Az orbáni lázálom kiteljesedik. A rezsim most végérvényesen "elrugaszkodik" a valóságtól. Újévkor életbe lépett az alaptörvény, amely zárójelbe teszi a magyar történelem közel hatvan évét, feltételekhez köti és szűkíti az állampolgári jogok jelentős részét, életbe lépteti a hatalom-nem-megosztás rendszerét. Az országban immár mindent szabad, ami nem tilos: az éhségsztrájkolókat szabad körülkordonozni, demonstrálókat szabad koholt indokkal előállítani. A Harmadik Köztársaság hideg napjai jöttek el. Csődbe viszik az országot. Rendszervisszaváltás zajlik.
Az újraírt költségvetés katasztrofális, az állami gazdálkodás megalapozására teljesen alkalmatlan. Egyre nehezebben finanszírozható az ország adóssága, amely Orbán alatt növekedett. A lázálom álmodója erről nem hajlandó tudomást venni, mert így neki egyszerűbb. Rendületlenül keresi viszont az újabb és újabb elkölthető forrásokat, mert vigyázni csak a saját pénzére tud, költeni pedig kizárólag a máséból. Oktatásra, egészségügyre, közlekedésre nincs pénz, jut viszont forrás a Miniszterelnökségnek, a kormánymegbízottak sofőrös autóira, meg a széket cserélő televíziós káder jutalmazására. Tehát a klientúra, a fideszes oligarchák köszönik szépen, jól vannak. A Blaha Lujza téren ebédért sorban álló több ezer és a szegényedés rémével szembenéző több millió ember nem létezik a számukra.
Ezt adta a kétharmados forradalom Magyarországnak: jogfosztást, önkényes és kapkodó döntéseket, növekvő szegénységet, az államcsőd közvetlen veszélyét, az euroatlanti szövetségi rendszertől való elszakadás veszélyét, parlamenti diktatúrát.
Ebben a helyzetben az ellenzéknek óriási a felelőssége. Nem engedhetjük az embereket depresszióba, apátiába süllyedni. Reményt és hitet kell adnunk. Meg kell mutatnunk, hogy vannak politikai erők, amelyekre számíthatnak. Meg kell mutatnunk, hogy értjük: ma mást jelent ellenzékinek lenni, mint 1990 után megszoktuk. Ki kell mennünk az amúgy is tudatosan kiüresített parlament falain kívülre. Ott kell lennünk az éhségsztrájkolókkal, a hóban-fagyban a jogaikért tüntetőkkel, együtt kell lennünk az éhesekkel, a kirúgottakkal, a kiközösítettekkel, a megalázottakkal.
A fülkeforradalmi Orbán-rendszer alapjaiban hibás, ezért hosszú távon működésképtelen. A vezér álma nem finanszírozható. Eddig is csak elvenni, ellopni és rombolni tudtak. Egész építményük recseg-ropog. Az MSZP azonban nem a Fidesz. Mi nem gondoljuk, hogy minél rosszabb, annál jobb. Meggyőződésem, hogy Magyarország, a Magyar Köztársaság érdeke az, hogy mielőbb megszabaduljon ettől a diktatórikus rezsimtől. Minél tovább marad az ország élén Orbán Viktor, annál nagyobb lesz a rombolás, annál nehezebb lesz az újjáépítés is.
Ezért gondolom azt, hogy minden demokratának együtt kell dolgoznia annak érdekében, hogy a szabadságharcos lázálomból felébredjen az ország. Lehetünk külön pártokban, külön mozgalmakban, nem kell mindenben egyetértenünk. Épp az a lényeg, hogy a demokraták világában létezhet sok eltérő vélemény. Azt azonban végre sokan felismerték, hogy az Orbán-rezsim a különvéleményhez való jogot, valamint a megélhetés elemi lehetőségét egyidejűleg veszélyezteti. Ez ellen kell a lehető legszélesebb összefogást kialakítanunk. Nincs elpazarolható erőforrásunk, nincs kihasználatlanul hagyható nyilvánosságunk, nincs eltékozolható napunk, óránk.
Nem tesszük meg Orbán Viktornak azt a szívességet, hogy megijedünk tőle és feladjuk a küzdelmet. Nem félünk a miniszterelnök rendszerétől, habár megvetjük azt. Nem engedjük, hogy elvegyék tőlünk a hazánkat és aztán a mi pénzünkből ünnepeljék ezt a gyalázatot.
2012 az ellenállás, a küzdelem és az építkezés, az összefogás éve lesz. Küzdenünk kell a diktatórikus Orbán-rezsim ellen és küzdenünk kell a mindenből kiábrándult szavazók bizalmának elnyeréséért. Be kell bizonyítanunk, hogy nem kell így élnünk, hogy ez tényleg csak egy rémálom, amiből fel lehet és fel is kell ébredni, vagy pedig késő lesz. Küzdenünk kell a félelem ellen, példát kell mutatnunk önfeláldozásból és alázatból. Küzdenünk kell a hazánk becsületéért azzal, hogy megmutatjuk: nem ment el mindenki esze, józan ítélőképessége Magyarországon.
Küzdenünk kell az új Köztársaságért, az élhető Magyarországért. Küzdenünk kell az ország felébresztéséért. Erről szól majd 2012.
Hogy mindezt együtt és egymásnak is elmondhassuk, menjünk együtt tiltakozni január 2-án az Operaház elé. Amíg ők benn ünneplik egypárti alkotmányukat, addig mi kinn tiltakozzunk ez ellen és tudatosítsuk bennük: Lesz még Magyar Köztársaság!
