Ízlelgetem a szót: "önjelölt" demokrata. Ahogy egy kommentelő a neten elmésen rámutatott, az önjelölt demokrata ellentéte az államilag kinevezett demokrata. Aki nem locsog-fecseg kéretlenül, ráérő idejében, hanem valamilyen rendes kormányhivatal bízta meg azzal, hogy demokrata legyen. Talán hatósági bizonyítványt is kaphat arról, hogy ő nem önjelölt demokrata, hanem hivatalos. Évi rendes szabadsággal, amikor végre nem muszáj demokratának lenni, nyugodtan ordítozhat a családdal, basáskodhat a munkahelyen, vagy éppen buzizhat egy kicsit, mint szabadidejében Kerényi Imre, amikor éppen nem kormánymegbízott. Aztán másnap reggeltől, szolgálati időben megint demokrata.
Nem így az önjelöltek. A kutya sem hatalmazta fel őket, mégis okoskodnak. Mit képzelnek magukról? "Ki kérdezett?" - idézte fel az ilyen okvetetlenkedő népségnek szóló jogos kérdést egyik írásában Karinthy. Magyarország a jövőben takaros és rendezett bokréta kíván lenni isten kalapján, itt majd a kormány eldönti, kit jelöl ki demokratának. Örüljünk, ha egyáltalán kijelöl valakit.
És elég az önjelölt magyarokból, a hazáért aggódókból is, velük is csak baj van. A nemzet is gondosan egyformára lesz nyírva a jövőben, mint a jól ápolt sövény. Aki csak önjelölt magyar, azt az alaposabb vizsgálat akár idegenszívűnek is minősítheti. A haza nem lehet ellenzékben, következésképpen aki most ellenzékben van, annak nincs köze a hazához. Csak önjelölt hazafi, hát ne ugasson. Vagy ha ugat is, attól még a karaván halad.
Önjelölt civilek sem kellenek. Csak úgy, államtitkári áldás nélkül ugrabugrálnak. Hát hol élünk, az erdőben? És a norvégok - rendetlen, összevissza népség lehet - még lovat is adnak alájuk. Támogatnák az önjelölt civil szervezeteket. Pedig könnyen megismerni, kik a rendes, kinevezett civilek. Azok ott békemenetelnek a Civil Összefogásban, nem érnek rá jogvédelemmel, egészséges környezettel, szociális munkával és egyéb potomságokkal foglalatoskodni. Fontosabb dolguk van: nekik a kinevezőt kell támogatni, hogy fel ne boruljon a rend.
Önjelölt baloldaliak se nagyon ugráljanak, előbb-utóbb lesz itt rendes, az alkalmankénti ugrálásra engedélyt kérő kinevezett baloldal is. Van még vele munka, holmi álbaloldaliak okvetetlenkednek a terepen, de majd csak leharcolják egymást. A kormányoldal az önjelölt hívőket és egyházaikat máris elintézte, az új törvény szerint az igazi egyházakat a parlamenti többség nevezi ki. Ahogy nem vezet sok jóra az sem, ha csak önjelölt családod van, például élettársi közösségben élsz, pecsét és kinevezés nélkül. Akkor nem érsz ugyanannyit a kormány szemében. De még ha az oltárhoz járultál is, kormánykinevezés kell ahhoz, hogy a jó családok közé soroljanak, azok közé, akik a miniszter szavaival "vállukon viszik a nemzetet", vagy gyerekestül csak amolyan bajnak való kolonc vagy, akivel nem a jó, hanem a zűrös családok államtitkársága foglalkozik. Véget kell vetni a médiavircsaftnak is, ahol önjelölt kereskedelmi televíziók, online lapok rongálják a nemzeti morált.
Az új rend szigorú hierarchián alapszik és lázadásnak véli a szabad önmeghatározást, az egyéni vagy közösségi autonómiát. Önjelöltség helyett kijelöl, megbíz, kinevez, ha kell, stigmatizál. Orbán beszéde szerint Tisza István látta, hogy "rövid távon a monarchia egyetlen alternatívája az anarchia, amely Magyarország felbomlásához vezet". Nagyon úgy fest, hogy ez a "rövid táv" Orbán szerint még nem ért véget. Vagy centrális erőtér, központosítás és egyenirányítás, lényegében egyszemélyes hatalom, vagy liberális anarchia, a nemzet végromlása. "Miért is ne következhetne a darabjaira hullott liberális korszak után egy felívelő és lelkesítő nemzeti korszak?" Ne tévedjünk: a liberalizmus Orbán szóhasználatában nem gazdaságpolitikát, hanem a szabadságjogokat, a szuverenitás és az autonómia létjogosultságát jelenti. Nem számít, hogy Tisza István is a Szabadelvű Pártból indult. Istenem, Orbán pártja is liberális volt valaha. Tisza is hamar eljutott odáig, hogy - mint egy újságírónő idézte - sommásan vélekedjen a valóban szabadelvű gondolkodásról: "Ady és a Nyugat levéltetvek a magyar kultúra pálmafáján". De ha ez nem zavarta a József Attiláról elnevezett színház igazgatóját, hogy versmondással tisztelegjen Tisza szobra előtt, akkor mi se izgassuk magunkat. Nem csak művészi ízlésről van szó. Amikor Tisza a parlamentarizmus alapelveit is meg-megsértette, politikustársai közül a legjobbak, Teleki László, Széll Kálmán és mások, elhagyták immár nem szabadelvű pártjukat. Csupa önjelölt demokrata. Tessék mondani, akkor most a Széll Kálmán teret is vissza kell keresztelni?
Lendvai Ildikó MSZP-s politikus
