Köszönöm, hogy rám bíztátok az MSZP vezetését. Az előző megválasztásom mindenképpen megelőlegezett bizalom volt. A mostani, remélem, megszolgált. Köszönöm a lehetőséget, hogy a következő két évben is együtt dolgozhatunk azért, hogy erős és sikeres legyen ez a párt. Az én vezetésemmel, de közösen.
Mert a lehetőség közös, ahogy a felelősség is az. Ugyanis nemcsak új vezetőt, hanem új vezetőséget is választ most a párt. Új elnökséget, új tisztségviselőket. Új csapatot.
Köszönöm az elnökség eddigi tagjainak azt a munkát, amit elvégeztek. És köszönöm az elnökségi tagságra pályázóknak, hogy készek részt vállalni a közösmunkában.
Nem tudom, hogy ki kap ma bizalmat tőletek.
Csak azt tudom mondani, olyan embereket válasszatok, akikben hisztek. Akik azáltalunk vágyott új MSZP-t képviselik.
Kedves Barátaim!
Mindannyiótoktól, az MSZP összes tagjától azt kérem, álljatok mellém. Ne mögém, hanem mellém. Alkossunk együtt, egy csapatot.
Én csapatjátékos vagyok. Most éppen a csapatkapitányi posztot bíztátok rám. Az én dolgom az, hogy az egész csapatból hozzam ki a maximumot. Én a sokféle nézet összehangolására és a legjobb döntés meghozatalára szerződöm. A tanácsot pedig éppen úgy szívesen veszem, mint a kritikát.
A sokféle vélemény ütköztetése és összehangolása jó, mert ez termékenyebbé és hatékonyabbá teszi a munkát.
Munka pedig van bőven. És még több lesz. Mindenki kiveheti belőle a részét.
Osztozunk a munkában – és osztozunk felelősségben is. A döntést közösen hozzuk. Amit én minden tudásommal és erőmmel képviselni fogok.
De mindenkinek így kell tennie. Mellébeszélés és kibeszélés nélkül. Mert akkor tudunk haladni a közösen kijelölt úton, ha mindenki egy irányba húz.
Tisztelt Kongresszus!
Újabb fontos állomáshoz érkeztünk. Határkőhöz, ahonnan érdemes visszatekinteni, de ahonnan szükséges továbblépni is.
Ha visszatekintünk az elmúlt több mint két évtizedre, akkor azt látjuk, hogy az MSZP az egyedüli párt, amely háromszor kapott bizalmat az emberektől az ország kormányzására.
Sokszor voltunk nehéz helyzetben, és együtt éltünk meg felelmelő pillanatokatis.
Emlékeztek még 1990-re? 8 százalékon állt akkor a szocialista párt. 1992-bencsak 6 százalékon. Két évvel később pedig Horn Gyula vezetésével kormányzó párttá vált az MSZP. Együtt köszönjük meg Horn Gyulának, hogy erős, jól szervezett, győztes pártot csinált az MSZP-ből.
Olyat, amely sikerrel képviselte a munkájukból élőket, a szegényeket, anyugdíjasokat, az értelmiséget és a kis- és középvállalkozásokat. A hétköznapiembereket.
A mi dolgunk az, hogy újra ilyen párttá tegyük az MSZP-t. Ahhoz, hogy elérjükezt a célt, első helyen azt kell megnéznünk, mi vezetett idáig. Szembe kell néznia hibákkal. És le kell vonni a tanulságokat.
Persze vannak, tanácsadók, akik azt mondták, hogy egy politikus soha nem ismerheti el a hibákat. Pláne, ha azokat nagyrészt nem is ő maga követte el. Mások azt mondták, ne foglalkozzak a múlttal, csak a jövővel. De én azt mondom, hogy igenis őszintén kell beszélni a múltról.
Úgy döntöttem, hogy csak egyértelmű és egyenes mondatokat fogok mondani. Ez, lássuk be, éppen annyira alapvető és jogos elvárás, mint amennyire ritkagyakorlat a mai magyar politikában. Itt az ideje, hogy új fejezetet kezdjünkebben is.
