Menthetetlen felelőtlenség

Az elmúlt év az agráriumban a cukorárak erőteljes növekedéséről szólt. A kormánypárti és velük szövetkező jobbikos képviselők bűnbakkereséssel és hosszadalmas vizsgálódással múlatták az időt, majd kijelentették, hogy a magas magyar cukorárakért a 90-es évek elején lezajlott (az első jobboldali kormány által elkezdett) privatizáció, és az uniós cukorreform a felelős.

Azt is mondták, hogy a szocialista vezetésű agrártárca nem képviselte hatékonyan a magyar érdekeket, és hagyta, hogy cukorgyárak zárjanak be Magyarországon. Mi elmondtuk, hogy a cukor a gabonához hasonlóan tőzsdei termék, ennek árát nem tudja befolyásolni a magyar termelés volumene. (Bár tudná ) Világossá tettük, hogy Ausztriában átmenetileg azért olcsóbb a cukor, mert ott a kereskedelem éves szerződésekkel dolgozik, így a gyártók csak késve tudják érvényesíteni a növekvő világpiaci árat.

A gyárbezárásokat érdemben befolyásolni nem lehetett, hisz az unió drasztikusan csökkentette a termelési támogatásokat, így csak azokon a területeken érdemes répát termelni, ahol közelíthetünk a legjobb európai hozamokhoz. A termelés abbahagyására és a gyárleállításra ösztönző rendszer olyan ”jóra” sikerült, hogy az ágazat szereplői inkább a jövedelmezőbb gabonatermelést választották

Ugyanakkor mindjárt az első áremelkedéskor követeltük, hogy a kormány dobjon piacra stratégiai készleteket, hogy csökkentse a hiányt, de ez csak hónapokkal később történt meg, amikor ennek már semmi értelme nem volt.

Mi van most? A túlkínálat miatt az elmúlt évben 27 százalékkal csökkent a cukor tőzsdei ára, és jelenleg is 9 millió tonna többlet mutatkozik. Ez újabb árcsökkenést feltételez.

Persze már várjuk a győzelmi jelentést, amely szerint a minisztérium gyors és roppant hatékony intézkedésének köszönhetően (az állami készletből felkínált, de forgalomba nem került 2 millió kilogramm cukor, ami háromnapi magyar fogyasztásnak felel meg) drasztikusan csökkennek az árak.

Ez a történet is világosan mutatja, hogy Magyarország ugyan kiváló agráradottságú ország, de nem tudja befolyásolni a magyar folyamatokat.

Ezért nem figyelemelterelő tervek, és vizsgálóbizottságok kellenek, hanem előrelátó szakszerű cselekvés. Többször elmondtuk, az élelmiszeriparunk utolsó óráit éli, az évszázad legnagyobb aszálya van, a kemény fagy óriási károkat okoz a vetésekben és gyümölcsültetvényekben.

Közben az új kárenyhítési rendszer üzleti biztosítási részéről semmit nem tudunk, foglalkoztatást bővítő és megtartó pályázatok az élelmiszeriparban az állattenyésztésben és a kertészetben nincsenek. Először ezeket, és nem a kormányzati sikerjelentéseket kellene elkészíteni. Akkor talán menthető lenne, ami menthető.

Gőgös Zoltán,
a Mezőgazdasági bizottság alelnöke,
országgyűlési képviselő