Tisztelt Elnök Úr!
Köztársasági elnökké történt megválasztásakor Ön úgy nyilatkozott, hogy a jogállamiságot védő, transzparens államfői tevékenységet kíván folytatni, távol a napi ügyektől, hiszen saját bevallása szerint eddig sem érdekelte a politika.
Valóban szükség lenne arra, hogy az elmúlt 14 évben megrendült tekintélyű köztársasági elnöki intézmény hitelessége és méltósága helyreálljon, hiszen Ön előtt két államfő is botrányos körülmények között távozni kényszerült. A nemrég nyilvánosságra került tények azonban azt mutatják, hogy Önnek e cél elérése érdekében a közvélemény számára ezen alapvető jelentőségű kérdésről nyilatkoznia kell!
Ön tavaly, 2023 augusztusában a kolozsvári Krónikának interjút adott, melyben elmondta: „Édesapám ügyvédként dolgozott Székesfehérváron. A háborút követően ingyen elvállalt egy válóperes ügyet egy olyan asszony védőügyvédjeként, akinek férje a kommunista párt helyi titkára lett. Tudjuk, hogy válóperes ügyben a másik fél nem szokta az alperes védőügyvédjét megszeretni. A párttitkárnak kapóra jött a leszámolás: nemcsak a családunk vagyonát sajátították ki, hanem édesapámra halálos ítéletet mondtak ki.” Ehhez hozzáfűzte, édesapja úgy úszta meg a kivégzést, hogy 10 évig az ország másik felében bujkált papírok nélkül.
A korszak elismert kutatója, Karsai László történész professzor megvizsgálta az Ön állításait és megállapította, hogy a Krónika interjúban elhangzott történetnek nincs valóságalapja. Kutatásának eredményeként megállapította, hogy az Ön édesapját, Sulyok László székesfehérvári ügyvédet soha senki, így a népbíróság sem ítélte halálra. Az kétségtelenül igaz, hogy bujkálni kezdett, de már 1945 tavaszán, mivel 1944. június 17-én a Fejérmegyei Naplóban Zászlóbontás címmel cikket közölt, melyben Baky László és Pálffy Fidél nemzetiszocialista pártjához való csatlakozásra szólított fel. Cikkében úgy fogalmazott: „A pártszervezetek kiépítését eszköznek tekintjük a magyarság jobb jövőjének kiműveléséhez. Jöhet hozzánk mindenki, akit zsidó vértől való mentessége, erkölcsi feddhetetlensége és magyar nemzetiszocialista meggyőződése erre feljogosít.”
Karsai professzor szerint érthető, hogy a háború után Sulyok László elbújt, de e cikkéért a korabeli népbírósági gyakorlatot ismerve legfeljebb pár hónap börtönbüntetésre ítélték volna. Ügyét egyébként 1949-ben újra elővették, de 1950-ben megszüntették a nyomozást, mivel több ügyvéd kollégája azt vallotta, hogy a cikket nem ő, hanem egy cisztercita nyilas pap írhatta Sulyok neve alatt.
A történész professzor állításait Ön éppúgy nem cáfolta, mint Ungváry Krisztián történészét sem, aki hasonló álláspontot fogalmazott meg. Tudomásom szerint Ön nem válaszolt a sajtó megkeresésére sem. Mint országgyűlési képviselő, kérdezem Önt:
- Ismerte-e Ön valójában édesapja igazi történetét? Ha ismerte, miért nyilatkozott olyat, amely szemben állhat a történelmi valósággal?
- Milyen célból nyilatkozott; édesapját kívánta-e védeni, vagy más oka volt erre?
- Ön jogászprofesszor, évekig az Alkotmánybíróság elnöke is volt. Nem merült fel Önben, hogy egy halálos ítéletet utóbb megfelelő jogi eljárás keretében meg kellett volna semmisíteni?
Tisztelt Elnök Úr!
Mit kíván Ön tenni annak érdekében, hogy a magyar társadalom ezen kérdésekről megfelelő tájékoztatást kapjon. Megítélésem szerint ez is szükséges ahhoz, hogy Ön kifejezhesse a nemzet egységét, és őrködhessen az államszervezet demokratikus működése felett.
Várom válaszát!
Kunhalmi Ágnes
Országgyűlési képviselő
az MSZP társelnöke
