Azért vagyunk ma itt, hogy az elmúlt év eseményeinek tükrében beszéljünk arról, milyen ma Magyarország. És arról hogy milyen országot képzelünk el helyette.
Az elmúlt egy évben, különösen az elmúlt néhány hónapban sokat jártam az országot, sokakkal találkoztam. És minél több helyen jártam, annál erősebb volt az érzés, hogy az országon a csalódottság és az elkeseredettség lett úrrá.
A Fidesz olyan sebességgel számolta fel a harmadik Magyar Köztársaságot, mint ahogy néhány nappal ezelőtt kiirtották a Kossuth tér évtizedes fáit.
Amilyen gyorsasággal a kétharmados szavazógép megteremtette az Orbán-rendszer ósdi közjogi alapjait, olyan gyorsan derült ki kormányzóképtelenségük, gazdasági hozzá nem értésük, az emberek problémái és sorsa iránti teljes érzéketlenségük. Orbán kormányzása nem más, mint a múlt támadása a jövő ellen.
Sokan voltak, akik hittek Orbán Viktor ígéretének. Hitték, hogy nyugalmat, rendet és stabilitást hoz az elmúlt húsz év viszontagságai után.
Hitték, hogy a kétharmad birtokában végrehajtja azokat a nagy változásokat, amelyekre korábban nem volt elegendő politikai felhatalmazás. Hogy véget vet a „húzd meg – ereszd” meg politikájának. Hogy finanszírozhatóvá és hatékonyabbá teszi a nagy ellátórendszereket.
Hitték, hogy igazságosabb világ vesz majd körül minket. Amiben a mindennapok élménye a gyarapodás lesz.
Nos, csalódniuk kellett.
Felelős és nemzeti kormány védi a demokráciát, képviseli az igazságosságot és gyarapodást teremt. De Magyarország jelenlegi kormánya nem felelős és nem nemzeti, mert nem képviseli felelősséggel a nemzetet és polgárait.
- Hiszen egy felelős és nemzeti kormány nem rombolja, hanem védi az alkotmányos rendszert.
- Nem átírja és kijátssza, hanem betartja a demokratikus szabályokat.
- Felelős és nemzeti kormány nem viszi csődbe a gazdaságot.
- Nem taszítja még nagyobb szegénységbe emberek millióit és nem rekeszti ki őket a nemzetből.
- Felelős és nemzeti kormány nem téríti le Magyarországot az európai fejlődés útjáról, és nem fordítja maga ellen a fél világot.
Két évvel ezelőtt forradalmi hévvel jött a Fidesz. De a forradalomból nem lett más, csak káosz, csőd és rombolás. Az emberek számára pedig megint csalódás.
Másfél évvel a földcsuszamlásszerű győzelem után az emberek többsége nem bízik a kormányban. Az ország elsöprő többsége szerint rossz irányba mennek a dolgok. Magyarország kétharmadának elege van az Orbán-rendszerből.
Eközben Orbán Viktor folyamatosan sikerről beszél, holott valójában kudarcot kudarcra halmoz.
Bebizonyosodott, hogy hazudtak, becsapták az embereket, és képtelenek jól kormányozni az országot.
A kormányzásuk mérlege:
- a gazdaságban: csőd,
- az egészségügyben: leépülés,
- a nyugdíjrendszerben: bizonytalanság,
- a szociális rendszerben: kilátástalanság,
- az oktatásban: káosz,
- a demokráciában: rombolás,
- külpolitikában: pedig ámokfutás.
A kormányzás eredménye egyetlen szóval is leírható: kudarc.
A kormány kudarcai miatt a gazdaságot a csőd fenyegeti. Intézkedéseikkel, kapkodásukkal és hozzá nem értésükkel felmérhetetlen károkat okoztak.
Kudarcot vallott az államadósság elleni küzdelem: minden sikerpropaganda ellenére nemhogy csökkent volna, hanem nőtt az adósságunk.
Kudarcot vallott a gazdaságpolitikájuk. Nincs érdemi növekedés, a források elapadtak, a banki hitelezés gyakorlatilag megszűnt, a befektetők pedigv elkerülik az országot. A beruházások leálltak, a csődkockázati felár történelmi csúcsot döntött, a forint árfolyama pedig gyenge és hektikus.
