Bő egy éve pártelnök. Nem nagyon sikerült rendet tenni az MSZP-ben.
Az utóbbi hetek zavarai nem rombolták le egy év munkáját. Minden nagytakarításnak van olyan fázisa, amelyben az edényeket kipakoljuk a konyhapultra, s úgy tűnik, mintha nagyobb rumlit csináltunk volna, pedig ez a folyamat része. Ha valamit újra akarunk rendszerezni, jobbá és átláthatóbbá tenni, megtisztítani, az néha hangzavarral is jár. Ez zajos meló, de csak mert még nem vagyunk a végén. Én a rendteremtésre szerződtem pártelnöknek, és az MSZP ezen az úton jár. Sőt, 2017 elejére ez a párt visszavette vezető ellenzéki szerepét, megkezdte a választási felkészülést, s megtalálta jelöltjét, teljes egységben álltunk Botka László miniszterelnök-jelölti kampánya mögé. A jelöltünk és a hozzá kapcsolódó, tavaly általam is megígért programunk, stratégiánk már megvan. Azért ez nem olyan rossz eredmény egyetlen év alatt. Tudom, hogy a nagytakarítás itt nem állhat meg, sok feladatunk van még…
Hány tányér fog összetörni ebben a takarításban?
Nem lesz tányércsapkodás. Sőt, épp az a célom, hogy a portalanítás és rendteremtés után makulátlanul csillogjon az MSZP, ezért kértem, hogy halkítsunk magunkon, különben következményei lesznek a hangoskodásnak. Ez a párt nem kaszárnya, itt mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, de jogos elvárás, hogy először a megfelelő belső testületeinkben essen szó az esetleges nézeteltérésekről, egyéni meglátásokról, ott ütköztessük, oldjuk meg a nézeteltéréseket. Borzasztóan unom, nem akarok többet egymással vitázó szocialistákról olvasni a sajtóban, miközben az nem kap teret, hogy miféle programokat dolgozunk ki az adópolitika, a családtámogatás, az egészségügyi rendszer ésszerű átalakítása vagy épp az oktatás és a tudás szabaddá tétele érdekében. Mert az MSZP tagjainak és vezetőinek nagyobb része valójában ezen dolgozik hónapok óta, de ebből most semmi sem látszik. Erre mondtam azt, hogy vissza fog ütni, a közvélemény-kutatásokon mérhető büntetése lesz annak, ha magunkról, vagy épp a kispártokkal való "párkapcsolati" problémáinkról beszélünk ahelyett, ami az országot nyomja. Mert a választókat nem mi érdekeljük, hanem a saját életkörülményeik, vagy azok a társadalmi feszültségek, amelyekre játszva Orbán Viktor hatalma ma is épül. A Fidesz az ország szanaszét szaggatásán dolgozik, s az ellenzéki pártviták csak a kezére játszanak az Orbán-rendszer lényegét felismerő, kiábrándult társadalmi többség felaprózásával és egymás ellen fordításával. Ez nem mehet így tovább.
Na de épp ennek a társadalmi közegnek a szétaprózottsága teszi kényszerré, hogy együttműködési stratégiákat dolgozzanak ki az ellenzéki pártok.
Ne mondja, hogy ezt nem tettük meg már eddig! Itt nem nekünk van dolgunk: a demokratikus oldal valamennyi szereplőjének arra kellene rájönnie, hogy Orbán háborút folytat. Az orbáni hatalomnak négy alappillére van. Kell nekik egy választási rendszer, ami megkönnyíti a győzelmüket. Kell nekik egy folyamatosan megújuló ellenségkép. Ez lehet a menekültek sokasága, a Heineken, Brüsszel, persze hogy lehet Soros György, a Közép-európai Egyetem, vagy bárki, aki szembejön. Kell a felvásárolt médiája, amely hazugsággyárként működik. És kell egy széttöredezett ellenzék, amelyet folyamatosan szalámizni lehet, például a 2010 előttiekre és utániakra, vagy a zöldekre és pirosakra, vagy bármely más, a lényeget – azaz hogy Orbánt le kell váltani – félresöprő taktikázgatásba ragadt viaskodókra. Ideje volna mindenkinek rájönni, aki kormányváltást akar, hogy az elmúlt hét év ellenzéki stratégiái megbuktak: mindent kipróbáltunk már, amit most a kispártok halovány javaslatként egyáltalán felvetettek, felvetnek. Változtatni kell, s ezt a változást kínálja Botka László és az MSZP. Lehet, hogy markáns és határozott, de szerintem nem hiba, hanem erény, hogy világosan kimondjuk: az MSZP nélkül nem fog menni. Lehet fintorogni, de ez tény, minden más pedig nem rajtunk, hanem a lehetséges szövetségeseken múlt az elmúlt hónapokban. Az ő hozzáállásuk késztetett minket is arra, hogy ne velük, hanem a saját programunkkal legyünk elfoglalva.