Tartozunk a választóinknak és magunknak is azzal, hogy visszatekintve saját teljesítményünkre, nemcsak az eredményeket vesszük számba, de a hibákat is.
És bizony voltak a nyolc év alatt hibák.
Medgyessy Péter kormánya 2002-ben azzal az egyértelmű felhatalmazással kapott mandátumot, hogy tegyük helyre mindazt, ami részben az első Orbán-kormány alatt, részben a rendszerváltás óta eltelt években kisiklott az országban.És tettük a dolgunkat.
De közgazdász körökben ma már úgy emlékeznek vissza erre, hogy túl sokat ígértünk. Van ebben is igazság. De az orvosok, az ápolónők és a tanárok munkájuk méltó megbecsülését, a biztonságos élet elérését köszönhetik ennek! És ugyanígy sokat jelentett a nyugdíjasoknak, hogy visszaadtuk nekik az Orbán-kormány által jogtalanul elvett 19 000 forintot. Igazuk van nekik is.
Éppen e mögött húzódik meg a legnagyobb politikai dilemma. Hogy az eltérő, de egyformán jogos érdekeket össze kell hangolni. Mert a gazdasági fenntarthatóságnak és a társadalmi igazságosságnak kéz a kézben kell járnia. Hiba, ha ezt épp egy modern baloldali párt felejti el.
Amikor Szili Katalint jelöltük köztársasági elnöknek, rosszul mértük fel a lehetőségeinket. Olyan jelöltet támogattunk, aki mögé nem tudtuk megteremteni a parlamenti többséget. Ez hiba volt. De tanultunk belőle.
Ahogy tanultunk abból is, hogy a választási program és a kormányprogram között nem lehet akkora ellentmondás, mint 2006-ban volt. Mindig, minden körülmények között őszintén kell beszélni az emberekkel, az országról. Zárt körben éppúgy, mint nyilvánosan. Ha valamit, hát ezt megtanultuk. Mi meg.
És beszélni kell 2006 októberéről is. Az, amit akkor Budapest utcáin műveltek a szélsőségesek, felkészületlenül érte az országot. Minden polgárt, a politikát is, és a rendőrséget is. Ez vezetett a rendőri vezetők szakmai hibáihoz, és ez vezetett egyes rendőrök jogsértéseihez.
Az emberek jogos elvárása, hogy fenn kell tartani a rendet. És a rendet veszélyeztetőkkel szemben szükséges a határozott fellépés. De csak a jogos fellépés megengedett. Aki jogsértést követ el, büntetést érdemel. Akkor is, ha fekete kapucniban támadja, és akkor is, ha egyenruhában védi a rendet. Mert a jogállamban a törvényes rendet törvényes eszközökkel kell fenntartani.
Az igazság felderítése fontos, de a Fidesz és a szélsőjobboldal célja ebben az ügyben, nem az igazság felderítése, hanem elferdítése. Színtiszta politikai boszorkányüldözés.
Hiba volt és fontos tanulság, hogy nem egyszer kapkodás, rögtönzésjellemezte a kormányzásunkat. A cél a legtöbbször helyes volt, de hiba volt, hogy a régóta halogatott reformokat nem készítettük elő, az embereket pedig nem készítettük fel kellően. Nem jól kommunikáltuk a célokat, túl nagy lépésekkel és akarással indultunk el, miközben a társadalom nem bírta követni a tempót. És nem sikerült megtalálni a szakmai szövetségeseket sem. Persze nem könnyítette meg a dolgunkat a koalíciós partnerünk, de az ellenzék felelőtlensége sem.
És bizony hiba volt, ezért óriási tanulság, hogy a párt immunrendszere nem volt kellően erős ahhoz, hogy a tisztességtelen, nyerészkedő politikusokat idejében kivesse magából. Ez a párt tisztességes emberekből áll. Az a pár tisztességtelen politikus viszont sokat ártott nekünk. A választók megbüntettek érte. És mi tanultunk ebből. Ezért erősebb eszközöket vezettünk be a pártban, hogy hatékonyabban megvédhessük magunkat.
