Nyilvánvalóan senkit sem lephetett meg Matolcsy György kinevezése. Jó ideje tudtuk, hogy Orbán Viktor saját "jobbkezébe" helyezi majd az MNB kulcsait, eszközeit, forrásait. Mégis érdemes megállni egy pillanatra. A jegybank elfoglalásával utolsó előtti állomásához ért az alkotmányos intézmények letarolása. Most már csak egyetlen alkotmánybírói poszt van hátra, hogy Orbán mindenhova, ahova csak lehet, saját párttársait, bábjait, kegyenceit ültesse.
A miniszterelnök nem is csinál titkot abból, hogy számára független intézmények nem léteznek. A jegybank függetlenségét névleg ugyan nem tudta lerombolni, mert annak törvényi és európai uniós biztosítékai vannak, ezért aztán nem kívülről, hanem belülről foglalja el. Matolcsy ebben méltó társa lesz, hiszen közölte: együttműködő Nemzeti Bankot akar, mi több, kívánatosnak tartja, hogy a kormány képviselői a jövőben részt vehessenek a monetáris tanács ülésein. Volt már együttműködő köztársasági elnök, Schmitt Pál, most lesz együttműködő jegybankelnök, Matolcsy György. Az első verzió se vált be.
Még inkább aggasztóvá teszi a helyzetet két tényező. Az egyik, amit Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterként művelt az országgal. A másik, hogy Matolcsy úgy véli, amit miniszterként tett, az rendben van, sőt, már-már zseniális. Ebből okkal következtethetünk arra, hogy két és fél évnyi kudarcsorozathoz vezető politikáját erőlteti majd rá a jelenleg még létező kitűnő jegybanki szakembergárdára - már ha ki nem rúgja őket. Közben pedig Matolcsy öröksége fogja nyomasztani utódját a nemzetgazdasági tárca élén.
Matolcsy 33 hónapos miniszterségének szerinte példátlan sikereit ecsetelte parlamenti meghallgatásán. Sokadszorra bizonyítva ezzel, hogy nem csupán a szerénység hiányzik belőle, hanem a realitásérzék is. Pedig sokan emlékszünk, hogy az államháztartás hiányát a magán-nyugdíjvagyon elrablásával szorította le a kormány. Az ország gazdasági teljesítménye a 2006-os, a fogyasztás a 2003-as szinten áll. Az államadósság ismét növekedésnek indult az elmúlt fél évben. A megélhetést jelentő valódi munkahelyek száma csökken. Matolcsy György éveken keresztül vezette az általa alapított Növekedéskutató Intézetet, ám úgy tűnik, bárhogy kutatta a növekedést, nem találta meg. Ellenkezőleg, gazdasági miniszterként recesszióba navigálta az országot.
Közben Orbán Viktor és Lázár János tovább szövik a "tündérmese" fonalát. A kormányfő 10 százalék alatti személyi jövedelemadóról álmodozik - emlékezzünk, ugyanő volt az, aki megszüntette az adójóváírást, amivel jelentős adóemelést akasztott az átlagos és átlag alatti jövedelemmel rendelkezők nyakába. A miniszterelnökségi államtitkár az egyházi devizahitelek átvállalását helyezte kilátásba, miközben a lakosság jelentős része számára a kormány devizahitel-kezelési módszerei elérhetetlenek maradtak mindmáig. A hitegetés és ámítás volt és lesz a Fidesz gazdasági, fiskális és immár monetáris politikájának alapköve.
Minden sikernek örülni fogok, amit bármely jövendő jegybankelnök, jelen esetben Matolcsy György arat majd. Mindannyiunk érdeke, hogy a Magyar Nemzeti Bank jól végezze a munkáját az ország, az emberek érdekében. Meg kell azonban mondani, hogy Matolcsy György maga az országkockázat. Jegybankelnöksége kiélesített, ketyegő időzített bomba a magyar gazdaság épülete alatt. Orbán Viktor helyezte oda, övé ezért minden felelősség.
Matolcsy maga az országkockázat
"A teljesítmény és a tények egyetlen ember felé mutatnak" - így indokolta a miniszterelnök Matolcsy György kinevezését a Magyar Nemzeti Bank élére. Rajta kívül mindenki úgy látja, hogy a Matolcsy György tevékenységét jellemző tények legfeljebb a kijárat felé mutatnak. "Ez a legkevésbé kockázatos döntés" - tette még hozzá Orbán, ami fideszül azt jelenti: a legkevésbé kockázatos Orbán saját hatalma szempontjából.