A kis- és középvállalkozások helyzete egyre nehezebb, szűkül a külső és a belső piacuk, az EU-fejlesztések befagytak, nem tudnak beruházni, így nem tudnak munkát adni sem. A cégek egyszerűen túlélő üzemmódba kapcsoltak.
A családoknak gyarapodást ígértek, a fogyasztás növekedését, ehelyett folyamatos a lecsúszás. Az emberek pénze egyre kevesebbet ér, a gyengülő forint miatt drágább az energia, az élelmiszer. És sokaknak választani kell, hogy ételt vesznek, vagy a rezsiszámlákat fizetik ki.
Eközben a kormány büszke arra, hogy az ő gazdaságpolitikai módszerei nem szerepelnek egyetlen közgazdasági tankönyvben sem. De az tuti, hogy kötelező tananyag lesz a közgazdasági egyetemeken, mint mindenképpen elkerülendő rossz módszer. A nem-ortodox gazdaságpolitika definíciója pedig ez lesz: kudarcra ítélt kísérlet, amely bizonyítottan a csőd felé visz.
Két hónap után kiigazításra szorul a költségvetés, az egykulcsos adórendszerük pedig családok százezreitől vesz el havi több ezer forintot. Ráadásul óriási lyukat ütött a költségvetésben, és a fogyasztást sem pörgette fel.
Nem véletlenül követeljük a kezdetektől az egykulcsos adó eltörlését. Azért kell új adórendszer, mert a mostani igazságtalan: a szegényeket sújtja, a gazdagokat pedig támogatja.
Arról nem is beszélve, hogy ellenzékben még radikális adócsökkentést ígért a Fidesz. Kormányon viszont brutális adóemeléseket vezetett be: áfaemelés, EVA-emelés, ingatlanadó, baleseti adó, csipszadó, ebadó. És ki tudja, mit terveznek még! Azt viszont már tudjuk, hogy annak a bizonyos söralátétnek elég nagynak kell lennie, hogy elférjen rajta minden adóteher.
Mindezek tükrében nem csoda, hogy nincsenek munkahelyek: a cégek a növekvő terhek és a szűkülő bevételek miatt sorra csődbe mennek. Nem elég a válság, újabb terheket raknak rájuk: kötelező kamarai tagság, előírt bérkompenzáció, megduplázott eljárási illetékek, növekvő járulékok, kigazdálkodhatatlan minimálbér.
Jelenleg 470 ezren vannak regisztráltan munka nélkül Magyarországon. És a jelek szerint egyre többen lesznek. Ellenzékben 1 millió új munkahelyet ígért a Fidesz. És sokan hittek nekik. De most már ők maguk is beismerték, hogy tarthatatlan az ígéretük.
A gazdaságpolitikájuk kudarca miatt súlyos árat kénytelen fizetni az ország az élet minden területén. Ahelyett, hogy a gazdasági növekedés többletforrásait osztanánk be, a megszorításos terhét osztják el.
A gazdasági kudarcok miatt az egészségügyben rohamos a leépülés. Orbán Viktor ellenzékben még egyszerűen megoldotta volna az egészségügy gondjait: azt mondta, az ágazatnak több pénz kell és kész. Ma mégis forráskivonást látunk, a kórházak a csőd felé sodródnak. Egyre hosszabbak a várólisták. A finanszírozás hiánya meghosszabbítja szenvedésüket és egyre gyakrabban nem csak súlyosbítja betegségüket, hanem életüket is veszélybe sodorja. Az orvosok és nővérek a körülmények és a nevetségesen alacsony bérek miatt tömegesen vándorolnak külföldre. Vannak szakterületek és országrészek, ahol már most óriási gondot okoz a szakemberhiány, és ha így megy tovább, akár már az egész ellátórendszer veszélybe kerülhet.
A kormány gazdasági kudarcai miatt a nyugdíjrendszerben is teljes a bizonytalanság. Ellenzékben a nyugdíjrendszer hosszútávú stabilitását ígérték, ehelyett porrá zúzták annak egyik tartópillérét. Lenyúlták és Matolcsy György alig fél év alatt eltapsolta a magánnyugdíj megtakarításokat. Ez a pénz már most hiányzik, de még jobban fog 10 meg 20 év múlva, amikor nem lesz miből kiegészíteni a nyugdíjakat.