És a párton belüli új elveket is bevezetünk a régi rossz szokások helyett: aszéthúzás helyett az összetartás, a különalkuk helyett az együttműködés, azönérdek helyett a közérdek képviselete az új norma az új MSZP-n belül.
De a párt nem önmagáért fontos. Hanem elsősorban azért, hogy hatékonyan tudjuk érvényesíteni az elveinket, és képviselni a szavazóinkat. Ezért hiba volt, hogy a két választási ciklus alatt eltávolodtunk az emberektől, és elfeledkeztünk a párt építéséről is. Levontuk a tanulságot: mostantól másképp lesz ez is. Hiszen ezen a területen sok a teendőnk! Folyamatosan bizonyítanunk kell, hogy politikánk az emberekről, gondjaik megoldásáról, álmaik megvalósításáról szól.
Sokan joggal kérték számon a baloldali kormányokon a baloldaliságot magát.És nem az számít, hogy mennyire gondoljuk mi magunk baloldalinak a politikánkat az adott körülmények között. Hanem az számít, hogy az emberek mennyire látták azt baloldalinak saját körülményeikhez képest. Tanultunk ebből. Ezért mostantól mindig lesz egy baloldali minimum, amiből nem engedünk. Ami kellő védelmet nyújt az embereknek a legnagyobb bajban is.
Hiba volt az is, hogy nagyon fontos társadalmi-szociális problémákra nem találtunk megoldásokat. Pedig a társadalmi fesztültség fokozatosan nőtt. EzKelet-Magyarországon és sok más helyen megnehezíti, néhol pedig máregyenesen ellehetetleníti a többség és a kisebbség együttélését. Hiba volt, hogy tabunak tekintettünk egy sor kényes, de lényeges kérdést. A szélsőjobb pedigezekre nem megoldásokat, hanem rossz és populista válaszokat ad – amivel rengeteg embert tévesztettek meg. Ki kell szabadítanunk ezt a kérdést a demagógia csapdájából: reális megoldásokra és felelős tettekre van szükség itt is.
És hiba volt a miniszterelnök-váltás körüli huzavona. Túl sokáig, túl sok név körül forgott a beszéd. Váratlanul ért minket a helyzet, és nem tudtukhatározottan, gyorsan megoldani.
És abból is levontuk a tanulságot, hogy nem figyeltünk eléggé az értünk aggódóértelmiség hangjára és véleményére. Tettekkel fogjuk bizonyítani, hogy tanultunk ebből is.
Tisztelt Kongresszus!
Én úgy látom, hogy ezek azok a legfontosabb hibák, amelyek egymásrarakódtak, és elvezettek a 2010-es vereséghez.
Igen, barátaim, ki kell, hogy mondjuk, ezeknek is köszönheti a jobboldal a kétharmadát.
Persze, lehet erre azt mondani, hogy utólag könnyű okosnak lenni. De legalább utólag okosnak kell lenni. Mert fel kell ismerni és el kell ismerni, ha hibáztunk.
És igen: hibáztunk. De tanulunk a hibáinkból.
Barátaim!
Az eredményeinkre, a sikereinkre viszont büszkének kell lennünk. Akkor is, ha látjuk, hogy a Fidesz el akarja hazudni mindazt, amit az ország elért a mi kormányzásunk alatt.
Mondok néhány számot, néhány tényt, amelyek a teljesítményünket igazolják.
A kormányzásunk alatt 538 kilométerről 1285 kilométerre nőtt az autópályák hossza. Feleannyi idő alatt lehet eljutni például Budapestről Miskolcra,Szegedre, Nagykanizsára vagy éppen Nyíregyházára.
140 milliárd forintból az ország minden pontján több mint 300 iskolát újítottunk fel. Így ma már jobb körülmények között tanulhatnak a gyermekeink.
