Népszava
2012. szeptember 07. 09:35

Mindenki változást akar

Nem vizionál forradalmat őszre Simon Gábor, de az MSZP elnökhelyettese úgy véli, a következő hónapokban erősödni fognak az indulatok.

A társadalom kettészakadását - amelyben komoly szerepe van az Orbán-kormánynak - már érzi az ország. Simon szerint odáig már mindenki eljutott, hogy változást akar, ezért most a szocialista pártnak az alternatívát, illetve a 2014-es kormányváltást követő időszakot kell végiggondolnia.

- Hétfőn kezdődik a parlament ősz ülésszaka. Milyen feladatok állnak a kormány, illetve az ellenzék előtt a következő fél évben?

- Forrongó időszak várható, amelyben meghatározóak lesznek a mindennapok gondjai. A foglalkoztatás ügye biztosan végigkíséri majd ezeket a hónapokat. A kormányzati kommunikációban ismételgetett munkahelyvédelmi program, az öt és félmillió foglalkoztatott terve, a közmunkások számának növelése azzal a kitétellel, hogy 47 ezer forintból meglehet élni, része lesz az életünknek. De ami a kormány számára súlyosabb: ez a propaganda immár szembesülni látszik a valósággal, ami egészen mást, drámai képet mutat.

- A szembesülés már elkezdődött, a társadalom mégis hallgat. Miért vizionál mégis forrongó időszakot?

- Mert az emberek többsége egyre inkább lecsúszik. A foglalkoztatás mellett Magyarországon kulcskérdés a devizahitelezés, amiről a kormány ugyan azt szajkózza, hogy megoldották, a valóság azonban mást mutat. Több millió ember egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül a hitel miatt és egyre indulatosabbá válik. Hallottuk, hogy van, aki leszúrta, felgyújtotta magát, vagy amikor megjelent a végrehajtó, kiugrott az ablakon. De félek, elérkezhet az idő, amikor ezt az agressziót valaki akár mások ellen is fordíthatja.

- Azért nincs mindenkinek devizahitele...

- Valóban nincs, de a társadalom kettészakadását már érzi az ország. A kettészakadásnak történelmi és aktuálpolitikai előzményei egyaránt vannak, de ebben az Orbán-kormány bűne a legsúlyosabb. Az elmúlt két évben mozdult el ugyanis a demokratikus rend az önkényuralmi berendezkedés felé és gyorsult fel a társadalom egzisztenciális szétszakadása. Ennek eredményeként két törésvonal rajzolódott ki. Az egyik megélhetés-alapú. A társadalom egyik oldalán a fokozatosan elszegényedők, a szegénységben illetve a mélyszegénységben élők és a lecsúszástól félő emberek állnak. A másikon a felső tízezer és a felső középosztály foglal helyet, a kettő között pedig jelenleg áthidalhatatlannak tűnik a távolság. Sajnos ma a munka nem feltétlenül véd meg a szegénységtől. Sokan hiába dolgoznak, nem keresnek annyit, amennyibe a megélhetés kerül. Ha a családnak ráadásul devizahitelt kell törleszteni vagy valamelyikük elveszíti az állását, reménytelenné válhat a helyzetük. A másik oldalon viszont ott a "közgép-osztály", az új klientúra, és ezzel együtt a gazdagoknak kedvező adó és támogatási rendszer.

- Eddig sem állította meg Orbánékat senki, miből gondolja, hogy a következő hónapokban ezt másként lesz?

