Orbán és a szociális piacgazdaság

A központilag "agyonszabályozott" szovjet típusú rendszer a XX. század végére végleg alulmaradt a piacgazdasággal folytatott versenyben. A világméretű pénzügyi és gazdasági válság ugyanakkor jelezte, hogy a piac szigorúbb, nemzetközi méretekben összehangolt szabályozása, valamint ellenőrzése elkerülhetetlen. 2008 vége óta ebbe az irányba halad az Európai Unió és ezt kellene követnie Magyarország kormányának is.

Orbán Viktorról már első kormányzása idején kiderült, hogy sajátos módon viszonyul a gazdaság törvényszerűségeihez. A közgazdasági tankönyvek eldobására biztatott. Az ő gondolkodásában az akarat és az erő játszanak meghatározó szerepet, felülírják az ésszerűséget, a körülmények figyelembevételét. A mindent meg lehet tenni, ha van hozzá erő, csak akarni kell felfogás azonban magában hordozza a súlyos kudarcok lehetőségét.

Első kormányzása idején a Fidesz viszonylag csekély parlamenti többsége Orbán Viktort megakadályozta abban, hogy mindent fenekestül és hosszú távra felforgasson. A mostani kétharmad viszont lehetővé teszi számára, hogy téveszméihez ragaszkodva, évtizedekre szóló hibákat kövessen el. Ezért nem tudja elviselni az uniós tagsággal járó kötöttségeket, amelyek jószerével az egyetlen korlátot jelentik számára. Ezért hirdetett szabadságharcot az Európai Unióval és az IMF-fel szemben.

Az Orbán-Matolcsy féle unortodox gazdaságpolitika jellegzetessége, hogy amikor nyilvánvalóvá válik egy intézkedés káros hatása, a hiba kijavítására általában olyan lépést tesznek, amely további, még nagyobb károkat okoz. Így, amikor kiderült, hogy az adófizetők 75-80 százaléka számára az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer nem adó csökkenést, hanem adónövekedést jelentett, akkor a munkaadókat kötelezték arra, hogy pótolják munkavállalóik kieső jövedelmét. Ez viszont kis- és közepes vállalatok ezreit hozta lehetetlen helyzetbe, akik választhattak a csőd vagy munkavállalóik egy részének az elbocsátása között,. A csodafegyvernek hirdetett egykulcsos rendszer nem élénkítette a gazdaságot, mivel az adófizetők többségét sújtó nagyobb adóteher korlátozta fogyasztásukat, míg a jómódúak nagyobb jövedelme legfeljebb a luxusfogyasztást és így az importot ösztönözte. A rendszer ráadásul évente mintegy 500 milliárd forint kiesését eredményezte a költségvetésből. Ennek ellensúlyozását is célozták az előzetes egyeztetés nélkül, visszamenőlegesen kivetett, más uniós országokhoz képest igen magas különadók a bankokra, az energia- és a távközlési szektorra, valamint a kiskereskedelmi láncokra.

A probléma nem csak abban áll, hogy a különadók egyes elemei uniós szabályokat sértenek és így eljárások indultak Magyarország ellen, hanem abban is, hogy az érintett nagy nemzetközi cégek ezek terheit az ügyfelekre, a fogyasztókra hárították. Áremeléssel, elbocsátásokkal, a fejlesztések leállításával reagáltak, a bankok pedig korlátozták és megdrágították a hitelnyújtást, ami a beruházások drámai visszaeséséhez vezetett. Ezt csak rövid ideig képesek ellensúlyozni a jól hangzó bankellenes, multiellenes jelszavak. Az emberek ugyanis előbb - utóbb belátják, hogy a bankok nem jótékonysági intézmények, veszteségből nem tudnak hitelt nyújtani. Ezen túl a jogbiztonság és a gazdasági ésszerűség hiánya érezhetően csökkentette a külföldi befektetők bizalmát, visszaesett a hazánk iránti érdeklődés. Senkit ne tévesszenek meg a kormányzati propagandában büszkén emlegetett jelentős autóipari beruházások, mert ezekről még a Gyurcsány- illetve a Bajnai kormány idején született megállapodás.

Nézzük a szociális szempontok érvényesülését az Orbán-Matolcsy féle unortodox gazdaságpolitikában. A középosztály megerősítése helyes cél, hiszen míg a fejlett országokban a lakosság kétharmada sorolható ide, hazánkban ez még az egyharmadot sem éri el. Ezt a viszonylag szűk réteget tekinti Orbán Viktor a Fidesz legmegbízhatóbb támaszának. Ennek megfelelően gazdaságpolitikája is őket kedvezményezi. Ez jellemezte az első Orbán-kormány lakástámogatási rendszerét és ugyanez a törekvés jellemzi a devizahitelek végtörlesztését is. Mindkettő elsősorban a magas jövedelműeknek kedvez. Ugyanakkor a szociális piacgazdaság valóban fontos elemeit az unortodox gazdaságpolitika nem tartalmazza. A munkahelyteremtés jól hangzó számai döntően a közmunkából adódnak.

Ami azonban a korábbinál jóval rövidebb időtartam és az alacsony bér miatt legfeljebb az éhhaláltól ment meg. A kommunikációs megfontolásból átszervezésnek elkeresztelt brutális megszorítások, a szociális ellátások és segélyek jelentős részének a leépítése, az oktatás és az egészségügy állami támogatásának drámai következményekkel járó csökkentése a szociális szempontok teljes hiányát jelzik.

Az elmúlt héten a Külügyminisztériumban megtartott szokásos nyár végi külképviselet-vezetői értekezleten Orbán Viktor és Matolcsy György is azzal dicsekedett, hogy Magyarország az Európai Unió régi tagállamainál sikeresebben kezeli a válságot. A miniszterelnök megerősítette, hogy a magyar gazdaságának a saját útját kell járnia, megoldást egyébként is csak a nemzeti módszerek jelenthetnek, nincsenek közös minták. A válság szerinte egyébként is az euró zóna illetve a brüsszeli intézményrendszer válsága, Magyarországot ezért csak veszélybe sodorná a közös válságkezelés. Ez a felfogás szemben áll az Európai Unió testületeinek, tagállamok kormányai döntő többségének és az Európai Parlament három legnagyobb politikai frakciójának álláspontjával, amelyek a nemzeti önzést tekintik az integráció sikerét fenyegető fő veszélynek.

Az orbáni gazdaságpolitikából két alapvető dolog hiányzik: az ésszerűség és a szociális szempontok figyelembevétele. Hogy az unortodox gazdaságpolitika mennyire sikeres, sőt világszerte irigyelt, arra hazánk siralmas gazdasági eredményei és szociális viszonyai adnak választ. A gazdaság teljesítménynek első félévi 1,2 százalékos csökkenése, az európai rekordot jelentő 5,8 százalékos pénzromlás,a megint veszélyesen növekvő államháztartási hiány, a beruházások 15 éve nem tapasztalt alacsony szintje, a munkát keresők reménytelen helyzete, az oktatás- és az egészségügy súlyos gondjai, , a négymillió létminimumon vagy az alatt élő állampolgár. Ez lenne az erő és az akarat diadala?

Kovács László, MSZP országgyűlési képviselő /

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=579821