Tegnapi hír, hogy összevonják az Összhaderőnemi Parancsnokságot és a Honvéd Vezérkart. Indoka a sajtóhír szerint: „a döntés előkészítésben az ÖHP mellett a vezérkarnak is részt kellett vennie, mielőtt a végső aláírás rákerülhetett egyes dokumentumokra a minisztériumban.” Ezért? Az ÖHP a szárazföldi, a légierő-parancsnokság összevonásával, illetve a megszűnt logisztikai és támogató, a híradó- és informatikai parancsnokság, a műveletirányító központ és az egészségügyi parancsnokság egyes feladatainak átvételével jött létre 2007-ben. Két indoka volt: a korábbi 1990-ig létező 130 ezer fős sorozott haderő vezetési struktúráját felesleges volt fenntartani a 2007-re 25 ezer fővel működő hivatásos hadseregben.
Másrészt a korszerű hadviselés megköveteli az együttműködést, a közös feladat végrehajtást a különböző haderő-és fegyvernemek között és ez akkor lehetséges, ha egységes az irányítás. Az elképzelések kidolgozásában vezető katonai szakértők működtek közre, közöttük Benkő Tibor tábornok is, a mai fideszes honvédelmi miniszter.
Az is egyértelmű volt akkor, hogy demokratikus körülmények között a Vezérkar feladata a biztonsági stratégia kidolgozása és érvényesítése, a különböző állami szervek honvédelmi feladatainak összehangolása. Kiemelt szerepe lett az állami vezetés és a Magyar Honvédség közötti alkotmányos kapcsolat biztosítása. A vezérkari főnök szerepe ezzel megnőtt: olyan fontos állami vezetővé is vált, amely meghaladta korábbi szerepét. Bár parancsot nem közvetlenül, hanem az összhaderőnemi parancsnokon keresztül adott az alakulatoknak, katonai vezetői tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt.
A hír szerint visszatérnek tehát a régi és bonyolult irányítási rendszerhez, már ez is baj. Még nagyobb baj, idézem: „A legfontosabb stratégiai döntések a Honvédelmi Minisztériumban születnek, a Magyar Honvédség pedig végrehajtó szervként funkcionál.” Hát nem! A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási feladatokat ellátó állami szerv és nem katonai parancsnokság, még akkor sem, ha a mai miniszter korábban tábornok volt. Ahogy igaz az a mondás, hogy a háborút nem szabad katonákra bízni, úgy igaz az is, hogy civilek ne parancsoljanak a katonáknak. Nem ez a dolguk! A magyar alkotmányos berendezés, már évszázadok óta vallja, hogy a Magyar Honvédség önálló és nem „végrehajtó szerv”, és hogy a kormány, a honvédelmi miniszter nem lát el parancsnoki feladatokat. Így volt 1848-ban és utána is. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a Magyar Honvédséget ne használhassa fel senki politikai célokra, mert feladata a haza védelme. Ezért rendelkezett a mindenkori alkotmány (a mai „sziklaszilárd” alaptörvény is) arról, hogy milyen jogai vannak a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, az Országgyűlésnek.
El a kezekkel tehát a Magyar Honvédségtől!
Foglalkozzanak inkább azzal, hogy a 7 évig elvont pénzügyi támogatást, amit most 7 év alatt visszapótolnak mire érdemes költeni. Megjegyzem, nem nehéz kiszámolni, hogy ez azt jelenti, hogy 2024-ben tér csak vissza ugyanarra a szintre a honvédelem feltétel rendszere, mint ahol 2010-ben volt.
Foglalkozzanak inkább azzal, hogyan lehetne feltölteni a hivatásos és szerződéses állományt, hogy ne ilyen kevesen lássák el a szolgálatot. Azzal is persze, hogy önkéntes és ne önkényes tartalékosok legyenek.
Foglalkozzanak azzal, hogyan oldják meg a tarthatatlanná váló helyzetet a jobb sorsra érdemes Honvéd Kórházban. Miért nem kezdeményezik inkább, hogy válasszák ketté a katonai, rendőri, vasutas egészségügyi feladatokat a civil lakosság ellátásától?
Foglalkozzanak azzal, hogy milyen biztonsági kockázatok vannak, és azok csökkentésére hogyan készüljünk fel. Mit kell nekünk önállóan, és mit szövetségeseinkkel megoldani?
