Szocialistaként persze többet is kell mondanom minderről. Nem kell nekem Romániába mennem, hogy lássam, haldoklik a magyar gazdaság. A kormány foglalkoztatási célkitűzéséből, melyet az Európai Bizottságnak adott be, az derül ki, hogy 2030-ra 500 ezer új munkahellyel számolnak, a 20-64 évesek foglalkoztatottsági rátáját pedig 85%-ra irányozzák.
De miként jön ki a számításuk? A válasz ismét a kormány embertelen politikájában keresendő. A 85%-os foglalkoztatottsághoz elég lesz, ha a jelenlegi 5,67 millió fő helyett csupán 4,6 millió lesz foglalkoztatott, hiszen olyan mértékű a népességfogyás, hogy a korcsoport létszámához képest így is tartható lesz ez az arány.
És mi a helyzet félmillió munkahellyel? 6 év múlva a hazai elérhető munkaerő-tartalék körülbelül 250 ezer főre süllyed, magyarul akkor sem tudnának újabb 500 ezer munkahelyet betölteni, ha minden egyes embert munkába állítana a kormány.
Vajon kikre hárul akkor a feladat? A 64 év feletti nőkre, a 20 évesnél fiatalabbakra és a vendégmunkásokra.
Kész van tehát az újabb mesterterv, az évek alatt pedig el is felejtette a Fidesz azokat az üres szlogeneket, mint családbarát ország vagy munkaalapú társadalom, de már a vendégmunkásokkal sincs baja a kormányzatnak.
Az MSZP szerint a magyar társadalmat nem lehet még jobban kizsigerelni, nem a nyugdíjas nőkre és a tinédzserekre kellene bízni több százezer munkahely betöltését. Az utóbbi években kellett volna a kormánynak átgondolt foglalkoztatás- és családpolitikát folytatni, akkor nem állt volna elő a jelenlegi helyzet.
A csődbe dőlt családpolitika, az elmaradó gyermekszületések, az egyre csökkenő házasodási kedv ugyanis a munkavállalók elüldözésével párosult az elmúlt másfél évtizedben, ezért kell most a Fidesznek kapkodva megoldást keresni.
Végül pedig csupán egy kérdés: biztosan jól kormányoznak azok, akik a jövő munkaerejét a nyugdíjas hölgyekben, a tinédzserekben és a távolról érkező vendégmunkásokban látják?
Komjáthi Imre, az MSZP elnöke, országgyűlési képviselő