Eltörölték a nyugdíjkorrekciós programot, kevesebb nyugdíjemelést adtak annál, mint ami járt volna. És Magyarország az egyetlen európai állam, ahol január elsejétől nincs rokkantnyugdíj sem.
A nyugdíjasok többsége napról napra él, ugyanazért a pénzért kevesebb kenyeret és gyógyszert kapnak, miközben a rezsiárak már elviselhetetlen mértékben megemelkedtek.
A kormány gazdasági kudarcai miatt a szociális rendszerben is nyomasztó a kilátástalanság. A kormány vállaltan lemondott az országban élő nehézsorsú, szegény emberek millióiról. Ma rengeteg ember nem tud egyszerre enni és fűteni. 4 millió honfitársunk él a létminimum alatt vagy annak határán. 50 ezer gyerek nap, mint nap éhezik. 250 ezer ember pedig semmiféle szociális ellátásban nem részesül, és a számuk rohamosan nő. A legfontosabb kérdés az, hogy velük mi lesz. De a kormány válasza erre a kérdésre csak annyi, hogy 47 ezer forintból is meg lehet élni.
A hajléktalanokat börtönbe, a munkanélkülieket munkatáborba, a hitelüket törleszteni képteleneket szegénytelepekre száműznék. A statisztikákból és a támogatási rendszerből adminisztrációs trükkökkel tűntetik el a segélyezettek százezreit.
A kormány politikája nem szegénységellenes, hanem szegényellenes. Nem megszüntetni igyekszik a szegénységet, hanem eltüntetni szem elől a szegényeket.
A kormány gazdasági kudarcai miatt az oktatásban káosz van. Az iskolák államosításának oka valójában az, hogy pénzt vonjanak ki a rendszerből és tömegesen bocsáthassák el a pedagógusokat. Az eddig titkolt, de nemrég napvilágot látott kormányzati tanulmány szerint a következő 3 évben 8000 tanárt fognak elküldeni.
Közben meggyengítik az oktatás esélykiegyenlítő szerepét is.
Azzal, hogy 16 évre csökkentették a kötelező iskoláztatási korhatárt, több tízezer gyereket löknek az iskolapadból az utcára a legelemibb készségek és képességek nélkül. Sorra szüntetik meg a felzárkóztató programokat, ezzel elveszik a szegény gyerekek egyetlen kitörési lehetőségét.
A felsőoktatásban hasonló a helyzet: ott a választás szabadságát veszik el. A végzős középiskolások hiába készültek évekig mondjuk jogásznak vagy közgazdásznak, hiába jártak előkészítőre, nyelvórákra. Hiába készültek az érettségire a speciális tárgyakból. A kormány most elvágta előttük a továbbtanulás útját.
A világ legcinikusabb tandíjrendszerét építették ki: nem vezetik be nyíltan a tandíjat, csak tízezer szám szüntetik meg az államilag finanszírozott helyeket. Egész szakok, szakmák váltak elérhetetlenné a legtöbb diák számára. Tavaly még majdnem ezer jogászt képeztek állami finanszírozásban az országban. Szeptembertől mindössze 100-at fognak. Az oktatók és szakmai szervezetek azt hitték, a kormány véletlenül lehagyott egy nullát. Pedig nem.
Sőt a miniszterelnök még ezt is soknak tartja. Megdöbbentő ez egy olyan embertől, aki az állam pénzén szerzett jogász diplomát.
Tehát tudatosan zárják el a felemelkedéshez vezető utat mindenki előtt, akinek nincs elég pénze. Miközben azzal nyertek népszavazást és választást, hogy ingyenes lesz az oktatás.
A kormány nemcsak a gazdaságot dönti romba, nemcsak az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, a szociális rendszert, az oktatást teszi tönkre, hanem még az alkotmányos rendszert is letarolta.
Mára már nem teljes a demokrácia Magyarországon. Demokráciában ugyanis nem lehet az egyik leghűségesebb emberünk feleségét a bírói kar fölé ültetni. Nem lehet korábbi pártemberünket beültetni a legfőbb ügyész székébe. Nem lehet egypárti alkotmányt kényszeríteni az országra. Demokráciában nem lehet megvonni az Alkotmánybíróságtól a jogköreit, és nem szokás pártkatonákkal telerakni a testületet.
Jogállamban nem lehet visszamenőleges hatályú törvényeket alkotni, és nem lehet semmibe venni az állam által aláírt egyezményeket és szerződéseket sem.
