Brexit
Az EU jelenlegi legfőbb gondja a brit kiválás kapcsán mutatkozik. Alig egy év múlva az Egyesült Királyság várhatóan távozik az unióból. A válás lényegi, elsősorban anyagi és jogi kérdéseit illetően előzetes egyetértés van, ugyanakkor az EU és az Egyesült Királyság jövőbeni kapcsolatait illetően nincs világos helyzet. Az álláspontok akörül találnak egymásra, hogy a brit kilépés után is különlegesen szoros viszonyt kell felépíteni. A britek hajlanak abba az irányba, hogy a jövőben is követni fogják az EU által meghatározott politikákat, bár azok alakításában legfeljebb informálisan tudnak majd részt venni. A felek keresik a megoldást, hogy Írország és Észak-Írország között ne legyen ‘kemény’ határ. Nagy kérdés továbbá az uniós, illetve a brit állampolgárok jövőbeli mozgásképessége, bár az ún. ‘átmeneti időszak’ végéig (2020. december 31.) szerzett jogokon nem eshet csorba. A majdan új magyar (és más uniós, illetve fordítva a brit) munkavállalók esetében sem várható drasztikus változás, jóllehet szigorúbb adminisztratív szabályozásra kell számítani. A kétoldalú kereskedelem jövője egyelőre lóg a levegőben, valamint roppant homályos az Egyesült Királyság globális kereskedelmi perspektívája. A többi kulcsfontosságú területen, elsősorban a biztonsági problémák vonatkozásában nagyfokú és kölcsönös együttműködési akarat mutatkozik, noha e téren is fennáll az alapvető dilemma, hogy t.i. az EU-ban az Európai Bíróságé az utolsó szó, márpedig a britek magukra nézvést pont ettől akarnak szabadulni.
Migráció
Egyetlen korábbi rendkívüli és átmeneti döntést leszámítva az EU-ban nincs napirenden semmiféle kötelező betelepítési kvóta felállítása. Még 2015-ben - Orbán Viktor által is támogatottan! - a tagországok vezetői egy eseti döntéssel 120.000 (+40.000) menedékkérelem egymás közti elosztásában állapodtak meg, de ennek sikertelensége miatt a kvótaügy lekerült a napirendekről. Szó van ugyanakkor valamilyen önkéntes alapon működő mechanizmus felállításáról, de ez csupán része a mai ún. ’dublini’ menekültügyi rendszer egyébként nehezen alakuló reformjának. Ettől függetlenül a közös határvédelem megerősítése nagy léptekkel halad előre, így a belső migrációs feszültségek számottevően lecsökkentek. A potenciális külső migrációs nyomás enyhítésére sorra születnek a külpolitikai koncepciók, amolyan közel-keleti, illetve afrikai ‘Marschall-tervekre’ utalva.
Megjegyzendő, hogy a magyar kormány ‘úgy-ahogy’ teljesítette a 2015-ben vállalt átmeneti kvótát (1.300 kérelem elbírálása helyett 3.000 menekültet fogadott be), sőt ezen felül szinte nyakló nélkül (értsd: pénzért) osztogatott magyar letelepedési engedélyeket (20.000-nél is többet), sajnos sok esetben nemzetközileg körözött személyeknek.
Kohéziós politika (EU-pénzek)
A magyarországi hiedelmekkel ellentétben az EU intézményei semmilyen összefüggést nem szorgalmaznak a migráció kezelése és az EU fejlesztési (kohéziós) alapjainak folyósítása között. A kohéziós alapok küldetése, hogy valamelyest kiegyenlítsék a fejlett és a kevésbé fejlett gazdaságú tagországok közötti különbségeket, amelyek elsősorban az egységes belső piacon való eltérő érvényesülési képességekből erednek.
Van viszont összefüggés a jogállamiság kérdésével, hiszen a közösen tiszteletben tartott jogintézmények hiányában kérdésessé válik az ellenőrizhetőség, ami jelenleg sajátosan laza bizalmi alapra van helyezve. Így például az Európai Ügyészség létrehozását az európai adófizető azon jogos igénye hozta létre, hogy befizetéseikből adódó közösségi kiadások elköltését valóban közösen és pontosan ellenőrizhessük. Mostanra EU-szerte az adófizető és a politika szintjén is levonták azt a konzekvenciát, hogy aki ez alól kedvezményezettként kibújik, sőt tiltakozik ellene, önmagát, saját korrupciós gyakorlatát leplezi le. A törekvések azonban nem a pénzek megvonását, hanem a jogállamiság megerősítését célozzák.
Euró
Az EU gazdaságpolitikai prioritásai sorában az euró minél szélesebb körű bevezetése új lendületet kapott. Ennek egyik oka, hogy történelmi távlatokat nézve az euróövezet sikeresebbnek bizonyult a kívülmaradókhoz képest. Térségünkben Szlovákia fejlődése erősebb a többiekénél, sőt Magyarország sereghajtóvá lett.
Az esetleges brit kiválást követően mindössze egyetlen ország (Dánia) fog bírni felmentéssel, jóllehet a dán korona erősen kötve van az euróhoz. A bevezetés feltételeivel birkózó maradék 7 tagország, köztük Magyarország élhet az eurózóna által felajánlott szerteágazó segítséggel. Megjegyzendő, hogy a magyar kormány számára a költségvetési hiány és az infláció estében nincs különösebb teendő, ugyanakkor az államadósság nagysága az elmúlt nyolc esztendőben veszedelmesen megugrott, s ennek lefaragása nem könnyű feladat.
