Az olyan törvények vitáján, mint a kedden tárgyalt egyes felsőoktatási, családügyi és kulturális tárgyú törvények, abba szükséges belegondolni, hogy mindennek a következményei 2-3 év múlva lesznek-e bármilyen hatással a fiatalokra, a felsőoktatásban tanulókra, oktatókra, a szakképzés oktatóira és diákjaira, valamint a magyar kultúra művelőire. Hiller István szerint a most asztalra került javaslatokat is ilyen szempontból kell megvizsgálni.
A korábbi oktatási és kulturális miniszter röviden kitért beszédében arra is, hogy jelenleg hiányzik hazánkból az oktatás és kultúra egészét átfogó, irányító és felügyelő minisztérium. Ezzel a legnagyobb gond, hogy nem fejlődik jobban az oktatás és a kultúra attól, hogy egyes minisztériumok alá sorolták be azokat. A távlati célok elérésének a legmegfelelőbb módja az lenne, ha egy személy felelne ezekért a területekért, egy miniszter. Ilyen személy azonban jelenleg nincs a kormányban. Hiller István kiemelte, elfogadja, hogy a jelenlegi kormány úgy alakította ki a rendszert, ahogy jónak látta, azonban ebből egyenesen az következik, hogy salátatörvények keretén belül kell tárgyalni az olyan törvényeket is, melyek olyan fontos területeket érintenek, mint az oktatás.
„Tulajdonképpen nem is tudnak másmilyen törvényjavaslatot idehozni, mint salátatörvényt. Hát persze! Mert saláta a kormány!” – foglalta össze az így előállt helyzetet a szocialista politikus.
Ezen tekintetben konzervatívnak tartja magát, ragaszkodik ahhoz, hogy szükség van oktatási és kulturális minisztériumra, hiszen az már az első magyar kormány - 1867 után - a teljes 20. század turbulens körülményei ellenére, mindvégig jelen volt Magyarországon, olyan pedig egyszer sem fordult elő, mint jelenleg, hogy a Belügyminisztérium alá tartozzon ez a terület. Ennek következménye, hogy bizonyos törvények tartalmaznak olyan paragrafusokat, melyek a teljes oktatásra hatással vannak, de a rendszer összetétele miatt ezt mégsem lehet hatékonyan végigvinni.
A kedden tárgyalt törvénymódosító jelentős része a vagyonátruházásról szólt, érdemes azonban az elmúlt évek történéseit az oktatás tekintetében egészében nézni. Hiller István szerint a javaslat ismét elhamarkodott és nem megfelelően kidolgozott.
Nemzetstratégiai hibának nevezte, hogy jelenleg már egyetlenegy vidéki tudományegyetemnek sem a magyar állam a tulajdonosa. Előbb-utóbb a Fidesz kormányzása is el fog múlni, ha pedig a jelenlegi alapítványi modell fennmarad, a mindenkori kormánynak meglesz a lehetősége, hogy ezek élére saját embereit ültesse. „Jobban kellett volna hinni annak a 700 éves hagyománynak, ami a színvonal ügyét az autonómiával köti össze” – emelte ki Hiller István.
Az egyetemi rangsorokon elért helyezések kapcsán a korábbi miniszter rámutatott, óvatosan kell bánni a százalékokkal, hiszen a rangsorok kibővültek, egyre több egyetemet vesznek figyelembe. Így nem ugrásszerű előrelépésről kell beszélni a magyar egyetemek kapcsán, hanem számmisztikai folyamatokat kell észrevenni emögött.
Az alapítványi és állami tulajdonú egyetemek kapcsán példaként említette a Bécsi Egyetemet, mely az Osztrák Köztársaság kizárólagos tulajdonában áll. Ez a 117. a ranglistán, a legjobb magyar egyetem, a Semmelweis a 250-300. hely között áll. A színvonalemelkedésre nem magyarázat tehát az alapítványi tulajdon, vannak ugyan erre a modellre is jó példák a világon, az Egyesült Államokban például egészen más hagyományokkal rendelkeznek ezek az egyetemek. Összefoglalva tehát, nem lehet összehasonlítani ilyen szinten az egyetem tulajdonlását és a színvonalat.
Hiller István szerint komoly probléma az is, hogy az átalakítások következményeinek megfigyelésére, tapasztalatgyűjtésre nem szánt elég időt a kormány. A szakegyetemek esetében szerinte is megfontolandó lett volna az átszervezés, a tudományegyetemeket illetően viszont minden esetben az állami tulajdonlás a kívánatos. Ez nemzetstratégiai kérdés, hiszen a magyar tudományos élet pillérei ezen egyetemek.
A mozgóképről szóló törvény módosítása is a tárgyalt salátatörvény részét képezte, így erről is véleményt nyilvánított az MSZP országgyűlési képviselője. Elmondta, a szóban forgó törvényt 2003-ban az országgyűlés tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el. A mai belpolitikai helyzetet tekintve ez sajnos nem elképzelhető. Hiller István elmondta, brüsszeli ellenszélről akkor is lehetett beszélni, akkor azonban a teljes szakmai, az ellenzék és a kormánypárt együtt ment Belgium fővárosába és harcoltak meg a magyar érdekekért. E kapcsán elmondta, nem tartja helyesnek azt a gondolkodásmódot, hogy „aki a szövetségesünk, az nem a barátunk, aki meg a barátunk, az nem a szövetségesünk” – ez hosszútávon nagy bajt tud okozni, mondta el.
A magyar kultúra és oktatás tekintetében stratégiai célokról kell beszélni, értékeink, a tudás, a művészet megőrzése elsődleges. Hiller István beszéde végén arra kérte a kormánypárti politikusokat, csupán a koncepcionális viták miatt ne utasítsanak el mindent, amit az ellenzék mond vagy javasol.
