2012. szeptember 29. 11:44

Megfelezett történelem

A hét elején tárgyalják a parlamenti bizottságok azt a törvényjavaslatot, amelyben kormánypárti képviselők megtiltanák ”a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések”, utcanevek, cégnevek, egyesületek és sajtótermékek nevei használatát.Nyilván nem helyeselhető, ha diktátorok neveit és jelképeit örökítik meg, de a jámbor cím sajátos tartalmat takar.

Már az indoklásból kiderül, hogy a beterjesztők szerint a közvéleményt kizárólag a kommunista diktatúrákra utaló nevek borzolják fel. A javaslatnak egy szava sincs azokról a helyi botrányokat kiváltó átnevezésekről, amelyek másfajta diktatúrák és történelmi tragédiák emlékét mosnák tisztára.

De a szándékokról leginkább a javaslathoz mellékelt feketelista árulkodik, ami mustrát ad a tilalmas nevekből. A névsorban nemcsak Lenin vagy Kun Béla neve szerepel, hanem például Frankel Leóé is. Frankel Leó nevéhez a magyar történelemben az első komoly baloldali párt megalakítása fűződik, ráadásul már 1896-ban meghalt, így semmiféle köze nem lehetett a huszadik századi önkényuralmakhoz. Az a bűne, hogy 1880-ban megalapította a Magyarországi Általános Munkáspártot, amelyből 1890-ben létrejött a szociáldemokrata párt, hivatalos lapjával, a Népszavával? Vagy az aktuális áthallások miatt zavaró, hogy korábban megszervezte a Nemválasztók Pártját a szavazati jogtól megfosztottak számára, akik a ma rosszul csengő általános és egyenlő választójogot követelték? Talán az idegesítheti a kormányoldalt, hogy az első magyar baloldali párt a szólásszabadságért való küzdelemben jól együttműködött a Függetlenségi és 48-as Párttal, a tiszaeszlári vérváddal szembeszegülő Eötvös Károly pártjával? Tudjuk a választ. A kormányoldalnak valójában nem az önkényuralmak emléke csípte a szemét, hanem az, ami miatt nem kellett a Károlyi-szobor és egy darabig vitatták a Szabó Ervin Könyvtár nevét is. A kormányoldalt a magyar baloldal léte zavarja.  

A valódi történelmi vitát egyszerű tilalommal helyettesítené az is, hogy a példatár alapján tilos lenne a ”felszabadulás” név használata, mint ahogy Marxról sem lehetne nemcsak utcát, de még tudományos egyesületet sem elnevezni, akkor sem, ha az éppen azt tanulmányozná, hogyan használták később ideológiai alibiként a Marx világszerte tanított kritikai filozófiáját. A ”felszabadulás” és Marx nyilván azért került a történelmi ”komcsilistára”, mert a javaslat szerint tilalmas nemcsak az önkényuralom gyakorlóinak, hanem állítólagos ”megalapozóinak” neve is. A 19. századi ”megalapozók” bűnösök tehát, a százezrek halálához asszisztáló Horthy Miklós viszont nem ”alapozott meg” semmi rosszat. Újrafestik a történelmet, szelektíven és hamisan, úgy, hogy a baloldal csak a fekete lapokra kerülhet, a jobboldal meg a fehérekre. Ha hagyjuk.

Lendvai Ildikó,
az emberi jogi bizottság tagja,
országgyűlési képviselő