Leálló döntések, leálló ellátás

Május óta egyetlen új gyógyszer sem kapott támogatást Magyarországon az egészségbiztosítótól, pedig több mint két tucat vár erre, új orvosi eljárást vagy technológiát pedig több mint másfél éve nem fogadtak be a támogatási rendszerbe – írja a sajtó.

Ez legfeljebb az egészségügyi ellátórendszerrel az elmúlt két évben egyáltalán nem találkozó átlagember számára hír, hiszen akit az említett időszakban akár csak egyszer is azzal vert a sors, hogy a gyógyító ágazat gondozása alá kényszerült, tudja: abban is egyre súlyosabb hadiállapotok uralkodnak.

A folyamatos forráskivonást, az egészségbiztosítónál leálló döntéseket lassan leálló ellátórendszer követi. Csak a Széll Kálmán Terv keretében mintegy 400 milliárd forintot vesz ki a Fidesz a gyógyszerkasszából 2014-ig, ez pedig azt jelenti, hogy még a legrosszabb gazdasági helyzetben lévő EU-országokban – köztük Görögországban! – is 3-4-szerese lesz az állami költségvetési gyógyszerkiadások összege az itthoninak.

Tetézi a bajt, hogy elsősorban a fedezet nélküli béremelés és áfaemelés miatt a Kórházszövetség és az egészségügyi államtitkárság saját felmérése szerint is elérheti az év végére a kórházak össztartozása 60-80 milliárd forintot. Ez a rendszerváltás utáni Magyarország történetében példátlan lenne.

Arra viszont volt már példa, hogy egy szocialista kormány – látva az ágazatban év közben jelentkező akut forráshiányt – azonnali és radikális konszolidációról döntött: 2009-2010-ben az akkori kabinet 53 milliárd forint pluszforrás bevonásával csökkentette a kórházak adósságát. Itt az idő, hogy az egészségügy megmentését ígérő Fidesz végre megmondja, mégis, hogyan képzelte, képzeli ezt!

Vagy ne mondjon semmit, csak mondjon le.

Garai István Levente,
országgyűlési képviselő,
az Egészségügyi bizottság tagja