A napokban a közbeszéd tárgyát képezte, hogy 2036-ban Budapest rendezhetné az olimpiai játékokat. Varga László a hírre reagálva elmondta, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvényt csak közmegegyezés esetén szabadna vállalni akkor, ha az eseményt gazdasági szempontból is alá lehet támasztani.
Az MSZP elnökhelyettese elmondta, hogy a Párizsban megrendezett olimpia jó példa arra, hogy miként lehet fenntartható, gazdaságos módon megrendezni egy ilyen eseményt, hiszen a szervezők több olyan létesítményt használtak sokoldalúan, amelyeknek a megépítése nem kerültsokba. Miközben a korábbi athéni, valamint a pekingi helyszíneket szemlélve elmondható, hogy sok sportlétesítmény elhanyagoltan pusztul az olimpia után.
Sajnálatos, hogy annak idején a hazánk fővárosában megrendezendő olimpiáról szóló népszavazásra nem került sor, hiszen akkor kiderült volna, hogy a társadalom miként vélekedik erről a kérdésről. Amennyiben valóban komolyan gondolná a kormány egy ilyen sportesemény megrendezésének lehetőségét, akkor meg kell teremtenie a társadalmi konszenzust a kérdésben.
Akkor van értelme egy ilyen eseménynek, ha az ehhez kapcsolódó infrastrukturális beruházások is hosszútávon fenntarthatók.
„Azt gondolom, hogy nagyon sok problémája van ennek az országnak, sokkal nagyobb problémák ennél, mint például az egészségügy, az oktatás állapota, az infrastruktúra állapota, hogy mást ne mondjak a vasút állapota” – érvelt Varga László.
A műsorban szó volt a Magyar Péter feltűnése után kialakult új politikai helyzetről is. Az MSZP elnökhelyettese elmondta, hogy elgondolkodtató eredmény született az előző választásokon, azonban magyar baloldalra szükség van, amely sokszínűbbé teszi a politikai palettát. Hazánknak olyan választójogi rendszerre lenne szüksége, amely jobban reprezentálja ezt a sokszínűséget és nem kényszeríti egy tömbbe az ellenzéket.
Varga László emlékeztetett, hogy közjogi értelemben egyébként is módosításokra van szükség, hiszen például a lakosságszámban komoly változások voltak, amelyek aránytalanná teszik a jelenlegi rendszert, de ennél mélyebb újragondolás is szükséges lehet. Mindez pedig azt jelenthetné, hogy egy NER utáni világban is egy konszenzuson alapuló kormány jöhetne létre.
Másfél évtizede folyamatosan romlik az egészségügy helyzete, ha lenne egy átfogó megoldás végre az unióval és megnyílnának az uniós források, akkor akár erre is lehetne költeni. Emellett a kormánynak változtatni kellene a prioritásokon, a finn példa alapján lehetne megújítani az oktatást, továbbá hazánknak komoly infrastrukturális beruházásokat kellene megvalósítania, valamint fejlesztenie kellene a közösségi közlekedést is.
