Az egykori kormányzót elsősorban antiszemitizmusa miatt bírálják, a numerus clausus, a zsidótörvények, a Kamenyec-Podolszkijba történő deportálás, a munkaszolgálatban meggyilkolt zsidók, a Frölich Róbert országos főrabbi által is nyilvánosságra hozott, Hitlernek írt levele és végezetül a holokauszttért viselt felelőssége ezt nyilvánvalóan alá is támasztják. Emellett Horthyt felelősség terheli a roma holokausztért, a porajmosért is.
De Horthy rendszerét nemcsak ezért bírálhatjuk, hanem a hatalmas társadalmi egyenlőtlenségekért, a hárommillió koldus országáért is. Ezen keveset változtat az, hogy az 1930-as évek végétől kormányzata áttért a szociális olajcseppek politikájára. A szabadság és az egyenlőség eszménye azonban mindig rendkívül távol állt tőle, mely – csakúgy, mint ma – az akkori ellenzék jogainak korlátozásában is megnyilvánult.
Horthy Miklóst ráadásul „hős katonának” és reálpolitikusnak sem nevezhetjük, amely megjelöléssel gyakran pozitívan értékelnek jobboldali vezetőket. Nem tanult az első világháborúból, mely egyértelműen megmutatta, hogy Németország ilyen túlerővel szemben csak veszíthet. Később látva a hadihelyzet alakulását, teret engedett az angolszász államokkal való puhatolózó tárgyalásoknak (Kállay-kettős), de döntésre nem szánta el magát. Kiugrásra is csak akkor gondolt, amikor a szovjet csapatok már az ország területén harcoltak, és végül kiugrási kudarca is azt mutatta, hogy nem rendelkezett kiemelkedő államférfiúi és katonai képességekkel.
Összességében Lázárnak és a Fidesznek nem utánozni, hanem meghaladnia kellene Horthyt, és egyértelműen elhatárolódni tőle.
Kunhalmi Ágnes országgyűlési képviselő, az MSZP társelnöke