Adózás
Az elmúlt 4 évben a sorozatosan napvilágra jutott adócsalási, adóelkerülési botrányok egyenes következményeként az Európai Parlament számos kezdeményezéssel élt, továbbá az Európai Bizottság is bírságok tömegét vetette ki, elsősorban globális cégekre. A jelenlegi törekvések fő iránya az egységesített európai nyereségadó-alap megteremtése, az adóparadicsomok fogalmának pontosítása, valamint ez utóbbiakba tartozó országok listájának tető alá hozása. Szintén formálódó alapelv, hogy mindenki ott adózzon, ahol a nyeresége keletkezik. Az EU költségvetés stabilitása érdekében napirenden van az uniós szinten kivetett adók révén ún. saját bevételek megteremtése is, amelynek kézenfekvő eszköze lehet a nagyobb összegű pénzmozgásokat megcsapoló ‘pénzügyi tranzakciós adó’. A határokon átnyúló áfa-mozgások jobb ellenőrizhetősége érdekében küszöbön áll az európai áfa-rendszer szabályainak véglegesítése.
Az EU-n belül mindenféle jogharmonizációs törekvés ellen legélénkebben a magyar kormány kapálózik, s ezzel nem az állampolgárok, sem a kkv-k érdekét, csakis az oligarchák és a multik privilégiumait védi.
Költségvetés
Jelenleg folyik a 2021. januárjától életbe lépő új költségvetési tervezési periódus előkészítése. Az Európai Bizottság által javasolt, de már a tagországok előzetes véleményét is tükröző politikai prioritások új sorrendje: (határ) biztonság, (katonai) védelem, klímavédelem, szociális piacgazdaság, ifjúsági mobilitás, digitális átalakulás, kutatás és innováció, monetáris unió, kohéziós politika, közös mezőgazdasági politika, EU-n kívüli befektetések. Jól látható, hogy az egyes számú prioritás egyáltalán nem céloz semmiféle tömeges migrációt, sokkal inkább annak ellenkezőjét kívánja elérni.
Szociális ügyek
Az EU intézményeinek nagy eredménye, hogy végre megalkották a Szociális Jogok Európai Pillérét. Lévén az EU leginkább a nemzetgazdaságok összefogásában érte el a legnagyobb eredményeit, a szociális kérdések háttérbe szorulása cselekvésért kiáltott. A szociális pillér 20 ponton ragadja meg azon jogokat, amelyeket minden európai polgár egységesen kell élvezzen, ideértve az oktatáshoz, a munkaügyi védelemhez, illetve az egészséghez tartozó jogokat. A szociális pillér azonban ma még csak a meghirdetés szakaszában van, tehát a részletes, ám de közös szabályokat még meg kell alkotni. Mindent megelőző alapelv azonban a nők és a gyermekek átfogó védelmét célzó igény.
Oroszország
Bár Oroszország az EU egyik legfontosabb külső együttműködő partnere kellene legyen, a putyini rezsim sajnos inkább a világ egyik legnagyobb felforgatója lett. Ma az EU – a teljes nemzetközi demokratikus közösséggel együtt – Oroszországot egyértelműen agresszorként bélyegzi meg és szankciókkal sújtja, és nem sokáig fogja tolerálni, hogy egyik tagja megtöri ezt, kiszolgáltatja egy potenciális katonai fenyegetésnek, egy agresszornak a közös biztonságunkat. Az EU igen egységessé vált a kártékony orosz politikákkal való szembeszállás terén, jóllehet három tagország (Magyarország, Olaszország, Görögország) a többiekhez képest megengedőbb álláspontot foglalt el. Mindezek ellenére az EU külpolitikai egysége sértetlennek mondható, miközben sikeressége pont az esetenkénti külön utakra hajlamos tagok miatt egyelőre erősen kétséges.
-----
Összegezve tehát az EU semmivel sem másabb, mint a tagországok együttes akarata. Ahol ez az együttes akarat erős, ott az EU sikeres, ahol viszont a tagországi együttes akarat hiányzik, ott pedig gyenge. Mindazonáltal kimondható, hogy az EU mint intézmény - léténél fogva - semelyik tagországnak nem tud ellensége lenni. Fordítva ez inkább lehetséges, azaz bármelyik tagország igenis képes akadályozni a közös akaratképzést, illetve akaratérvényesítést, s Magyarország ebben sajnos (Lengyelországgal együtt) jelenleg ’élenjáró’.
Az európai szociáldemokrácia kifejezetten érdekelt a minél szorosabb európai egység létrehozásában, különösen az emberi, munkavállalói, szociális és környezetvédelmi jogok területén, míg a konzervatívok legfőképp a gazdasági együttműködésben hisznek, s a tőke szabadságának érvényesítésén fáradoznak. Ezek a küzdelmek viszont csak akkor építő jellegűek, ha egymást - szükséges kompromisszumokkal - kiegészítik. Az EU jövőjéről szóló új vitákban a szocialista alapállás a szolidaritás erősítése, s következetesen fellépünk az uniót szétzilálni akaró önzésekkel szemben.
Az EU lényege és hajtóanyaga változatlanul a (kölcsönös!) szolidaritás, amint a baloldalé is, így a megújuló európai integráció sikere az európai baloldal újjáéledésének ígéretét is magában hordozza.
Már csak ezért is legyen szó Európáról!
Szanyi Tibor
EP képviselő
