„Dolgunk van nekünk, magyar baloldaliaknak progresszíveknek. Dolgunk van a múlttal” – mondta az MSZP országgyűlési képviselője, volt oktatási és kulturális minisztere az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Kijelentette, jövőképük viszont: „magyarság és európaiság együtt”.
Leszögezte: az első világháborút lezáró békék „silány színvonalú békék voltak”, mert nem töltötték be hivatásukat: nem tartották fönn a nyugalmat, nem tartósították a békességet, hanem ott volt bennük „egy sokkal nagyobb, mi már tudjuk, pusztítóbb világégés, a második világháború csírája”.
Trianon „persze magyarként fáj, és mindenkinek fáj, aki érzi ezt a történelmet”, de „kell, hogy legyen erőnk a saját szubjektív érzéseinket nem egyszerűen túllépni, sokkal inkább egy más dimenziót is látni”.
Kijelentette: Trianon diktátum volt, nagyhatalmi döntés, az első világháborús és az azt követő kormányok „nem nagyon sokat tudtak elvenni és hozzátenni, mert ez a dolog eldőlt”.
Trianonnál félredobták az Európában korábban századokon át alkalmazott konfliktuskezelő mechanizmust – hogy az új rendszer létrejöttében és működtetésében érdekeltté kell tenni a legyőzöttet – és ismét elővették a „Jaj a legyőzötteknek”, a „Vae victis” elvét. „Itt megalázni is akartak” – szögezte le.
„Történelmietlennek” nevezte a lehetséges egyéb verziókon való spekulációt, mert a valós döntések adják a valós történelmet, „minden más meg fantazmagória, meg az, hogy mi lett volna ha. Az lett.”
Azt mondta, azért Ady Endre szobra mellett mondta el trianoni emlékbeszédét csütörtökön, mert Ady tovább látott a saját koránál, „azt a gondolkodásmódot testesíti meg, amelyet én a magyar progressziónak, a magyar baloldalnak szívesen ajánlok”; „azt a folyamatokban való látást, azt a kritikai érzéket, azt a pontos fogalmazást”, amivel Ady élt.
Hangsúlyozta: csapda lenne, és nem állja meg a helyét, ha megismerve egy történelmi esemény következményeit, azt a mára vetítenénk, azt gondolva, „akkor tudjuk a mához képest, hogy mi lesz a jövő”. De „folyamatokat látni kell és érdemes, és ezért nekünk, a magyar progressziónak, igenis kell, hogy legyenek példaképek, akiket be tudunk mutatni”.
A jövőt illetően aláhúzta: össze kell kapcsolni magyarság és európaiság ügyét, és „hosszútávon azt garantálni, hogy nem kerülhet egymással szembe magyarság és európaiság: a környékünkön levő más és a tágabb környezetünkben levő más, hanem próbáljuk a gondolkodásunkat a sorsunkat alakítva a többiekkel együtt összehangolni. Ez a béke”.