- Nem vizionálok forradalmat, de azt gondolom, erősödni fognak az indulatok. Annál is inkább, mert a már felsorolt törésvonalak mellett létezik másik is: a jó és a rossz magyarok megkülönböztetése. A jó magyarok elfogadják ezt az autokratikus berendezkedést, rettegve a lecsúszástól és tisztelettel viseltetnek a hatalmon lévők iránt, ezért gyakran kedvezményeket is kapnak. Emellett vannak a rossz magyarok, a demokraták illetve azok a kirekesztettek, akik nem fogadják el az elmúlt két év történéseit. A társadalom többsége már ide sorolható. Magyarországon megjelent a félelem: félnek a lecsúszástól, félnek a mélyszegénységtől, de félnek az ismeretlentől is. A félelem mellett pedig már a harag is tetten érhető. Haragszanak a cigányokra, a nyomorban élőkre, a hajléktalanokra, a munkanélküliekre leginkább azért, mert az emberek tartanak attól, hogy ilyen helyzetbe kerülhetnek. De haragszanak a gazdagokra vagy épp a zsidókra is, amire a jobboldali politika az elmúlt két évben tudatosan rá is játszott. Tetten érhető lett az agresszió, legutóbb megverték az antifasiszta tüntetők egyik vezetőjét. Tudhatjuk, hogy a harmincas évek világválságát követő években ugyanezek az érzések, ugyanezek a folyamatok határozták meg a német társadalmat.

- Mit kell tennie ebben a helyzetben a szocialista pártnak?

- Mást, mint amit a ciklus első felében. Fontos a jó időzítés. Két évvel ezelőtt még kevesen hitték el nekünk, milyen károkat okoz a kétharmad. Ma már ezt nem kell magyarázni. A társadalom 80 százaléka úgy ítéli meg, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Összekapcsolódik az emberek fejében, hogy a saját helyzetük romlása és a kormány tevékenysége között szoros összefüggés van. Odáig már mindenki eljutott, hogy változást akar, ezért most a szocialista pártnak a választható alternatívát, a 2014-es kormányváltást követő időszakot kell már végiggondolnia. Ahhoz, hogy a vacsorát feltálalhassuk, előbb a menüt kell végiggondolni, összeállítani. Ebben az időszakban az MSZP-nek azt kell megmutatni, mit kínál a gazdaságban, az egészségügyben, az oktatásban, a szociális területen, milyen társadalmat, milyen Magyarországot szeretne. Meg kell mondani, miben kérjük a társadalom felhatalmazását. Emellett szükség van társadalmi szolidaritásra, ami ma hiányzik Magyarországon, mert változásokat csak a kölcsönösség jegyében lehet elérni.

- A felmérések szerint a választók több mint fele ma mégsem járulna az urnákhoz. Az időközi választásokon is kevesen vesznek részt és az MSZP jelenleg maradt a második. Hogy lehet mindezt két év alatt megváltoztatni?

- Párbeszédre van szükség, illetve világos ajánlatokra. A "milyen Magyarországon akarunk élni" kérdést meg kell válaszolni, méghozzá a társadalommal együtt. Ezt szolgálta az Ajánlat Magyarországnak vitaanyagunk és ezt szolgálják a készülő szakmai programjainak is. Orbánék egyébként meggyőződésem szerint 2010-ben nem új korszakot nyitottak, hanem valami régit zárnak le. Most van az a pillanat, amikor az MSZP-nek, a magyar baloldalnak, a demokratáknak a társadalom számára világos, elfogadható választ kell adni a fenti kérdésre.

- Együtt, összefogva kell megadni a választ?

- Nem kerülöm meg a kérdést. Ha a tartalomról, programokról beszélünk, összefogáspárti vagyok. De ez ma nem szervezeti, személyi, pozícionális alkukat jelent. A lényegről kell beszélni és nem a színfalak mögött. Egyébként is, ha valaki vacsorára hívja a többieket, nem elsősorban az asztal formájáról, az ülésrendről, hanem a kínálatról egyezkedik. Ma az MSZP azon dolgozik, hogy a párt által elkészített programokról, az egészségügytől kezdve az oktatási, a gazdasági témákig, a szociálpolitikáig elkezdődhessen a diskurzus. Lehet ez az összefogás alapja, amely integrálja azokat az erőket, amelyek akarnak és képesek a jövő Magyarországában együttműködni.

Fazekas Ágnes / Népszava    

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=582562