Tudjuk, hogy a fideszesek soha nem vették komolyan a vitanapokat, sokszor el sem jöttek ezekre, de csináltuk azért, mert hittünk abban, hogy hozzáállásuk a közvélemény nyomására megváltozik. Nem így történt. Ezek után a sorsfordító 2018-as választásokra a demokratikus ellenzéki pártoknak nem a parlamenti vitanapok aláírásgyűjtő ívével kell rohangálni a 68 ellenzéki képviselő között, hanem mindent alá kell rendelniük a rezsim leváltásának.
Ezzel, és nem a parlamenti vitanappal tartozunk a devizahiteleseknek és a választóinknak.
Ahogy a vitanap sem tudott segíteni a rászorulókon, ugyanúgy a fideszes Alkotmánybíróság sem fog igazságot szolgáltatni senkinek sem a hatalommal szemben. (Az MSZP 14 ilyen beadványt jegyzett, de még csak nem is tárgyaltak róla.) Éppen ezért a demokratikus ellenzék pártjainak kormányváltó képességéről való figyelem elterelésnek, a választók becsapásának tartjuk, hogy még egy közös beadvánnyal legitimáljuk ezt a fideszes testületet, még akkor is, ha LMP-s delegált is üldögél közöttük.
Hat hónappal a választások előtt Magyarország jövőjét most nem az ötpárti egyeztetések, nem Áder János szolgálja, hanem a Fideszt leváltó demokratikus ellenzéki összefogás létrejötte.
Addig, amíg ezzel adósak vagyunk, minden mást pótcselekvésnek, mellébeszélésnek, szemfényvesztésnek, a választók megtévesztésének tartunk, egy félnapig tartó médiafigyelemért. Ebben nem tudunk, és nem is akarunk partnerek lenni.
A Jobbiknak pedig csak annyit: számolják össze, hogy hány kétharmados törvény támogatásával járultak hozzá a NER működéséhez, benne Vona Gábor szerepével, például amikor elfelejtett bejönni a szociális rendszer átalakításáról szóló törvények végszavazásakor.
Tóth Bertalan,
az MSZP frakcióvezetője
