Középosztály a szakadék szélén

5 és fél millió embernek kell rendszeres, jól fizető munkával rendelkeznie, illetve adót fizetnie ahhoz, hogy Magyarország sikeressé válhasson, tartósan emelkedő pályára állhasson. A többi között így nyújtott szóban baráti jobbot Orbán Viktor miniszterelnök a középosztálynak. Arról is beszélt: a középosztály stabilitást biztosíthat az értékekben, csak így válhat kiszámíthatóvá és tervezhetővé a jövő. Ma mindössze 3 millió 800 ezren dolgoznak, azt üzente tehát a kormányfő, a fölkapaszkodásra bárkinek lehetősége van, mindenkit tárt karokkal vár a csoportba. Az, amit a kormány a gyakorlatban tesz, ennek épp az ellenkezője, nem a szegényeknek van esélyük a felfelé jutásra, hanem a középosztálynak a lecsúszásra.

De nézzük meg előbb, kik tartoznak a középosztályba. A lexikon szerint a magát és családját saját erejéből, munkájából tisztes színvonalon eltartani képes személyekből álló széles társadalmi csoport, réteg. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes más oldalról közelített: a demokrácia a középosztály uralma, stabil demokrácia nem létezhet erős középosztály nélkül, sőt, ha nem erős a középosztály, akkor maga a demokrácia is veszélybe kerül. Statisztikai szempontból azt a réteget tekintik a középosztályhoz tartozónak, amely sem az alsó, sem a felső 5-25 százalékba nem tartozik, tehát a társadalmi hierarchiában középen helyezkedik el.

Ez a három meghatározás elég ahhoz hogy sorra vegyük a kormány idevágó lépéseit, és kiderüljön, vannak-e a valós tettek is a szavak mögött.

Lecsúszni könnyű

A felemelkedés nem könnyű. A kormány álláspontja szerint erre a Start programban részt vevőknek van esélyük: akik 47 ezer forintot kapnak, szerény, de biztonságos megélhetés felé haladnak, hiszen korábban 28 ezer 500 forintból kellett megélniük. A kijelentés nem kis visszhangot váltott ki, többen meg is próbáltak kijönni ennyi pénzből. Például Bárány Balázs szocialista politikus, de tapasztalatai nem túl biztatóak. Három hét után azt mondta, "ez az összeg az életben maradásra talán elég, az élethez már nem". A havi 47 ezer forintból ugyanis a számlák kifizetése után nagyjából semmi nem marad, csak kevés, ráadásul egészségtelen táplálékra való, annyi, hogy éppen ne éhezzen. Mint mondta, az olyan "luxusdolgok", mint az újság, mozi, színház, megtakarítás, vagy az "egyszer jól lakni" érzése, ismeretlen fogalmak, ha az ember 47 ezerből kénytelen gazdálkodni. Bárány szerint az ő szerencséje, hogy ez számára csak egy kísérlet volt, mások viszont "így élik le az életüket".

A lecsúszás már ennél könnyebb. Talán a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása volt az első lépés, ami a Fidesz-szavazókat is elgondolkodtatta és felháborította. Orbán Viktor 2010. október 13-án jelentette be, hogy a kormány novembertől felfüggeszti a havi 30 milliárd forint utalását a magán-nyugdíjrendszerbe, később ennél tovább ment, kiderült, ugyanis, hogy "oda többet pénzt nem utalnak". Ugyanakkor Orbán azt ígérte, "a magyar állami nyugdíjrendszer átáll az egyéni számlákra". Ez a mai napig nem történt meg, a fölhalmozott vagyon egésze a "közös kalapba" került. Ezzel a lépéssel egyértelműen a középosztálynak ártottak, hiszen a szegényeknek nem, vagy csak alig volt megtakarításuk, a gazdagok pedig nem ijedtek meg attól a fenyegetéstől, hogy elveszítik állami nyugdíjjogosultságukat.

Az új adórendszerrel az alacsony keresetűek jövedelmét csökkentették, foglalkoztatásukat megnehezítették. Már tavaly is drasztikusan csökkent a dolgozók keresete, az adójóváírás eltörlése miatt a bruttó 216 ezer forint alatt keresők az idén további 10 ezer forinttal kevesebbet vihetnek haza havonta. A cégek, ha hátrányos helyzetű munkanélkülit foglalkoztatnak, maximum 8 hónapig a bruttó bér- és járulék 70 százalékát kapják meg támogatásként, ami csupán 4 hónapos foglalkoztatási kötelezettséggel társul. A közmunkások és a minimálbéresek közötti bérszakadék akkora, hogy a munkáltatónak inkább érdeke lehet közmunkást alkalmazni. Új Munka Törvénykönyvet írtak, amiben drasztikusan alakították a foglalkoztatás szabályait, elvették a munkavállalók jogait, kiszolgáltatottakká tették őket, a munkáltatók viszont csaknem teljhatalmat kaptak. Regionális munkaerő-piaci helyzethez igazodó, földrajzi területenként és ágazatonként eltérő minimálbért állapíthat meg a kormány, a kötelező legkisebb munkabéreket bármikor felülvizsgálhatják és át is írhatják.