Demokráciában nem lehet megszállni a közszolgálati médiumokat, és kiretusálni a híradásokból minden kritikus képet és hangot.
Jogállamban nem lehet tisztességtelen eljárással, megszüntetni ellenzéki rádiókat és megfélemlíteni újságírókat.
Demokráciában nem lehet felszámolni a Nemzeti Bank függetlenségét, hogy rátehessék a kezüket a valutatartalékra.
Jogállamban a vallás magánügy. Mert nem a kormány mondja meg, hogy ki milyen istenben hihet, milyen egyházhoz tartozhat. Ez a hívők legszentebb és legszemélyesebb döntése. Egyházi iskolába járatni a gyerekünket pedig nem kényszer vagy egyetlen lehetőség, hanem szabad választás dolga. Demokráciában az állam távol tartja magát az egyházaktól és az egyházakat is távol tartja az államtól.
Jogállamban a kormány nem akarja megmondani, hogy hogyan lehet és kell szeretnie az egyik embernek a másikat. Demokráciában a kormány nem furakodik be az otthonunkba, nem írja elő, hogy milyen az erkölcsös és jó élet, és nem fenyeget minket, ha másképp gondolkodunk, mint ő.
Az Európai Unió és a nyugati demokráciák azonban elég egyértelműen a kormány tudtára adták, hol a határ demokrácia és diktatúra között.
De Orbán Viktor mindebből semmit nem értett meg. Sőt a külpolitikában ámokfutásba kezdett.
Mindenütt ellenségeket lát, vagy ahol épp nincsen, ott is hamar csinál egyet. Feszültséget keltett a környező országokban. Nekirontott minden tekintélyes nemzetközi intézménynek. Németországtól Franciaországig elidegenítette tőlünk a meghatározó európai nemzeteket. Megbántotta az Egyesült Államokat és Oroszországot. Kínával, az Arab világgal próbált barátkozni, de egy kézfogásnál nem jutott többre, a nagy ígéretekből nem lett semmi. Egyértelművé vált, hogy a keleti szél nem dagasztja a magyar vitorlákat.
Orbán Viktor akkora ütéseket kapott Brüsszelben, hogy idáig hallatszott a csattanás. Ezek nem kokik és sallerok voltak, hanem kemény bal csapottak és jobb horgok.
A kifogások példátlanul sok ügyre vonatkoznak. És az Orbán-rendszer egészéről szólnak. Nemcsak az alaptörvénynek csúfolt Fidesz-tákolmányt szedték ízekre, hanem az Orbán-rendszer ideológiáját, politikai stratégiáját és szabadságharcát minősítik.
Azt gondolnánk, hogy egy ekkora KO után a legkevesebb, hogy elgondolkodik. Ehelyett azt mondja, hogy fél kézzel elbánt Európával.
És nehogy bárki félreértse: ezeket az ütéseket Orbán Viktor kapta személyesen, nem Magyarország. Az európai hangulat nem magyarellenes, hanem Orbán-ellenes.
A nyugati demokráciák ugyanis nem támadják, hanem védik Magyarországot. És az a legnagyobb baj, hogy éppen a magyar miniszterelnökkel szemben kell védeni azt.
Orbán Viktor egyszerűen elszigetelte Magyarországot. Ezzel lehetetlenné teszi nemzeti érdekeink hatékony képviseletét. Ennek az árát pedig euro milliárdokban mérik, és ennek minden centjét a magyar embereknek kell majd megfizetniük.
Pedig eddig sok ezermilliárd forint uniós forrás érkezett Magyarországra. Ebből épültek az autópályák, a hidak. Ebből korszerűsítették az óvodákat, az iskolákat és az egyetemeket. Ebből a pénzből épültek az új kórházi részlegek, ebből vannak korszerű CT-berendezések. Ebből kaptak sok százmilliárd forintnyi támogatást a magyar gazdák és a vállalatok egyránt. Ebből létesült sok tízezer magyar munkahely. Ezt veszélyezteti most a kormány.
Az uniós támogatások felfüggesztésével óriásit bukhat az ország. De ezért nem az EU a hibás, hanem a magyar kormány. Mert nem akarja tudomásul venni, hogy ez egy klub. És minden klubban be kell tartani a szabályokat ahhoz, hogy élvezhessük a tagság előnyeit.
