


(A bringa csomagtartójában jobbikos szórólapok lapulnak, a kormányról a Hiller István nevével ellátott reklámtoll lóg.)

Már csak ez is azt mutatja, hogy a tradicionálisan baloldali kerületnek számító Pesterzsébet sem lett a nyertese a Fidesz kétharmados kormányzásának, az itt élők többsége sem érezhette azt a hatalmas jólétet, amiről a kormánypárti politikusok a kormánypárti és a közszolgálati médiában áradoznak. A színültig telt színházterem hangulata kedd este ugyanakkor már azt mutatta: Dél-Pest készen áll arra, hogy a hét végén véget vessen Orbán Viktor négy éve tartó uralkodásának.

Annak az uralkodásnak, amely tízből nyolc embernek címszavakban csupán mutyivilágot, elszegényedést, kiszolgáltatottságot, áljólétet és átláthatatlanságot, két szóban kifejezve pedig félelmetes közállapotokat hozott.

Burány Sándor, Kispest kormányváltó képviselőjelöltje két okát is látta annak, hogy Orbán-idézettel kezdje a beszédét. Egyrészt, mert betegsége miatt alig volt hangja, másrészt pedig, mert az orosz sajtóból kellett megtudnia, hogy a kormány aláírta a paksi bővítésről szóló, senki által nem ismert hitelszerződést.

A 2007-es Orbán Viktorban kiváló segítőre találó Burány felidézte, hogy a jelenlegi miniszterelnök 7 éve még úgy tartotta, hogy „az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából soha nem akar többé a Kelet része lenni.” Szerinte vasárnap azért kell elmenni szavazni, hogy Orbán nyomasztó rendszerét egyszer s mindenkorra leváltsuk.

„Demokratának ordítania kell”


Szabó Szabolcs, a kormányváltó erők csepeli és soroksári jelöltje emlékeztette a szimpatizánsokat a hatalmas vasárnapi tömegre, ahol mindenki egyként követelte a kormányváltást. Mint mondta, nézetei szerint egy demokratának ordítania kell, amikor a hatalom a demokrácia gerincének megtörésére törekszik. Az elmúlt négy évben a kormány számtalanszor szolgáltatott alkalmat az üvöltésre például a trafikok, a földbérletek ügyében, vagy azzal, ahogy a közpénzzel bánnak, illetve azzal, hogy Felcsúton már éppen csak rakétakilövő állomás nincs.

Az átrajzolt választási körzetekkel, az újraírt választási szabályozásokkal megnehezítették az ellenzék kampányát, ennek ellenére Szabó Szabolcs szerint elkészültek a helyi és országos programok, a jelöltek mindent megtettek, hogy azok tartalmát eljuttassák az emberekhez, így már csak egy feladat maradt: április 6-án be kell húzni az ikszet a kormányváltók jelöltjeire és listájára.

Még a társasháziakat is

Pál Tibor ferencvárosi kormányváltó elmondta, olyan országban szeretne élni, ahol az emberek nem „madárnak nézik” a másikat, hanem őszinték és komolyan veszik egymást. Őszintén és komolyan beszélnek Paks ügyében, az államadósságról, a földekről vagy akár az oktatásról.

Személyesen az önkormányzatiság tönkretételét élte meg a legnehezebben. Szerinte a hatalom számára az önkormányzatiság eszméje ijesztő; félnek a helyi szerveződésektől, félnek az alulról a kormányzat felé induló kezdeményezésektől. Még a társasházi közösségeket is tönkretették azzal, hogy rezsiügyi feljelentésekre buzdítják a lakókat. Pál Tibor úgy látja, április 6-án arról döntünk, hogy visszatérünk-e jövőbe, vagy maradunk a múltban.

„Hé, urak!”

Hiller István két olyan - cseléd, illetve szegénylegény - szó kimondásával kezdte, amelyről azt hittük, már kiveszett a mindennapi nyelvhasználatunkból. Ma újból olyan világot élünk, amelyben elő kell vennünk e kifejezéseket. Pedig már azt hittük – mondta – hogy sikerült eljutnunk oda, hogy ha valaki tisztességesen dolgozik, akkor tisztességesen meg is tud élni a munkájából.

Járt előttünk egy nemzedék, amely képes volt békét teremteni. Ők tanítottak meg minket arra, hogy a béke az alapja mindennek – mondta. Ma azonban nincs béke és sok minden más sincs. Tízből nyolcan rosszabbul élnek, mint négy éve, rengetegen nélkülöznek, több százezren pedig rendszeresen éheznek Magyarországon.

„Nem volt jó ez a négy év. Hé, urak, nem volt jó ez a négy év!” – üzente paprikás hangon a Csiliből. Pesterzsébet nem narancsvidék. Ide a Fidesz csak szegénységet hozott – jelentette ki, hozzátéve, hogy még ígéretből is csak a négy évvel ezelőttire futotta.

Mi, baloldaliak azt akarjuk, hogy egyetlen gyerek se éhezzen Magyarországon, hogy minden fiatal tanulhasson és tanuljon, hogy minden külföldön élő magyar hazajöhessen, hogy minden helyi vállalkozás boldogulni tudjon, és ennek csak a tehetségük és a szorgalmuk szabjon határt – mondta, és nem felejtette el hozzátenni: a nyugdíjasok pedig tisztességes időskort élhessenek meg.


Azt már nem fejtette ki, hogy pontosan hogy is képzeli a baloldal ennek a bizonyos Magyarországnak a felépítést, mert a fáradhatatlan Mesterházy Attila következett. A kormányváltó erők miniszterelnök-jelöltje a tőle megszokott lendülettel tájékoztatta a Dél-Pesti közönséget a baloldal legfontosabb vállalásairól és persze Mesterházy-roadshow-k állandó elemét képező stand-up komedy-szerű poénok sem maradtak el.

Folytatás holnap délután Ajkán, este pedig a miniszterelnök-jelölt városában, Veszprémben!