A fiatalok közül többen szerezhettek diplomát, mint korábban bármikor. 2001-ben 184 ezren jártak nappali tagozatra, nyolc évvel később már 243 ezren.
Nincs olyan kórház, ahol ne valósult volna meg fejlesztés. Új mentőállomások tucatjai nyíltak, hogy hamarabb érkezzen a segítség.
A mezőgazdaság az uniós csatlakozás után 1000 milliárd forintos fejlesztési támogatáshoz jutott.
A települések ezrein pedig leaszfaltozták az utcákat, és szinte mindenhol bővült a csatornahálózat.
A Panelprogramban több tízezer család otthona lett komfortosabb és olcsóbban fenntartható.
És az ország fejlődését mutatja az is, hogy 8 év alatt megduplázódott az átlagbér, az átlagnyugdíj, és háromszorosára emelkedett a családi pótlék összege.
A növekvő segélyezésnek köszönhetően nyolc év alatt 10%-al csökkent ajövedelmi különbség a legszegényebbek és a leggazdagabbak között!
Eredményesen kezeltük a válságot, és a számok jól mutatják ezt.
Az ország csődkockázati felára akkor 170 pont volt. Ma 500. Akormányváltáskor egy svájci frank 185 forint volt, ma 245 forint. A hitelminősítők akkor befektetésre ajánlották az országot – ma viszont a bóvlikategóriába sorolják.
És nemcsak a gazdaság, de a demokrácia is jobban működött a baloldal kormányzása alatt.
• Teljes jogkörrel, háborítatlanul működött az Alkotmánybíróság.
• Megkérdőjelezhetetlen volt a bíróságok függetlensége, és soha nem adtunk politikai megrendelést az ügyészségnek.
• A baloldal kormánya nem tiporta lábbal a sajtószabadságot.
• Működött a valódi érdekegyeztetés, erős jogosítványaik voltak a szakszervezeteknek.
• A baloldali kormányok alatt a hozzáértésnek, a szakmai tudásnak volt tisztelete és becsülete.
És számunkra soha nem volt kérdés, hogy Európa a barátunk-e. A baloldal sikerrel védte és eredménnyel érvényesítette a nemzeti érdekeinket az Európai Unión belül is.
Kedves Barátaim!
Én azt javaslom, hogy mostantól kezdve ne a múlttal foglalkozzunk. Nekünk a jelenben van dolgunk, mert minket a jövő érdekel! Ahogy egyébként az embereket is.
Ezért velük kell átbeszélni, hogy milyen ország legyen a hazánk. Hogy miként javítsuk ki a mostani kormány hibáit. És hogyan rendezzük be az életünket a kormányváltás után.
Most, amikor közel négymillió ember él a létminimum közelében, mindennél nagyobb szükség van egy felelős baloldali pártra. A Magyar Szocialista Párt ez a párt.
Most, amikor a kormány elriasztotta a külföldi befektetőket, tönkretette a kis- és középvállalkozásokat, mindennél nagyobb szükség van a befektetéseket és a munkahelyteremtést támogató pártra. A Magyar Szocialista Párt ez a párt.
Most, amikor a magyar kormány a gazdagoknak ad és a szegényektől pedigelvesz, mindennél nagyobb szükség van egy igazságos pártra. A Magyar Szocialista Párt ez a párt.
Most, amikor a hatalmon lévők beszüntették a társadalmi párbeszédet, fütyülnek mások véleményére, mindennél nagyobb szükség van egy párbeszédre és szélesszövetségkötésre törekvő pártra. És igen, a Magyar Szocialista Párt ilyen párt.
Most, amikor a határon túli magyarságot megosztotta a magyar kormány, amikor ok nélkül harcol mindenkivel az Európai Unióban, mindennél nagyobb szükség van egy, a nemzeti érdekeket és értékeket józanul képviselő pártra. A Magyar Szocialista Párt igen, ez a párt.
