Az Európai Unió és a magyar állam által nyújtott támogatás összege: 747.825.211 forint. Ez áll azon a táblán, amely Kalocsa város mint kistérségi székhely integrált fejlesztéséről hivatott tájékoztatni. A kisváros amúgy takaros főutcáján ez az első kép, ami szemet szúr. Meg a tavaszi nap sütötte házak békés hangulata, amelyet csütörtök délelőtt csak a pirosba öltözött aktivisták látványa tud megtörni.
Amúgy Lakatos János városi MSZP-elnök is meglepően nyugodt hangon beszél a térség utóbbi pár évéről, annak ellenére, hogy az egyébként minden elemző szerint erősen jobbra billenő körzetben igencsak megszaporodtak a bajok 2010 óta. Azelőtt a városnak balliberális vezetése volt, az országgyűlési képviselőket meg hol bal, hol a jobboldal adta. 2010 óta minden tisztséget fideszesek töltenek be, és ez meg is látszik az itteni állapotokon – mondja.
A már említett uniós városfejlesztési projekten kívül nem történt itt semmi érdemi előrehaladás, és erről a beruházásról is még ez előző városvezetés döntött. A városért az országos politikában felelős Semjén Zsoltot maximum nemzeti ünnepek idején, lóháton lehetett látni Kalocsán, a munkahelyek egymás után megszűntek, az itteni trafikosokat és helyben termelő gazdákat is kisemmizték – panaszolja, hozzátéve, hogy 300 közmunkás dolgozik a városban, ez minden „munkahely”, amit az elmúlt négy évben itt teremtettek.
„Ezek csak a kedvezmények elvonásában teljesítettek jobban! – veszi át a szót egy idősebb szimpatizáns, akit – talán korából fakadóan is – láthatóan totál hidegen hagy a városban állítólag eluralkodó félelem. A II. világháború után mi építettük fel ezt az országot, és a korábbi baloldali vezetés legalább éreztette velünk, hogy fontosak vagyunk az országnak – fakad ki. Akkor évente egyszer teljesen ingyen elmehettünk üdülni, és húsvétkor meg karácsonykor kaptunk 2 ezer forintot. Tudom, nem sok, de most még ez sincs, csak a megemelt szemétdíjak vannak – teszi hozzá.
De mi lehet a megoldás? A munkahelyek szempontjából nagyon nagy szükség lenne arra a Duna-hídra, amely a vidékünket összekötné a Dunántúllal, és nagy szükség lenne arra is, hogy ne csak az idősebbek mondják ki nyíltan, hogy változásra van szükség, hanem a fiatalabbak és a környékbeli vállalkozók is – veszi vissza a szót a helyi elnök. Itt ma már szinte mindenki változást szeretne, de a legtöbben félnek a fideszes városvezetés haragjától – utal Lakatos János a már említett szomorú tényre.
Közben a kormányváltók helyi jelöltje kíséretében megérkezik Mesterházy Attila. „Bács-Kiskun megye 3-as számú választókerületét az utóbbi idők jobboldali sikerei miatt inkább a Fidesz bázisának tartják, ezért itt az ideje, hogy ezen változtassunk – mondja Niedermüller Péter, aki hamar meg is köszönte Attilának, hogy az ő körzetét is felkereste a kampányban. A mikrofont ezután a miniszterelnök-jelölt kapta meg, és ha már szót kapott, egyből be is számolt róla, hogy Orbán Viktor továbbra is fél leülni vitázni vele. Pedig a kalocsaiak is érdemelnének legalább annyit egy ilyen négy év után, hogy a miniszterelnök legalább a tévén keresztül a szemükbe nézzen és megpróbálja nekik megmagyarázni, hogy mit miért csinált vagy nem csinált.
Mesterházy Attila beszédében ezúttal is az emberek mindennapi megélhetési problémáira helyezte a hangsúlyt. Jó lenne, ha a földeket azok kapnák meg, akik megművelik, a tisztességes megélhetés pedig nem csak a fideszes haverok kiváltsága lenne - hangoztatta például a trafik- és földmutyira utalva. Amennyiben a többség a kormányváltásra szavaz április 6-án, igazságosabb alapokon, öt pillérre támaszkodva építjük újjá Magyarországot – vázolta. Ezek természetesen a gyermekek, a nők, a munkavállalók, a kis- és középvállalkozások és a nyugdíjasok.