Hát, ennek épp ellenkezőjét sugallta a Botka László kontra Molnár Zsolt vita…
Erről beszélek: teljesen félrevitte ez az ügy a közvéleményt. Hiba volt nyílt színen vitatkozni, de ennek vége, mert a miniszterelnök-jelöltünk és az elnökségi tagunk is tisztában van a következményekkel, s azzal, hogy sokkal fontosabb dolgunk van, ezért lezárták az ügyet. Nem belső feszültségekről, hanem Magyarország problémáiról és azok megoldásáról kell beszélnünk. Most a saját bázis építése a feladata mindenkinek, ezt pedig az értelmes, szakmai munkával és politizálással érdemelhetjük ki. Nem pártpolitikai alkuk vezetnek a mennyországba. Ahhoz, hogy kormányzóképes erő legyünk, egy olyan hiteles szakpolitikai programcsomaggal kell előállnunk, amely egyértelművé teszi a társadalmi többség számára: Magyarország lehet sokkal igazságosabb, jobb hely, mint ma. Várakozást, reményt kell adni és akkor egy fontos cél teljesül: magas lesz a részvétel a jövő évi választáson. Mert ez kell, hogy legyen minden valódi ellenzéki erő célja, miközben a kormányoldal ebben ellenérdekelt, azt szeretné, ha – legalábbis itthon és a külföldön dolgozók körében – minél kevesebben mennének el. A Fidesz bázisa megmerevedett, a kormánypárt jól láthatóan fél, ezért nyúl mindenféle, akár a legnemtelenebb eszközhöz is. Ezért kezdődött ismét etikátlan, hazug kampány a határon túli magyarok meggyőzésére és szavazásra bírására, ezért lopkodják az állampolgárok személyes adatait orosz szerverekre, s ezért igyekeznek mindenkit távol tartani a voksolástól, aki többé már nem átverhető. A Fidesz senkit nem engedne a szavazóurnákhoz, aki elégedetlen a kormányzásával. Márpedig az ország nagyobbik része elégedetlen. Nem engedhetjük, hogy ezt a tömeget kizárja az ország sorsáról való döntésből Orbán és társasága. Ebben az ellenzéki, valóban demokrata erőknek egységet kell mutatniuk.
Most akkor mégis teljes egység kell?
Én arról beszélek, hogy társadalmi szolidaritás nélkül nem lesz új Magyarország. Miközben négymillió szegény van, további négymillióan ennek határán billegnek, a kormány egy magyar származású, de nem itt élő dollármilliárdost tesz meg főellenségnek, akinek köze sincs ahhoz, hogy Magyarországon nyomorog a nép. De ha nincs Soros, akkor mást vagy egymást kell utálni, miközben a fideszes urak gátlástalanul híznak és lopnak, s miközben lassan már félfeudálisnak sem nevezhető világot teremtenek az országunkban. Ez már a legsötétebb középkor. Erről kell beszélnünk, mert ez a lényeg: ki akar a XXI. század Európájában egy középkori Magyarországon élni? Elég volt a társadalom megosztásából, elég volt a fideszes klientúra úrrá tételéből, elég volt az el nem kötelezettek, a talpat nem nyalók, a dolgozók taposásából, szolgává tételéből. Kell valaki, aki ismét a népet helyezi első helyre és értük politizál, az igazságos Magyarország megteremtéséért. Ezek vagyunk mi. És a demokratikus oldalon állóknak nem is lehet más célja, ebben az értelemben valóban kell egység. Gondolkozzon el ezen mindenki!
Talán épp az ilyen gondolkodásra intések zavarják más pártok közérzetét. A minap Vadai Ágnes DK-alelnök levele például kifejezetten Botka László szerinte parancsoló stílusát emelte ki.