Mindenkinek meg kell értenie: Magyarország több pénzt kap az uniótól, mint amennyit befizet oda. Az ország fejlődése ezek nélkül a pénzek nélkül pedig elképzelhetetlen lenne. Az az igazi nemzeti politika, amelyik nem feláldozza, hanem felhasználja ezeket a forrásokat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Orbán Viktorral az a gond, hogy nem a valósághoz igazítja vízióját, hanem a vízióit akarja ráerőltetni a valóságra. Azt hiszi, a hatalmát még több hatalommal tudja bebiztosítani. Pedig a jó kormányzáshoz a hatalomnál több kell: szakértelem és bizalom. Kellő szakértelemmel megszolgálni a bizalmat és megteremteni a biztonságot. Ez a feladat.
A Fidesz elmúlt másfél éves kormányzásával bebizonyította, hogy nem ért a kormányzáshoz, képtelen biztonságot teremteni, ezért elvesztette az emberek bizalmát.
Ma az emberek 85 százaléka szerint a kormány nem jól végzi a dolgát. Bár kétségkívül még mindig vannak, akik vakon követik bárhová, bármit is tegyen. Ők a csődbe is büszkén menetelnének utána. De őket nem a bizalom vezeti, hanem a hit.
De nem bíznak a miniszterelnökben a gazdasági szereplők sem. Ezért nincs se külföldi, se hazai beruházás az országban, emiatt nem jönnek létre új munkahelyek.
Nem bíznak Orbán Viktorban a piacok sem. Ezért gyengélkedik a forint, ezért kényszerülünk az IMF mentőcsomagjára.
De nem bízik Orbán Viktorban a demokratikus világ sem. Emiatt indítottak eljárást az ország ellen, ezért akarják zárolni az uniós támogatásokat.
És ez nem valami világösszeesküvés. A miniszterelnök nem egy nemzetközi puccs áldozata, hanem a bizalomvesztésé. Saját nacionalista, populista és hazug politikája miatt jutott ide. És sajnos ezzel magával rántja az országot is.
Tisztelt Honfitársaim!
Ami ma az országban zajlik, nem a vége, hanem az eleje a nehézségeknek. A tavalyi több 100 milliárdos megszorítás után további súlyos megszorítások jönnek. Ami bizony nagyon sokaknak fog fájni.
Ez a kudarcok felára.
Mert egyébként a kormányváltáskor minden tekintetben jobb állapotban volt az ország és a magyar gazdaság, mint ma. A mai bajokat Orbán Viktor hozta össze. A jobb kezével. Amikor pedig ők az előző kormányokra hivatkoznak, nem tesznek mást, mint menekülnek saját felelősségük elől.
A baj nagyon súlyos. A szociális feszültség az ország egyes részein egyre elviselhetetlenebb.
Már nem csak a sokszor emlegetett keleti és észak-keleti vidékekről kell beszélnünk. Nem: a szociális krízis egyre több helyen jelenik meg az országban, foltszerűen terjed Baranyában, az Alföldön, sőt Komáromban is. Egyre nagyobb a reményvesztettség, az elkeseredettség és a kilátástalanság az országban.
Ha a kormány akár egyetlen tagja egy kicsit szétnézne az országban, talán észrevenné az emberek valódi gondjait, meghallaná az ő hangjukat is. De a kormány süket és érzéketlen.
És pont ezért indult az éhségmenet. Kétkezi munkások és munkanélküli emberek éjjel-nappal több száz kilométert gyalogoltak a mínusz 15 fokban, hogy sok százezer hasonló sorsú ember elkeseredettségét kifejezzék. Hogy szembesítsék a kormányt a politikájuk csődjével. Ők nem akarnak mást, mint munkát és kenyeret.
Innen is tolmácsolnám az éhségmenet tagjainak és minden egyes szegény embernek az üzenetét: az a kormány, amelyik nem veszi emberszámba az ország többségét, az bukásra van ítélve.
Kedves Barátaim!
Közben persze vannak olyanok is, akik jól jártak: a kormányközeli pénzemberek. A politikai felvilág tagjai.
