Nem vitatkozunk, kérdezünk

Az éhbért és megalázó munkakörülményeket nyújtó nemzeti közmunka rendszerében egy év alatt 55 ezer fővel nőtt a (köz)foglalkoztatás. A munkanélküliség viszont nem csökken, sőt nő, és az év végén már minden második munkanélküli több mint egy éve keresett állást, a munkanélküliség átlagos időtartama csaknem másfél év volt, több mint 230 ezer ember pedig már semmilyen munkanélküli ellátást nem kapott.

A tények magukért beszélnek, így nem kívánunk a kormány hamis és hazug sikerpropagandájával vitába szállni. Inkább megkérdezzük:

Mennyire teszik boldoggá a legfrissebb munkanélküliségi adatok az elmúlt év tömeges elbocsátásainak áldozatait?

Mennyire teszik boldoggá azokat, akik ma már csak azért számítanak statisztikailag foglalkoztatottnak, mert 1, azaz egy munkanapot sikerült ledolgozniuk 2012-ben?

Mennyire teszik boldoggá a statisztikák azokat az állástalanokat, akik ma már semmilyen munkanélküli ellátásban nem részesülnek?

Mennyire teszik boldoggá a számok azokat, akiket az Orbán-kormány 49 ezer forintért, sőt gyakran annál is kevesebbért, megalázó körülmények közt dolgoztat?

Mennyire teszik boldoggá azokat, akik még 49 ezerért és megalázó körülmények közt sem dolgozhatnak, mert az Orbán-kormány már nem hogy egymillió új, adófizető munkahelyet, de még mindenki számára elegendő közmunkát sem bír teremteni?

Az Orbán-kormány válaszát nem várjuk, a Fidesz 2014-es leváltásáig hátralévő 14 hónapot pedig most már fél lábbal is kibírjuk.

Gúr Nándor,
az MSZP alelnöke