Ne kérjenek „könnyítést" a devizahitelesek!

Mint kifejtette, ha van munka, s mindkét szülő dolgozik, akkor nyilván a gyerekekre is jut pénz. Ha viszont az egyik szülő, vagy ami még rosszabb, mindkettő munka nélkül marad, a gyerekekre jutó források is megcsappannak. Márpedig megyénkben nagyon sok ilyen család él, s a kormány, ahelyett, hogy ígéretéhez híven munkahelyeket teremtene, még a meglévőket is felszámolta az Út a munkához program szétzúzásával. A családoknak ráadásul az állásuk elvesztése mellett azzal is számolniuk kell, hogy – megfelelő jövedelem híján – nem tudják igénybe venni azokat a kedvezményeket, amelyek a gyermekneveléshez járna nekik. Emellett a kormány ötödével csökkentette a gyermekétkeztetési támogatásra költött forrásokat is, most pedig arra készül a kabinet, hogy megvonja az egygyermekes családok jelentős részétől a családi pótlékot. A szegény, alacsony jövedelmű családok gyermekei elleni támadásnak minősítette a képviselő azt is, hogy az új közoktatási törvény tervezete szerint 16 évre szállítják le a tankötelezettséget. Ezzel szerinte az a baj, hogy ha a hátrányos helyzetű gyereket nem kötelezzük a tanulásra, akkor egy pillanat alatt abbahagyja az iskolát, s a szakképzetlenek amúgy is népes táborát tovább gyarapítva esélye sem lesz az elhelyezkedésre. „Kijelenthetjük, hogy gyermekeink jövője korántsem olyan rózsás, ahogyan azt a kormány láttatni akarja. Ha viszont a szegény, vagy kevésbé tehetős sorból származó gyerekek a felsorolt akadályok ellenére mégis célhoz érnek, munkát találnak, akkor is kiszolgáltatottabb helyzetben találják magukat ma, mint találták volna pár évvel. A kormány ugyanis az elmúlt egy évben hozott döntéseivel, például a sztrájktörvény módosításával, az elbocsátások könnyebbé tételével, vagy a próbaidős munkavégzés lehetőségének meghosszabbításával súlyosan csorbította és csorbítja a munkavállalók jogait" – jelentette ki Gúr Nándor.

Továbbra sem változott a pénzintézetek hozzáállása, szerintük még mindig elsősorban a devizahitelt felvevők a hibásak azért, hogy nehéz helyzetbe kerültek. A kormány ötpontos akcióterve is tulajdonképpen ezt „szentesíti": az Orbánék által kínált „megoldás" nem megoldás, csak a probléma elodázása, amelyet 2014-ben kamatos kamattal fizetnek meg a bajba került hitelesek. Minderről már Szilágyi Dezsőné dr., közgazdász, egyetemi docens beszélt. Mint mondta, a szinte kizárólag az adós kockázatvállalására építő devizahitelezési gyakorlat az első Orbán-kormány idején indult el, pontosan akkor, amikor a forintot jelentősen túlértékelték. Ezt az évekig fennálló állapotot – túl azon, hogy egyéb gazdasági bajokat is okozott – leginkább a hiteleiket svájci frankban, dollárban, vagy japán jenben felvevő emberek sínylették meg: a válság, illetve már annak „előszele" is gyengítette a forintot, így a devizában eladósodott, de forintban törlesztő emberek nehéz helyzetbe kerültek. Ezt kellett volna az Orbán-kormánynak – ígérete szerint – megoldania, de a napvilágot látott intézkedéscsomag alkalmatlan a probléma kezelésére.

Mint kifejtette, a 180 forintban rögzített svájcifrank-árfolyam azt jelenti, hogy a megállapított és a valós árfolyam közötti különbözetet az adós tulajdonképpen egy újabb hitelfelvétellel kompenzálja, s ennek törlesztését 2014-ben kezdi meg, az eredeti hitel visszafizetésének folytatása mellett. „Félő, hogy az átmeneti törlesztőrészlet-csökkenéssel felszabaduló forrásokat a bajba jutott adós fogyasztásra (például folyó kiadásainak finanszírozására) költi, s 2014-ben szembesül majd azzal, hogy újra magas a törlesztőrészlete, pluszban pedig fizethet még egy másik, forint alapon elszámolt, kamatos kamattal terhelt hitelt is". Hangsúlyozta: kizárólag akkor járna jól valaki e konstrukció igénybevételével, ha a svájci frank árfolyama 2014-től tartósan 180 forint alatt maradna. Márpedig erre vajmi kevés az esély.

Elmondta azt is, hogy a kilakoltatási moratórium eltörlésével párhuzamosan gondoskodni kellett volna arról is, hogy a lakásukat elveszítő emberek saját befektetett tőkéjüket, vagy annak egy részét valamilyen módon megtarthassák. Úgy vélekedett, mégiscsak igazságtalan, hogy ezek az emberek a hitelük fejében elveszítik a házukat, ráadásul még a „szülők, nagymamák összekuporgatott pénzét" is elbukják, amit önerőként fektettek a lakásvásárlásba.

A Nemzeti Eszközkezelőt Szilágyi Dezsőné dr. „sötét lónak" nevezte, mint mondta, erről a szervezetről gyakorlatilag semmit sem lehet tudni. Miként vásárolják meg az ingatlanokat? Milyen áron? Milyen díjak mellett lehet azt az ott lakóknak visszabérelniük? – tette fel a kérdéseit. Szerinte a devizahitelezés folytatása szintén csak látszatmegoldás: olyan feltételeket támaszt az állam a konstrukció igénybevételéhez, amelyeknek csak a tehetősek felelnek meg.

A kamattámogatásról szólva megjegyezte, szerencsésebb lenne, ha az e célra fordítható összeget nem új lakás vásárlására biztosítaná az állam, hanem inkább a nehezen törlesztő, de még menthető adósok segítésére fordítaná. „Az ötpontos akciótervből alapvetően hiányzik a szociális érzékenység. A program a problémát nem oldja meg, csak elodázza, csupán arra jó, hogy a kormány úton-útfélen mondogathassa: ezt is elintéztük, ezt is megcsináltuk. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha lehet, ne éljen a kormány által kínált „megoldással", mert sokkal nehezebb helyzetbe kerülhet három év múlva" – mondta a közgazdász.