A kormány mögött és a törvények felett ugyanis egy megfoghatatlan gazdasági kör dönt százmilliárdokról. A Fidesz gazdasági holdudvarra most már nem Kaya Ibrahim vagy Yosip Tot nevét használja. A cégbirodalom tagjai és a rokonaik a saját nevüket vállalva, kormányzati felhatalmazással folytatják az üzelmeiket. Intézményesítették a korrupciót. A kezük mindenhová elér, az étvágyuk csillapíthatatlan, a befolyásuk pedig korlátlan.
Ott ülnek a minisztériumokban, fejlesztési pénzek körül és egy sor másik helyen, ahol közpénzekről döntenek. Állami cégekbe ültetik az embereiket, az ő újságjaikban és rádióikban landolnak a súlyos állami reklámköltések, sorra nyerik a milliárdos tendereket.
Sőt kiderült, hogy egyenesen ők írják a törvényeket! A dohánykereskedelemben az állam úgy teremt sokmilliárdos piacot és monopolhelyzetet egy cégnek, hogy a cég által írt papírokat emelik törvényi erőre. Lázár János pedig semmi kivetnivalót nem talál ebben. Ez már nem lobbizás, mert a lobbisták a folyósón megállnak. Ezek már nem meggyőzik, hanem megkerülik a törvényhozást.
Ez a politikai felvilág. A Simicska Zrt., a Nyerges Kft. és leányvállalataik valóban zártkörűen, de korlátlan felelőtlenséggel működnek.
Hölgyeim és Uraim!
Hamarosan félidejéhez érkezik ez a ciklus. Sokat árthatnak még, de sokat javíthatnak is az eddig elrontott lépéseiken.
Az ország érdeke most azt kívánná, hogy a kormány kijavítsa a hibáit. De ehhez először fel kéne ismernie és be kéne látnia azokat.
Ebben én már nem bízom. Ha eddig nem ment nekik, ezután miért menne?
Mindannak a kijavítása, amit most elrontottak, a következő kormányra marad. Mert a Fidesz el fog tűnni a hatalomból – ebben biztos vagyok. De a gondok, amiket okoztak, itt maradnak, és ezeket az országnak közösen kell majd megoldani.
Ezért már most meg kell fogalmaznunk, milyen Magyarországot szeretnénk. Hogy mik azok az elvek, amelyek mentén megoldanánk közös gondjainkat. Hogy milyen értékeket akarunk érvényesíteni a gazdaságban, a szociális rendszerben, az egészségügyben vagy az oktatásban.
Orbán Viktor a múlt embere, mert egy letűnt kor Magyarországát akarja visszahozni. Ezért citálják folyton a századelő politikusainak nevét, ezért szabják a Horthy-rendszerhez hasonlóra az államot, a közjogi berendezkedést, sőt még a Kossuth teret is.
Mi azt mondjuk, a múlt a történészek munkaterülete. A politikusnak nem ott van dolga: minket a jelen és a jövő érdekel. Ahogy az embereket is. Az embereket az érdekli, hogy lesz-e munkájuk. Ezért mi arra keressük a választ, hogyan. Az embereket az érdekli, lesz-e tisztességes nyugdíjuk. Ezért mi azon gondolkodunk, hogy miből. A diákokat az érdekli, lesz-e színvonalas oktatás. Mi ezért azt keressük, mitől lesz az.
Mi a jövő Magyarországához képest határozzuk meg a jelen feladatait. Azt nézzük, hogy milyen Magyarországot szeretnénk a gyerekeinknek holnap. És hogy mit kell tennünk ennek megvalósításáért ma.
Egy normálisan működő országban természetes lenne, hogy a kormány is párbeszédet folytat az emberekkel és az ellenzékkel. De nálunk ez lehetetlen.
Felszámolták a valódi társadalmi párbeszéd minden formáját. Berekesztették a valós érdekegyeztetés összes fórumát. Ellehetetlenítették a parlamenti együttműködést.
Ha valaki kérdez tőlük, nem válaszolnak. Ha az ember tesz egy javaslatot, meg se fontolják. Elhallgatnak mindent és nem hallgatnak senkire sem.
Leveleket, kérdőívet küldözgetnek ugyan, de nem azért, hogy a véleményünket megtudják, hanem hogy az adatainkat kinyerjék. Ennyire futotta a Nemzeti Együttműködés Rendszerétől. Ez a rendszer valójában süket fülekre, zárt szemekre és néma szájakra épül.
Egy ilyen kormánnyal nem lehet szót érteni. Még szót váltani sem. Nekünk ezért nem a kormánnyal van dolgunk, hanem az emberekkel.
