Több mint másfél évszázada gyászolja a magyar nemzet október 6-a mártírjait, Batthyány Lajost és a tizenhárom aradi főtisztet, akikkel kegyetlenül leszámolt a megtorló hatalom. Talán ma már többen tudják, hogy nem tizenhárman voltak, hanem tizenhatan. Az 1849. augusztus 22-én felakasztott Ormai Auffenberg Norbert ezredessel, az október 5-én főbe lőtt Kazinczy Lajos ezredessel és az 1850 februárjában kivégzett Ludwig Hauk bécsi hírlapíróval tizenhatra gyarapodott a hősök névsora. Az Aradon és szerte az országban kivégzettek és bebörtönzöttek áldozataivá váltak a nagyhatalmi önzésnek, a politikai akarat kérlelhetetlenségének.
Európa akkoriban lélegzetvisszafojtva figyelt erre a kis nemzetre a kontinens közepén. Az 1849-es katonai vereség ellenére a magyar nép hitében és meggyőződésében megtörhetetlennek bizonyult. A reformkor idején érlelődött gondolat, hogy Magyarország váljon független polgári jogállammá, minden magyar sajátjává vált. Ma sem kevésbé aktuális elődeink igazsága: törvényesség, tisztesség és következetes munka az összefogás alapja, mindezek nélkül nincs demokrácia és haladás.
A mi feladatunk ma az, hogy minél hatékonyabban és eredményesebben munkálkodjunk a társadalmi esélyegyenlőség, a törvény előtti egyenlőség, a gondolat- és szólásszabadság érdekében. A szabadság ugyanis nem azt jelenti, hogy bárki bármit megtehet ebben az országban, a joggal és az emberség alapérvényű parancsával szemben. A szabadság ad erkölcsi erőt, tartást, méltóságot, esélyt a felelősségvállaláshoz.
Nekünk, 21. századi demokratáknak példát kell mutatnunk a megegyezésre való képességből, a kiegyezésre, a megértésre és az elfogadásra való
hajlandóságból. Nem igaz, hogy volna jobb-és baloldali szabadság. Nem igaz, hogy csak bizonyos állampolgároknak járna az egyenlőség. Nem igaz, hogy a testvériség csak az azonos politikai szekértáboron belül lenne elvárható és megengedhető.
1848-ban egy ország egyesült reményben és bizalomban. Sem a Habsburg önkény, sem a cári hadsereg nem tudta sárba tiporni hitünket. Ez a hit vezérelte a nemzetet az 1867-es kiegyezéskor, 1918-ban, '56-ban és 1989-ben, a független, szabad Magyarország létrejöttekor. Minden szabad gondolat, minden nemzeti óhaj 1848-49-hez köt bennünket.
Október 6-a ma is önvizsgálatra késztet minket. Kossuth szerint: "A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz."
Mesterházy Attila,
pártelnök, frakcióvezető
2011. október 06. 11:18
Nemzeti gyásznapunk alkalmából
162 éve a birodalmi nagypolitika leszámolt az elbukott magyar forradalom- és szabadságharc hős tábornokaival. Arad a gyász, a veszteség, egyben a hősiesség szimbólumává vált. Hősökre emlékezünk ezen a napon, akik életüket adták ezért a hazáért, pedig más-más nemzetiségűek voltak, s közülük nem is tudott mindegyikük magyarul. Mégis hittek az összefogás, az együttműködés erejében. Szabad, erős és független Magyarországról álmodtak, és hosszú hónapokon át küzdöttek érte.