És most, amikor a Schmitt Pál és Orbán Viktor miatt súlyos morális válságbakerült az ország, mindennél nagyobb szükség van egy olyan elnökre, aki méltó a tisztségére, és valóban kifejezi a nemzet egységét. Schmitt Pál sosem volt méltó az elnöki tisztségre. De most már papírja is van erről. Ezért mennie kell.
Tegnap óta tudjuk, hogy nem hajlandó magától elmenni, ezért Orbán Viktornak kell lépnie. Ő csinált elnököt Schmitt Pálból – neki kell elmozdítania is.
Ezért felszólítjuk Orbán Viktort, hogy hétfőn menjen föl a Sándor palotába és mondja meg az „álamfőnek”, hogy távoznia kell, mert szégyent hozott a magyar nemzetre.
El kell mozdítani, mert tegnap kiderült, magától nem megy el. Tegnapi magyarázkodása arcátlan és pimasz volt, hiszen hülyének néz bennünket ésazokat veszi semmibe, akik valóban rendelkeznek doktori címmel és azt tisztességes, kemény munkával szerezték meg.
De Barátaim!
Most nem azért vagyunk itt, hogy a bukott jobboldali politikusokról, hanem hogy a baloldalról beszéljünk.
Az MSZP büszke baloldaliságára. Nézzetek körbe! Itt olyan emberek ülnek, akik hisznek abban, hogy a társadalmi igazságosság fontosabb a gazdagok támogatásánál. Akik hisznek abban, hogy a szolidaritás fontosabb a gátlástalan meggazdagodásnál. Olyanok, akik szerint az esélyteremtés fontosabb a kirekesztésnél, a demokrácia pedig fontosabb a centrális erőtérnél.
Én büszke vagyok ezekre az értékekre, és büszke vagyok rátok, akik harcolni akartok mindezért. Egy olyan Magyarországért, amelynek polgárai igazságosak és szolidárisak egymással. Hisznek az esélyteremtésben és a demokráciában.Mert ettől lesz jó ez az ország.
Egy jó országnak pedig cselekvő és fejlesztő államra van szüksége. Olyanra, amely valódi változást tud hozni ott, ahol erre szükség van, és megfelelő szabályozással tartja kordában azt, ami magától is működik. Olyan államra van szükség, amely senkit nem hagy magára, és mindenki számára biztonságot teremt.
Fenntarthatóságot, szociális biztonságot és igazságosságot akarunk Magyarországon. Mert bár a kapitalizmust leváltani nem lehet, de emberségesebbé tenni igen. Ehhez felelős piaci magatartásra és határozott államiszabályozásra van szükség. Olyanra, amely kiküszöböli a tisztességtelen versenyt, a visszaélést az erőfölénnyel és a féktelen spekulációt. És amely megvédi az embereket.
Szerintünk nem multinacionális vállalatok állnak szemben a magyar cégekkel.
Mi úgy látjuk, az egyik oldalon az erőfölényükkel visszaélő, a dolgozókat, abeszállítókat, a fogyasztókat átverő, érték helyett csak profitot termelő vállalkozások állnak.
A másik oldalon pedig olyan cégek, akik felelősséget éreznek a munkavállalóik iránt, együttműködnek a beszállítóikkal, folyamatosan fejlesztenek, értéket hoznak létre és új munkahelyeket teremtenek.
Mert munkahelyeket kell teremteni. Sokat. Dolgozó, értékteremtő Magyarországra van szükség. Ezért nekünk mindenki a szövetségesünk, aki munkahelyeket hoz létre.
Ezért csökkentjük majd a munkát sújtó terheket, kiszámítható gazdasági környezetet teremtünk, és garantáljuk a jogbiztonságot. Támogatjuk a kis- és középvállalkozókat, hogy fejlődjenek, hogy fejlesszenek.
Mi a nemzetközi vállalatokra nem ellenségként, hanem szövetségesként tekintünk akkor, ha betartják a szabályokat, megfizetik az adókat és nem szennyezik a környezet. Elvárjuk, hogy tisztes fizetést adjanak és vegyék figyelembe a dolgozók jogait. Segítsék, hogy minél több magyar áru kerüljön fela boltok polcaira és jusson el a világba, ezzel juttatva piachoz Magyarországot.