Velük kell átbeszélni, hogy milyen ország legyen a hazánk. Hogy miként javítsuk ki ennek a kormánynak a hibáit. És hogyan rendezzük be az életünket a kormányváltás után.
Nekünk az orvosokkal, nővérekkel kell beszélnünk arról, hogy milyen legyen az egészségügy. A vállalkozókkal, hogy miként lesz itt több munkahely. Az adófizetőkkel és gazdasági szakemberekkel, hogy milyen legyen a közteherviselés. A civil jogvédőkkel és szociális szervezetekkel, hogy milyen legyen a szociális rendszer. A tanárokkal, a szülőkkel és a diákokkal, hogy milyen legyen az oktatás.
Nekünk lesz ajánlatunk. Egy keret, amit közösen kell megtöltenünk tartalommal. Mert az igazi demokrácia valódi egyeztetésen alapul.
Május elsején nyilvánosságra hozzuk, mik az elképzeléseink az embereket érintő legfontosabb ügyekben. Nyakunkba vesszük az országot, és végigbeszéljük mindenkivel, aki a kormánytól eltérően látja a jelent és képzeli el a jövőt.
Mi, szocialisták úgy gondoljuk, a piacgazdaságot nem szeretni vagy gyűlölni kell, hanem használni és megszelídíteni.
Ezért a gazdaságpolitikában törekedni kell a versenyképességre, a fenntarthatóságra és a kiszámíthatóságra. Emellett nagyobb jogbiztonságra, több felelősségre és erősebb bizalomra van szükség. Kapkodás és folytonos improvizálás helyett a kormánynak hosszú távon kell terveznie és rendszerben kell gondolkodnia. Egyáltalán tervezni és gondolkodni kell.
Szerintünk az adórendszerben a terheket igazságosan kell elosztani az emberek között. Mindenki a saját teherbíró képessége szerint járuljon hozzá a közöshöz. És igen: fizessenek többet a gazdagok.
A munkahelyteremtésben átmeneti, tüneti kezelés helyett valódi, tartós megoldást akarunk mindenkinek. Pár hetes közmunka helyett hosszú távon kell munkát teremteni. Az a minimum, hogy minden családban legyen legalább egy kereső. És amit megkeres, az ne éhbér, hanem valóban tisztességes bér legyen.
A foglalkoztatás növelésének egyik kulcsa a szakképzés. Vissza kell állítani 18 évre a tankötelezettséget! Ahelyett, hogy mindenféle végzettség nélkül kitennék az iskolából a szegény családok gyerekeit, hasznos- és használható szaktudást kell adni mindenkinek.
A közoktatásban kevesebb államra és több szabadságra van szükség. A kormány dolga annyi, hogy biztosítsa a lehető legjobb feltételeket. Továbbá, hogy mindenki számára garantálja a társadalmi mobilitás, a felemelkedés lehetőségét.
A felsőoktatásban rövidtávon könnyű kijavítani a hibát. Egyszerűen vissza kell állítani a keretszámokat. Hosszú távon már más a helyzet. Valóban hozzá kell nyúlni a rendszerhez.
De szike kell ide, nem balta. Le kell ülni a szakmai és hallgatói szervezetekkel, az intézményekkel, és közösen kell kialakítani az ország számára hasznos és mindenki számára vállalható megoldást. Egy biztos, mert a skandináv országok példája bizonyítja: akármilyen súlyos gond legyen a gazdaságban, az oktatásra muszáj költeni. Mert az oktatás a legjobb befektetés.
A nyugdíjrendszerben arra van szükség, hogy valóban garantálják a biztos öregkort és a mindenkori tisztes nyugdíjat. És nemcsak a mai nyugdíjasok juttatásait, de azokét is, akik 20 vagy 30 év múlva mennek nyugdíjba. Ezért már ma el kell kezdeni beszélni arról, hogy mitől lesz valóban hosszú távon stabil, igazságos és fenntartható a rendszer.
Az egészségügyben csak úgy lehet jobb a betegek ellátása, ha jobb az orvosok és ápolók megbecsülése. Ha modern kórházakban jobb műszerekkel gyógyítják az embereket. Több ésszerűségre, szakmaiságra és kevesebb politikára van szükség. Mert egészen addig, amíg nem a szakma és a betegek érdekei érvényesülnek, itt sem lesz javulás.