Botka Lászlónak nem parancsoló a stílusa, hanem határozott. Megpróbálhatja a DK egyéni sértettségből dehonesztálni a miniszterelnök-jelöltet, de akkor tényleg mi más reakciónk maradhat erre, mint hogy megkérdezzük: kinek is dolgoznak? Álljon meg a menet: akkor most minket akarnak leváltani vagy Orbán Viktort? Mert előre szólok: tévedés az, hogy ha minket eltüntetnek, attól nekik jobb lesz. Nem, ha nincs szocialista párt, akkor a szavazói biztosan nem választják majd azokat, akik mindent megtettek azért, hogy szétverjék az MSZP-t, sokkal inkább passzívvá válnak. Ami még rosszabb: ha az elkeseredett tömeg a Jobbikhoz fordul, amelyre szintén van esély a hazug cukiskodás és a lopott közpénzekből folytatott kampányuk miatt. Miért és kinek éri tehát meg az MSZP rugdosása? Csakis a Fidesznek és a Jobbiknak, ezt kellene végre felfognia a demokratikus oldalon állóknak. Nem igazán érdekel a közérzete senkinek, aki nem a kormányoldal leváltásán és a szélsőjobb visszaszorításán dolgozik. Aki viszont igen, azzal az MSZP – miként eddig is – ma is készen áll, hogy egy asztalhoz üljön és tárgyaljon.
Közös listáról vagy koordinált indulásról kell tárgyalni?
Látja, magát is csak ez érdekli! Mindenről lehet tárgyalni, de lassan megállapodni is jó lenne. Én azt mondom, fejezzük be az üzengetést: tudomásul vettük a DK elutasító hozzáállását a közös lista kérdésben, de akkor mutassák már végre meg a jelöltjeik névsorát, s beszéljünk erről. Miután ugyanis volt szocialistákról lehet szó, vélhetően többen szimpatikusak tudnak lenni nekünk is, ez pedig egy érdemi párbeszéd alapja lehet. És miután megismerjük, ők kiket indtanának, azt is meghallgatnánk, valójában mit is akarnak. Nézzük meg, hogy alapkérdésekben meg tudunk-e egyezni, egyet tudunk-e érteni. Nem Gyurcsány Ferenc személyéről kell parttalan vitákat folytatni. Fordítsunk a dolgon: tud-e a DK volt szocialista közege azonosulni azzal a vállaltan baloldali politikával, amelyet Botka László hirdetett meg, s melyet az MSZP magáénak vall? Nem azért, mert parancsolni akarunk, hanem mert meggyőződésünk, hogy főként az egyre mélyülő társadalmi válságban, a problématengerből vezető egyetlen kiút Magyarország számára ez. És a problémákra léteznek máshol már bevált, kipróbált, itthon is alkalmazható szociáldemokrata megoldások. Magyarországnak klasszikus baloldali politikára van szüksége, s arra, hogy az egyenlőtlenségeket csökkentsük. És figyeljük meg: valójában még a Fidesz és a Jobbik is baloldali üzenetekkel próbál magának pluszpontokat szerezni. Persze ezek a részükről hazug, vagy szimbolikus politikai fogások, cukorkák a népnek, miközben az MSZP a tartalmi politizálásban – az egészségügy, a szociális ellátások, az adópolitika, vagy épp az oktatás területén – képes gyakorlati baloldali programot hirdetni.
Valóban képesek erre? Eddig se árnyékkormány, se program nem került nyilvánosságra, csak a szivárogtatás.
Augusztus végéig mindenki megismerheti azokat a szakértőket, akik garantálják az MSZP programjának, szakpolitikai alapvetéseinek hitelességét. Az a cél, hogy minél többen megértsék, mitől és miért is lesz nekik jó a szocilisták kormányzása. Hogy például milyen adópolitikai intézkedések kellenek ahhoz, hogy a kiskeresetűek többet vigyenek haza. Vagy hogy mivel tudjuk elősegíteni a dolgozók jogérvényesítését. Vagy hogy hogyan csatornázható át a létminimum alatt tengődök segítésére az a rengeteg közpénz-milliárd, amit az Orbán-kormány ma a haveri körének juttat. Vagy hogy milyen szolidáris, társadalmi felelősségvállaláson és ésszerűségen alapuló, működő egészségügyi rendszert lehet kialakítani, amiben mindenki megkapja a számára szükséges ellátást. Mert ennek a társadalomnak erre van szüksége: megoldások kellenek. Baloldali megoldások.
Forrás: Népszava.hu