Kisöpört emberek

Egymillió munkahelyet ígért a kormány, de a kabinet volt az első, amelyik kisöpörte alkalmazottait. Kilátástalan helyzetbe sodorta a kormánytisztviselőket azzal, hogy indoklás nélkül, két hónapos felmenetési idővel rúghatták ki az állami szektorban dolgozókat. A közmédiából két részletben bocsátották el a szakembereket, akik azóta sem tudják, miért kellett akár több évtizedes tapasztalattal, hazai és nemzetközi díjakkal a hátuk mögött távozniuk. Kiderült az is, hogy a versenyszférában sem egyszerűbb dolgozni, a cégek ugyanis nem terveznek létszámbővítést. Az ország egész területén pesszimisták a foglalkoztatók, Budapesten minden eddiginél rosszabbak a munkaerőpiaci kilátások, és mind a nyolc régió munkáltatói létszámleépítésre készülnek. Az álláskeresés időtartama folyamatosan nő. Egy ilyen időszakban döntött a kormány úgy, hogy 9 hónap helyett 90 napra csökkentik az álláskeresési támogatás idejét. Az a dolgozó, aki el tudta tartani a családját, de hirtelen elvesztette a munkáját, a szegények közé kerülhet, mire újat talál. Megtakarítása ugyanis egyre kevesebb családnak van, folyamatosan nő a még dolgozó, de rezsihátralékot felhalmozók száma. A közmunkában sem bízhat, bár Orbán szerint ezt az alkalmazási formát tömegessé tennék. Csakhogy míg korábban ennek díjazása a minimálbérrel volt azonos, ma már csak 47 ezer forintot fizetnek érte. Ha fizetnek, Borsod megyében ugyanis több száz munkás még ezt a pénzt sem kapta meg.

Nincs felemelkedési lehetősége azoknak sem, akik 16 éves korukban kiesnek az iskolából, és azoknak sem, akik nem kerülnek be a felsőoktatásba. Az államilag finanszírozott férőhelyek csökkentése, a röghöz kötés és az akár milliós tandíj miatt tavalyhoz képest 32 ezerrel kevesebben jelentkeztek az idén egyetemre vagy főiskolára. A felsőoktatásból 40 milliárd forintot vonnak el, emiatt 20 ezerrel csökkentik az államilag finanszírozott férőhelyek számát és átlagosan a duplájára emelik az eddig költségtérítésnek, most önköltségnek nevezett tandíjakat. De az sem érezheti magát biztonságban, akit fölvesznek, hiszen nincs arra garancia, hogy a diploma megszerzéséig képesek fizetni a szülők.

Csak a pénz számít

Vásárhelyi Mária szociológus korábban ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: megkezdődik a komplett társadalmi elhülyülés, azt üzente a kormány, hogy nem a tudás, hanem a pénz a fontos. Pedig a képesség és a szorgalom kellene, hogy számítson, ami nemcsak morális okokból, hanem a társadalom önértékelése szempontjából is fontos lenne. Valószínűleg azért dob be a köztudatba ennyi butaságot a kormány, hogy a rengeteg sokkoló hírbe mielőbb belefáradjunk - jegyezte meg Vásárhelyi Mária. Kijelentette azt is, a társadalom teljesen kettészakad, latin-amerikai társadalmi modell van kialakulóban Magyarországon. Egy szűk réteg nagyon jól él majd, a döntő többségre viszont a teljes elszegényedés és a lecsúszás vár. A középréteg eddig sem volt erős, de a jövőben egyre magasabb lesz a mélyszegénységben élők száma.

Miközben a középosztály ereje épp arra kell, hogy bírja a közterheket, finanszírozza az iskolát, az egészségügyi ellátást, egyre kevesebb pénz jut a szociális és gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztésére. Vagyis a középosztály megerősítéséről szóló orbáni kijelentések és a valóság között igen nagy a szakadék. 2008 óta a családi pótlék sem követi az inflációt, mára 20 százalék a veszteség.
Úgy tűnik, a középosztály sem érzi a miniszterelnök védelmét, hiszen képviselői rendszeresen utcára vonulnak a kormány ellen. Tüntettek a szolgálati nyugdíjak elvétele, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítás államosítása, a munkavállaló-ellenesnek ítélt Munka törvénykönyve ellen, de többször demonstráltak a demokrácia és a jogállam ellen hozott intézkedések és az alkotmányozás módja ellen is.

Orbán ígéretei a stabil középosztályról

- Ha nincs széles, stabil középosztály, amely munkából él, akkor a nyugdíjasoknak kifizetendő nyugdíjat sem tudja előállítani a magyar gazdaság. (2012. 03. 09. Orosháza, a Linamar új üzemének avatásán)
- Szükségünk van egy olyan adórendszerre, amit a középosztály a sajátjának érez, és úgy gondolja, hogy ezen áll vagy bukik az életszínvonala. (2012. 03. 08. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján)
- Szövetség jött létre a nagytőke és a legszegényebbek között, és kialakult egy hatalmas tömeg, amelyet az állam tartott el. Ez a folyamat a középosztálytól elszívta az erőt és elvette a teret ((2012. 03. 04. interjú, Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung)
- Aki azt hiszi, hogy a magasabb adókulcs a gazdagokat adóztatja, az aligha ismeri a magyar valóságot. A gazdagok ugyanis mindig megtalálják a módját, hogy kivonják magukat az adó alól, és azt valójában végül mindig a középosztállyal fizettetik meg. (2012. 02. 07. Évértékelő beszéd)
- Saját céljaink felé haladunk, a középosztályt Magyarország vezető társadalmi erejévé fogjuk tenni, mindenkinek lesz munkája, lesz biztonság és kiszámítható élet, ebből nem szabad engedni. ((2012. 01. 13. interjú, Kossuth Rádió)
- Mi, magyarok nem ingyen sörre és nem adósságra akarjuk építeni a jövőnket, hanem munkára. (2011. 07. 04. Parlament, napirend előtti felszólalás)

Muhari Judit / Népszava

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=531689