2011. február 14. 12:21

Kovács László: Valami talán még megmenthető

Kovács László napirend előtti felszólalása

Egy új uniós tagállam számára a soros elnökség esély arra, hogy megmutassa: képes a közösségi célok eléréséhez szükséges kompromisszumok kimunkálására, a konszenzusteremtésre.

Magyarország korábbi nemzetközi elismertségét jelezte, hogy az új tagállamok közül Szlovénia és Csehország után harmadikként kaptuk meg ezt a lehetőséget.

A magyar uniós elnökséget megelőző parlamenti vitában megerősítettük: az MSZP az elnökség sikerében érdekelt. Ezért támogatjuk a kormányt mindenben, ami a sikert előmozdítja, ugyanakkor igyekszünk visszatartani mindentől, ami ezt veszélyezteti.

Nyomatékosan felhívtuk a kormány figyelmét, hogy semmi olyat ne tegyen, ami ellentétes az uniós értékrenddel és szabályokkal. Hangsúlyoztuk, hogy az egyeduralmat építő lépések korlátozzák a demokráciát, rombolják a jogállamiságot. Javasoltuk a sajtó- és szólásszabadságot korlátozó médiatörvény visszavonását és az azóta látványosan megbukott alkotmányozás elhalasztását. Figyelmeztetéseinknek sajnos nem volt foganatja.

A kormány tévedett, amikor azt hitte, hogy a soros elnökség valamiféle menlevelet ad. Ellenkezőleg: a lépések miatti nemzetközi botrány minden előzetes feltételezést felülmúlt. Az elmúlt másfél hónap alatt nem nőtt, hanem zuhanásszerűen csökkent Magyarország tekintélye.

Súlyos hiba volt figyelmen kívül hagyni a tagállamok politikusainak és a világ vezető lapjainak a demokrácia iránti elkötelezettségét. Sértő volt ennek kinyilvánítását valamiféle nemzetközi összeesküvésnek beállítani.

Az Európai Parlament vitájában a soros elnök Magyarország miniszterelnöke kormányfőhöz méltatlan stílusban reagált a magyarországi demokráciát féltő megnyilvánulásokra. Általános felháborodást keltett, hogy úgy állította be, mintha a vitában Magyarországot, a magyar népet támadták volna.  Szégyenletes, hogy Miniszterelnök úr ezt a valótlan állítást most kétszer is megismételte. Akik látták a közvetítést, azok tudják, hogy kizárólag az Ő demokrácia melletti elkötelezettségét kérdőjelezték meg. A magyar embereket, a magyar népet senki sem említette. Sőt: még az Ő demokratikus elkötelezettségét is méltatták. Igaz, nem a mostanit, hanem a 20 évvel ezelőttit.

A soros elnökség diadalmenetnek remélt, ám megalázó helyzeteteket hozó hónapjai majd elmúlnak. Ám akkor Magyarország ellen eljárás indulhat minden olyan ügyben, amellyel megsértette az uniós szabályokat.

Addig azonban lesz még egy nagy erőpróba: a konvergenciaprogram benyújtása.

Attól tartok, hogy a magánnyugdíj pénztárakban összegyűjtött megtakarítások cinikus módon megőrzésnek nevezett lenyúlása és a visszamenőlegesen kivetett válságadók ? mint egyszeri, illetve időben korlátozott intézkedések - nem fogják hitelesíteni a 3 % alatti államháztartási hiány fenntarthatóságát.

A kormánypártok saját választóik egy részével talán még el tudják hitetni, hogy az ezúttal is gondosan titkolt intézkedések - amelyekről Miniszterelnök úr a rendelkezésére álló közel 1 óra alatt egy szót sem szólt - az egykulcsos adórendszerhez hasonlóan éppen a legnehezebben élők terheit fogják növelni.  Hiába hívják őket megszorítások helyett álszent módon újjászervezésnek.

A nemzetközi pénzügyi körök, a befektetők, a szociálisan érzékeny külföldi politikusok pedig azt a következtetést fogják levonni, hogy az Orbán-kormány nem kiszámítható jogi környezettel, nem stabil társadalommal kíván hozzájárulni az Erős Európához, hanem a növekvő szociális feszültségeket, a gyűlölködésbe fordult megosztottságot leplezni próbáló hamis nemzeti egység- és sikerpropagandával, a külföldi partnerek kioktatásával és sértegetésével.

Sikertörténet már nem lesz a magyar uniós elnökségből. Ha azonban az ország harcra készen álló miniszterelnöke nem a demokráciát és a jogállamiságot, nem a többi uniós tagállamot próbálja legyőzni, hanem a saját hatalomvágyát, akkor még van remény.

Ha a kormány a választásra jogosultak alig több mint egyharmadának támogatásával és a leadott szavazatok alig több, mint felével megszerzett kétharmados parlamenti többségét nem az ellenzék kirekesztésére, hanem bevonására próbálná felhasználni, valami talán még megmenthető lenne Magyarország tekintélyéből.

Akkor nem állna elő olyan megalázó helyzet, hogy az euro-zóna országainak egyeztetéseibe a következő soros elnök, Lengyelország kormányfőjét bevonják, de Magyarországét esetleg nem.

Befejezésül egy javaslat: Miniszterelnök úr nemrég Egyiptomba látogatott. Látjuk, hogy mi történt ott azóta. Kérjük, fontoljon meg egy-egy látogatást Belorussziába, Észak-Koreába és néhány más hasonló országba is.

Köszönöm a figyelmet!