Azt gondolom, nem szorul bizonyításra, hogy az Európában közepes méretű és lakosságú, szerény gazdasági teljesítményt nyújtó Magyarországnak az Egyesült Királysághoz képest sokkal nagyobb mértékben van szüksége az EU-ra, annak támogatására és a tagság más előnyeire. Minél erősebb Európa, minél hatékonyabban működik a 28 tagállam integrációja, annál jobban tudjuk érvényesíteni nemzeti érdekeinket a globális gazdasági és politikai térben.
A brit kormányok az ország uniós csatlakozása óta próbálnak egyensúlyozni a tényleges nemzeti érdekek és az európai kontinenstől bizonyos távolságot tartani kívánó hagyományos angol felfogás között. Ezért nem tagja ma sem az Egyesült Királyság az eurozónának és a schengeni rendszernek. Az öt év alatt, amíg a brüsszeli Európai Bizottság tagja voltam, gyakran tapasztaltam, hogy a közös álláspont kialakítását miként nehezítette, vagy akadályozta meg a brit ellenállás.
A hagyományok és a tényleges nemzeti érdekek közötti ellentmondást próbálta áthidalni Cameron azzal, hogy megígérte, legkésőbb 2017-ben népszavazást tartanak az Európai Unióból történő távozás vagy a bennmaradás kérdéséről. Nemrég több mint száz közgazdászt kérdeztek meg erről, de egy sem akadt, aki szerint a távozás jót tenne a brit gazdaságnak. Ezzel természetesen tisztában van Cameron is. Ezért olyan módosításokat próbál elérni az EU és az Egyesült Királyság viszonyát is meghatározó uniós alapszerződésben, amelyek kielégítenék a távozást akaróknak legalább egy részét, ugyanakkor elfogadhatóak a többi 27 tagállam számára is. A változtatások a brit közvélemény euroszkeptikus része és az uniós tagság előnyeit tagadó, a szorosabb integrációt elutasító politikusok igényeinek megfelelően elsősorban a közösségi hatáskörök csökkentésére és a nemzetállami hatáskörök bővítésére irányulnak. Ezek azonban nem erősítenék, hanem gyengítenék Európát.
Más a helyzet Magyarország esetében. Az uniós tagság vitathatatlan előnyeit felismerve a csatlakozási tárgyalások lezárását követő 2003-as népszavazáson a szavazók 82 százaléka támogatta a belépést. Azóta ugyan a túlzott várakozások meghiúsulása miatti csalódottság és az Orbán-kormány EU elleni alaptalan támadásai érzékelhetően csökkentették ezt az arányt, de meggyőződésem, hogy egy újabb népszavazáson is az igenek lennének többségben. A magyar választók tudják, hogy hazánk gazdasági és társadalmi fejlődése milyen jelentős mértékben függ a sok milliárd eurós uniós támogatásoktól. Az elmúlt több mint tíz év alatt sok millióan tapasztalhatták a korlátok nélküli utazás, a külföldi tanulás és munkavállalás előnyeit is. Hazánk uniós tagsága tehát egyértelműen megfelel a nemzeti érdekeknek. Az is könnyen belátható. hogy az erős Európa és az ezt szolgáló szorosabb integráció Magyarországot is erősebbé teszi, nagyobb lehetőséget ad érdekeink érvényesítésére a világban.
Az erős Európa és az ehhez szükséges szorosabb integráció tehát nem a nemzeti érdekekkel ellentétes, hanem Orbán Viktor és köre korlátlan és ellenőrizetlen hatalmi, valamint anyagi érdekeivel. Ezek érvényesülését korlátozzák ugyanis az uniós értékek, a demokrácia és a jogállamiság normái, szabályai. Ezért éleződik 2010 óta szinte folyamatosan az Orbán-kormány és az uniós intézmények viszonya, ezért fordul szembe a magyar kormányfő az uniós döntésekkel, ezért ellenzi többek között a menekültügy közös megoldását, ezért hirdetett évekkel ezelőtt képtelen módon szabadságharcot a Magyarországot szerinte gyarmatosítani akaró EU ellen. Ezért szólja le a nyugati liberális demokráciát és ezért tekinti modellnek az illiberális államokat, Putyin Oroszországát és más hasonló, tekintélyuralmi rendszereket.
Az elemzők szerint a budapesti tárgyaláson Cameron és Orbán egyetértettek. Mindketten az erős Európa és a kevésbé szoros integráció mellett foglaltak állást, szándékosan figyelmen kívül hagyva, hogy a két cél kizárja egymást. Van azonban egy lényeges különbség a két egybeesőnek tűnő álláspont hátterében. Cameron nem kérdőjelezi meg az uniós értékrendet, tiszteletben tartja a demokráciát és a jogállamiságot. A szorosabb integrációtól a brit közvélemény miatt zárkózik el. Az uniós értékrendet lépten-nyomon tudatosan megsértő Orbán viszont a személyes hatalmát félti az integráció erősödésétől. Ezért a brit kormányfőnek nyújtott támogatása - akárcsak az egész orbáni külpolitika -, nem a nemzet érdekeit, hanem azok kárára a saját érdekeit szolgálja. Azzal pedig, hogy igyekezett némi megértést mutatni az Egyesült Királyságban dolgozó uniós munkavállalók szociális juttatásainak korlátozása iránt, nemcsak az ott dolgozó magyarokat, de a többi uniós munkavállalót és országaik kormányait is magára haragította.
Kovács László volt uniós biztos
