168 ora
2011. március 16. 14:52

Március tizenötödike

Negyvenkilencedik évemet taposom, de még soha nem éreztem ennyire aktuálisnak 1848 március 15-ét. 1848-ban a márciusi ifjak sokféleképpen gondolkodtak, de a legfontosabban egyetértettek: a múlt felől a jövő felé kell fordítani Magyarországot.

1848. március 15-ének célkitűzései messze túlmutattak egy nemzet felszabadításán. Célja volt az emberek felszabadítása, a büszke, magabíró, önbecsülésre képes polgárok sokaságának megteremtése is.

 Nekünk, magyaroknak régi, nehéz örökségünk ez, és 2011-ben aktuálisabb, mint valaha.

1848 március15-én egy maroknyi haladó gondolkodású hazafi csinált polgári forradalmat. Valódi polgárság nélkül, egy félfeudális országban.

Ma nekünk, magyar demokratáknak kell küzdenünk azok ellen, akik ismét régimódi, félfeudális országot akarnak csinálni hazánkból. Megosztott, vármegyékkel, főispánokkal terhelt országot. Félelemben élő, szolgamódon engedelmeskedő, önállóságát vesztett néppel.

Egy önmagát "polgárinak? nevező kormánypárt akar a polgárokból - a véleménnyel rendelkező, azt elmondani hajlandó, szabad emberekből - szolgamódon engedelmeskedő, félelemben élő alattvalókat csinálni.

Önmagában attól senki nem lesz polgár, hogy négyévente annak nevezik. Attól csak választópolgár, legfeljebb állampolgár lesz, akinek joga van sok dologra. Magyarország jelenlegi kormánya azon dolgozik, hogy a "joggal élés" lehetőséget elvegye az emberektől.

A polgár ugyanis szabad - de nemcsak politikai, közjogi értelemben az. A szabadságtól nemcsak a jogok hiánya foszthat meg. Hanem a szükség is. És nemcsak a nincstelenek fájdalmas szegénysége, hanem a perspektíva, a jövőkép hiánya is.

A jelenlegi kormány erre az útra akarja terelni Magyarországot.

 Mi, baloldaliak, a Magyar Szocialista Párt tagjai és szimpatizánsai egészen más országot képzelünk el. Szabad, büszke emberek országát.

Akik biztonságban érzik magukat, akiknek büszkeségük és önbecsülésük van. Akik nemcsak a mától, de a holnaptól és a holnaputántól sem félnek. Akik munkával, tudással és tulajdonnal rendelkeznek. Akik gyarapodó, független, szabad Magyarországon élnek.

Olyan Magyarországon, ahol mindenki dolgozhat, aki akar, és mindenki tisztességesen megélhet abból, ha dolgozik.

Olyan Magyarországon, ahol az államnak a kötelessége, hogy működtesse az oktatási rendszert. Oktatási rendszert, amely nem újratermeli az öröklött viszonyokat, hanem segít kitörni azok közül, és mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy felsőbb osztályba lépjen a hétköznapokban, a társadalomban is.

Olyan Magyarországon, ahol az embereknek joguk van a tulajdonhoz, mert az ő munkájuk és áldozatvállalásuk eredményeként épült/épül Magyarország. Egy polgáraiért felelősséget érző és vállaló kormánynak feladata, hogy tulajdonhoz segítse az embereket.

 És nekünk küzdeni kell ezekért a célokért. Küzdeni kell, mert Magyarország jelenlegi kormánya azon dolgozik, hogy alattvalókká silányítsa hazánk szabad polgárait.

 Nem maradhat néma senki! "Hallasd a hangod!" -szól a Szocialista Párt felhívása.

Szólni, merni, cselekedni - mindannyiunk közös dolga.

 Magyarország jelenlegi helyzete, a szemfényvesztő kormány által elképzelt jövő olyan országot vetít elénk, amelytől Arany János már 1850-ben óvta, féltette a magyar népet:

"Midőn munka és vagyon

Egymástól távol esnek

És a tökélyre vitt csalást

Mondhatni rendszeresnek."

 Jelenleg nincs a Szocialista Párton kívül olyan politikai erő, amely gátat szabhat az "elszabadult őrületnek".

 Kovács Barnabás