És mi a bankokra sem ragadozóként, hanem a magyar gazdaság motorjaikénttekintünk. De csak akkor, ha betartják a szabályokat és felelősen hiteleznek. Elvárjuk, hogy úgy törekedjenek tisztes haszonra, hogy közben ne nyomorítsák meg ügyfeleiket.
És szolidaritást várunk a jobb módúaktól. Több terhet kell, hogy vállaljanak.
Igenis fizessenek több adót a gazdagok!
Hitünk szerint az állam felelős azért, hogy mindenki megteremthesse családjaéletfeltételeit. A cél, hogy minden családban legyen legalább egy kereső. Ha pedig nincs munka, akkor segéllyel, támogatással kell enyhíteni a hátrányokat.
De felelős segélyezésre van szükség. Senkit nem hagyhatunk magára, ámcserébe elvárhatjuk, hogy a gyerekek óvodába, iskolába járjanak, a felnőttek képezzék magukat és törekedjenek az elhelyezkedésre.
Azaz felelősséget várunk az ország polgáraitól is. Mindenkitől. A felelős állam persze rendet tart, biztonságot teremt és szabálykövetést vár el. De ezen felül az embereknek el kell fogadniuk a társadalmi normákat, és be kell tartaniuk a békés együttélés szabályait.
Minden és mindenki fontos. De szükség van fontossági sorrendre, hisz’egyszerre nem telik mindenre. A magyar baloldal számára három dolog a legfontosabb:
• mindenki tanulhasson, hogy esélyt és lehetőséget kapjon az életben;
• mindenki dolgozhasson, hogy gyarapodó életet teremthessen magának és szeretteinek, és egyben biztosíthassa nyugodt öregkorát;
• és harmadszorra: mindenki megőrizhesse az egészségét, és meggyógyulhasson, ha beteg.
Kedves Barátaim!
Ahhoz, hogy érvényt szerezzünk ennek a politikának, persze nagyobb támogatást is kell szereznünk hozzá. A számok azt mutatják, hogy a legutóbbi hónapokban az emberek kimozdultak a választások után jellemző apátiából. Az MSZP támogatottsága pedig ezzel párhozamosan kimozdult a mélypontról.
Mára megerősítettük a helyzetünket, újjászerveztük és sok mindenben megújítottuk a szocialista pártot. Az MSZP ma már nem ugyanaz a párt, mint két éve volt. És ezt már mások is látják.
Nem véletlenül kérdezik olyan sokan, hogy ki lesz a miniszterelnök-jelöltünk.Örülök ennek a kérdésnek. Örülök, mert ez azt mutatja, hogy egyre többeknek számít, hogy ki lesz a jelöltünk. És még valami miatt: mert ezt a kérdést csaknekünk teszik fel.
A nevet még nem tudjuk – bárki bármit is mond. Ti se, én se. Mert ma még nem kell tudnunk. Erős párt, erős program, erős szövetség és erős jelölt. Ez a helyes sorrend.
És lehet, hogy ez a személy ma itt van a teremben. De az is lehet, hogy nem. Azviszont biztos, hogy itt ülnek a teremben azok, Ti, akik erről dönteni fognak. Kellő időben, megfontoltan, az ország érdekét szem előtt tartva.
De ezzel kapcsolatban egy dolgot már ma is biztosan kijelenthetünk: 2014-benaz lesz a jelöltünk, akivel nyerni tudunk.
Kedves Barátaim!
Két évvel ezelőtt sokan azt mondták, az MSZP felmorzsolódik és eltűnik a süllyesztőben. Tévedtek.
Ma már azt mondják, hogy nélkülünk nem lehet leváltani a Fideszt. Igazuk van.
A következő két évben pedig úgy kell tennünk a dolgunkat, hogy 2014 tavaszánaz ország többsége mondja azt: újra MSZP!
