Rövid Magyarország XX. századi kiemelkedő államférfiainak listája. Egyetlen névből, Horn Gyulából áll. Senki nem járult hozzá úgy Magyarország tekintélyéhez a világban, mint ő. Országa sorsát biztos ösztönnel vezette a jó irányba, amikor felismerte, ütött az óra, és megnyitotta a vasfüggönyt.
Számtalan könyvet írtak a történésekről. Az esemény 20. évfordulója alkalmából rendezett állami ünnepségen az akkori résztvevők a budapesti parlamentben elmesélték, mi történt akkor. Például hogy Horn azt mondta az oroszoknak, logisztikai okokból és a költségek miatt nem lehet sem az egész határt őrizni, sem a sok németet hazaküldeni, és aztán megnyitotta a határt az NDK-állampolgárok előtt.
Tulajdonképpen a kommunizmus végének Horn pártjának a végét is kellett volna jelentenie. Akkor azonban Horn megvalósította második nagy tettét, és újraszerveztet, immár mint szocialistákat, 1994-ben sikerült neki győzni a választásokon. Újra azok kormányoztak, akik néhány éve még kommunisták voltak.
A konzervatívok máig gyűlölik. Mindenekelőtt azért, mert a kommunista erőszakrendszer elleni 1956-os felkelés után lépett be a pártba, és milicistaként részt vett az utolsó ellenálló csoportok elleni harcokban. Ezt soha nem tagadta, soha nem is kért érte bocsánatot, mindig hangsúlyozta, hogy senki életét nem oltotta ki.
Klasszikus kommunista hatalomtechnikus
„Ehhez tudni kell, hogy bátyját az 56-os felkelés idején meglincselték” – mondja Nick Thorpe, a legrégebben Magyarországon dolgozó külföldi tudósító. 1987 óta él Budapesten. Hornt számtalan sajtóbeszélgetésen és több exkluzív interjúban ismerte meg. „Volt humora, elbűvölő tudott lenni – emlékezik Thorpe. Ám az embernek mindig az volt az érzése, hogy egy nagyon okos, nagyon kemény és nagyon dörzsölt politikussal van dolga. Mindig érezhető volt, hogy van ott valami, amiről hallgat.”
Nem csoda egy olyan férfinál, aki a karrierjét olyan pártban futotta be, ahol az óvatos hallgatás majdnem annyira fontos volt a túléléshez, mint az aktuálisan előírt politikai frázisok pontos ismerete.
Politikusok és beosztottak emlékeznek rá, hogy hihetetlenül hirtelen haragú tudott lenni. A régi iskola szerinti, klasszikus kommunista hatalomtechnikus volt. Mint ilyen, fel tudta ismerni, hogy az általa bevezetett fordulat után a kommunistáknak milyen hatalmi szerkezetre van szükségük ahhoz, hogy újra hatalomra kerüljenek, és egy ideig meg is tartsák a hatalmat.
Akkoriban, átláthatatlan módon, túlnyomórészt fiatal pártkáderekből gazdag vállalkozók lettek. A pénz új világában a hatalom támasza a pénz volt, nem a puska.
A hatalom embere, hazafi és cinikus
Ugyanakkor felismerte, hogy a kommunizmus összeomlásának néhány oka a demokrácia és piacgazdaság esetén is veszélyes maradt, és újabb összeomláshoz vezethet. A társadalmi zavargásoktól való félelmében a hatalom megtartotta a lakosság ellátását szolgáló szubvenciók jelentős részét – noha az, amit elvett, önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy a nép bő harmadát nyomorúságba és kétségbeesésbe taszítsa.
Horn keresett magának egy kevésbé népszerű, dörzsölt technokratát, Bokros Lajost, akinek legnagyobb előnye az volt, hogy ha megtette, amit kell, el lehetett bocsátani. Bokros brutális takarékossági politikája végül Hornnak és a szocialistáknak a következő választásokon a hatalmukba került.
Horn másodszor is megakadályozta országa összeomlását. Kétszer áldozta fel ezért a hatalmat, amelynek mechanizmusait úgy átlátta, mint rajta kívül kevesen. A hatalom embere volt, olykor cinikus is, és hazafi. Nemcsak Magyarország, hanem egész Európa sokáig fog rá emlékezni.
eredeti írás: Boris Kálnoky
fordította: Dékány András
A cikk eredeti nyelven megtekinthető az alábbi linkre kattintva:
http://www.welt.de/politik/ausland/article117321230/Ungarns-grosser-Staatsmann-des-20-Jahrhunderts.html