A szociális rendszernek egyszerre fenntarthatónak és igazságosnak kell lennie. Úgy kell felemelnie minél többeket, hogy nem hagy az út szélén senkit. Se szegényt, se munkanélkülit, se cigányt, se hajléktalant. Mert velük egész az ország. És nem az a megoldás, hogy kevesebb segélyt, hanem hogy több esélyt adunk.
A külpolitikában annak egyszerű belátására van szükség, hogy a béke jobb, mint a háború. És aki Európával harcol, az Magyarország ellen küzd. Mert az Európai Unió nem egy külső kényszer vagy az elnyomás egy formája, nem gyarmatosító nagyhatalom és nem egyenlő a Szovjetunióval. Hanem saját értékeink kerete és érdekeink érvényesítési terepe. Hiszen Európa mi magunk is vagyunk.
Felmérhetetlen rombolást vitt véghez a Fidesz az alkotmányos rendszerben. Ezért az új, közjogi rendszer alapjait a lehető legszélesebb konszenzusra kell építeni. Az emberek minél szélesebb egyetértésével. Jobb és baloldaliak, liberálisok, zöldek ki kell, hogy egyezzenek egy olyan közjogi minimumban, ami a szabadság maximumát garantálja mindenkinek. Amely helyreállítja a hatalom feletti kontrollt, és védi az ezt garantáló intézmények függetlenségét. Amely biztosítja a sajtó szabadságát éppúgy, mint a választás tisztaságát és a törvények előtti egyenlőséget.
Hölgyeim és Uraim!
A Fidesz azért nyert 2010-ben, mert ellenzékben csupa felelőtlen, demagóg ígéretet tett. És a Fidesz azért fog megbukni 2014-ben, mert ellenzékben csupa felelőtlen, demagóg ígéretet tett.
Mi nem fogjuk többet elkövetni ezt a hibát. Az MSZP egyetlen olyan követelést sem fogalmaz meg a kormánnyal szemben, egyetlen olyan ígéretet sem tesz, ami megvalósíthatatlan lenne és ellentétes a nemzet hosszú távú érdekeivel.
Tanulunk a saját korábbi hibáinkból, de a Fidesz hibáiból is. Megtanultuk, hogy szembe kell nézni a hibákkal, és hogy ki kell javítani azokat. Megtanultuk, hogy a változtatás mindig jobb, mint a rossz döntésekhez való ragaszkodás.
Az elmúlt másfél évben sokat változtunk, de 2014-re teljes lesz a megújulás. Ezért itt ma egészen biztosan ígérhetem: 2014-re elég erősek leszünk, hogy leváltsuk a Fideszt, és felkészültek, hogy kormányozzuk az országot.
Egy biztos, Magyarország a mostaninál felelősebb kormányt érdemel, olyat, amelyik érti a dolgát. A célunk világos: érvényt szerezni a demokráciának, az igazságosságnak és a párbeszédnek Magyarországon.
Mi nem egy asztalt akarunk, hanem ezret. Az országban mindenütt. És mindegy, hogy milyen az alakja, kerek vagy szögletes. A lényeg, hogy le lehessen ülni mellé, és megértsük egymás szavát.
Kedves Barátaim!
A mi ellenségünk nem a Fidesz, hanem a reményvesztettség és az apátia. Márpedig ahogy a Fidesz-kormány elvesztette a bizalmat, úgy veszítették el az emberek a reményt. A reményt arra, hogy belátható időn belül jobban mehet a sorsuk, hogy biztonságban élhetnek.
És ha lemondunk a változtatás lehetőségéről, akkor nem remélhetjük, hogy jobbra fordul a sorsunk. Sem a mienk sem az országé.
Csak mi, ebben az országban élő magyarok tudjuk közösen megteremteni a változtatás esélyét.
A következő két évben ezért én személyesen és a Magyar Szocialista Párt minden tagja azért fogunk dolgozni, hogy létrehozzuk a változás szövetségét.
Ebben pedig mindenkinek helye van. Ellenzéki pártoknak, civil szervezeteknek és minden egyes embernek, aki változást akar.
Mert 2014-ben új, tiszta lapot kell nyitnunk, és a fejlécére azt kell majd írnunk vastag, kitörölhetetlen betűkkel: IV. Magyar Köztársaság.
