Mert vannak erényei.
Például az, hogy végre csatlakoztunk az Eurotransplanthoz, így kevesebbet kell majd várni egy vese- vagy egy szívátültetésre, mint korábban, ami a jelenlegi viszonyok között különösen örvendetes tény. Szintén pozitívan tudom üdvözölni, hogy a hamisított gyógyszerekkel szemben tud pozitív eredményeket és egyértelműen hathatós rendelkezéseket felmutatni ez a kormány.
Ugyanakkor, a salátatörvény minden más tekintetben ismét óriási kudarc, hiszen a méltatlanul alacsony bérek kérdésével, az orvosi és egészségügyi szakfoglalkoztatotti elvándorlás problematikájával, a kórházak horribilis adósságainak következtében, a főleg vidéken katasztrofális következményekkel járó aktív betegellátás több intézményt érintő megszüntetésével, az egyetemek és egyetemi szakklinikák szétverésével egybekötve és azok káros eredményeit cseppet sem mérsékelve jelenik meg. Az Eurotransplanthoz való csatlakozás és a hamis gyógyszerekkel szembeni hathatós fellépés részsikernek tekinthető - az itt felsoroltak azonban az egész egészségügyi struktúrát puszta létezésében veszélyeztetik, ezért sokkal fontosabbak és lényegesebbek.
Itt van mindjárt a bérek katasztrofális állapotának kérdése. Amikor augusztusban végre, a szakma és az ellenzék szakpolitikusainak sürgetésére, sor került egy béremelésre, arról kiderült, hogy csupán bérkiegészítésként funkcionált, amiből pedig az következett, hogy a különböző pótlékok, ügyeleti díjak emelése kimaradt belőle, melyekkel kapcsolatban pedig azt ígérték, hogy majd 2013-ban ez az emelés beleolvad az alapbérbe. De a fentebb leírtak alapján pontosan az állapítható meg, hogy ennek az ellenkezőjére kerül majd sor. (Egyébként az egészségügyi ágazatban dolgozók bére 2002. januárjában nettó 71 352 forint volt az egészségügyi ágazatban dolgozók bére, 2010. januárjában 122 376 forint, tehát 51 024 forinttal emelkedett, 2012-ben pedig, az adórendszer visszásságainak köszönhetően 118 726 forintra csökkent.)
Még égetőbb probléma az orvosok és az egészségügyi szakállomány, az ápolók és kórházi dolgozók statisztikai adatokkal alátámasztható elvándorlása. Pedig az Állami Szakegészségügyi jelentések egyértelműen megállapították, hogy 2011. első félévében 469 orvos hagyta el az országot, 2012. első félévében pedig 542. Jelen pillanatban már ott tartunk, hogy az orvosok 20%-a (171 háziorvosi praxis üres) külföldre távozott jobb álláslehetőségek reményében, az egyébként még mindig rendkívül magas színvonalat jelentő képesítések birtokában.
A kórházak eladósodásának ügye azért is elképesztő, mert amikor az erre vonatkozó adatokat a közelmúltban ki akartam kérni, éspedig ezeket bárkinek ki kell adnia az illetékes Egészségügyi Minisztériumnak, pert kellett indítanom és a Fővárosi Bíróságon megnyerni, hogy hozzájuk férhessek. Ezek alapján aztán volt alkalmam a megdöbbenésre, hiszen, hogy mást ne is mondjak, másfél tucat kórházban szüntették meg a betegek aktív ellását.
A felsőoktatás szétverésével párhuzamosan halad az egyetemek, az egyetemi szintű klinikai szakellátás felszámolása is. Egyrészről mind kevesebb, már a minimálisnál is kevesebb pénz jut az egyetemi klinikákra, másrészről óriási igyekezet mutatkozik az azok autonómiájába való belenyúlásra is, miközben azok egyre inkább alapítványi és egyéb anyagi forrásokra szorulnak a kilátástalanná váló önfenntartásukhoz.
Van tehát Eurotransplant és van hamis gyógyszerek elleni küzdelem, de mindhiába, ha az orvosok elvándorolnak, ha béreik nem emelkednek, ha a kórházak önfenntartása ellehetetlenül és ha a mind a mai napig, minden az ágazat területén dúló vihar ellenére még mindig világszínvonalú magyar egészségügyi szakképzés eltűnik a föld színéről.
Ötször mentettem meg Kiskunfélegyháza kórházát a bezárástól az előző ciklusban, egyszer átírtam egy törvényt és megmentettem az összes városi kórházat. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a mostani garnitúra által sokat szidott 2010-et megelőző nyolc évben sem volt éppen könnyű a helyzet, de szerkezeti összeomlás sosem fenyegette a magyar egészségügyet és pláne nem ilyen mértékben.
Vajon megtörténik az, amire a Kádár-kor válsága és az elmúlt 22 év alatt egyszer sem volt példa, és összeomlik az ellátási rendszer? Vajon a harmadik világ szintjére fogunk süllyedni e tekintetben - is - a következő években?
Két éve még nem hittük volna, de mára ezek is aktuális kérdések lettek.
Köszönjük, Szócska Miklós! Köszönjük, Fidesz! Köszönjük, salátatörvény!
dr. Garai István Levente,
az Egészségügyi bizottság tagja, országgyűlési képviselő
Köszönjük Szócska Miklós! Köszönjük Fidesz! Köszönjük salátatörvény!
Három szakvizsgával rendelkező orvosként mindig azt hangoztatom, hogy számomra mindig a betegek érdekei a legfontosabbak, s ha kell, még annak a kormányzatnak is hajlandó vagyok szembemenni a rossz rendelkezéseivel, amelynek politikáját képviselem. Ezért vagyok hajlandó a kilenc törvény módosításával született legújabb egészségügyi "salátatörvénynek" is kiemelni és elismerni az erényeit., súlyos, nagy hibái ellenére is.
