Navracsics Tibor lemondására

Jó hír Magyarországnak, hogy lemondott Navracsics Tibor magyar külügyminiszter, ami egyben rossz hír Európának, hogy Orbán Viktor őt jelölte az Európai Bizottság magyar tagjának.

A lehetséges károk mérséklése szempontjából bölcs döntésnek tekinthetjük, hogy Jean-Claude Juncker bizottsági elnök tagállami szinten igen fontos, azonban az EU mai intézményrendszerében viszonylag súlytalan feladatokat (kultúra, oktatás, ifjúság, sport, állampolgári ügyek) szán Navracsicsnak.
 
Bár a magyar jelöltnek semmilyen korábbi érdemi előélete nincs a szóban forgó pályán, mégis megpróbálkozni látszik a feladattal. Noha az európai politikai kultúra ilyenkor azt kívánná, hogy az érintett illedelmesen visszalépjen, Navracsics a semmibe való előremenekülést választotta, s október elsején az Európai Parlament színe elé lép állítólagos alkalmasságát bizonyítandó.
 
Az Európai Bizottságba minden tagállam egy-egy biztost jelöl. A jelöltek felkészültsége és támogatottsága rendkívül eltérő. A múltban ugyan előfordult, hogy valaki kihullott a megmérettetésen, a testület előbb-utóbb azonban feláll úgy, hogy minden tagországnak van delegáltja. A biztosok ugyanakkor megválasztásuk pillanatától kezdve kizárólag össz-európai értékeket és politikákat kötelesek képviselni, és semmilyen egyedi nemzeti érdeket nem tekinthetnek magukénak. A magyar biztos tehát a legkisebb mértékben sem fogadhat el kéréseket, utasításokat - még az őt küldő kormánytól sem.
 
Ennek értelmében Navracsics azzal a biztos tudattal állhat az európai parlamenti meghallgatása elé, hogy szögesen ellentétes dolgokat kell hirdetnie az eddigi politikai missziójához képest, így valóságos büntetés érzetét kelti, hogy a számára kijelölt feladat az európai gondolatok képviselete lenne a kultúra és az oktatás terén, az európai állampolgárságot kellene magasztalnia ifjúsági táborokban, s még a felcsúti focipályán is Európa értékei mellett kellene kiállnia a szotyizó magyar oligarchák gyűrűjében.
 
Szanyi Tibor