A magyarok szembeszálltak az elnyomó hatalommal, amely csak egy keleti zsarnokság katonáival és tankjaival volt képes eltaposni a forradalmat. 64 évvel ezelőtt, november 4-én kezdődött meg a szovjet fegyveres beavatkozás a forradalom és szabadságharc leverésére, ezért a mai napon emlékezünk meg azokról a hősökről, akik képesek voltak meghozni a legnagyobb áldozatot hazánk függetlenségéért, a vágyott szabadság eléréséért.
A nemzeti gyásznapon azonban az áldozatokról való megemlékezés mellett emlékeztetnünk is kell magunkat arra, hogy a szabadságunkért újra és újra meg kell küzdenünk. Hiszen most, 64 évvel később azt kell látnunk, hogy 1956 nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk is, itt élünk benne!
Meggyőződésünk, hogy Nagy Imre és társai, ha élnének, mai is felemelnék a szavukat amiatt, hogy a hatalom korlátozza a vélemény szabadságát, kontrollálja a sajtót, megsérti a jogegyenlőséget, tiporja a jogbiztonságot, tagadja a szolidaritást és megsérti az oktatás és a kultúra szabadságát. Az elnyomás eszközei finomodtak és modernebbek lettek, de ma is él az ellenfelek megfélemlítése, félelemkeltés, bűnbakképzés és a manipuláció.
Ma újra aktuálisak az 1956-os gondolatok arról, hogy szűnjön meg az elnyomás, legyen demokrácia, szólás- és sajtószabadság. Ezért az elesett hősök emléke előtti főhajtás mellett emlékeznünk kell arra, hogy csak akkor lehetünk méltók Nagy Imre és társai, valamint a magyar nemzet által hozott áldozatra, ha nem mondunk le azokról az célokról, amikért elődjeink küzdöttek.
MSZP
