Nem mehetek el szó nélkül e hazugságok mellett. Nem szabad még hallgatással sem jóváhagyni Orbán szavait. Ezért éreztem szükségét annak, hogy tételesen cáfoljam Orbán "nemzeti gazdaságpolitikájának" kilenc pontját, amelyeket a bálványosi szabadegyetemen vázolt fel, az állami televízió élő közvetítésétől támogatva.
Orbán első pontja az volt, hogy új "nem liberális" alaptörvényt hozott létre. Az alaptörvény tényleg nem liberális, nem is szociáldemokrata, még csak nem is keresztény vagy konzervatív. A nemzetet megosztó alaptörvény csupán fedősztori. A lényeg a jogállam, a jogbiztonság megrendülése. Bárkitől bármikor bármit el lehet venni. És el is veszik, különösképpen a szegényektől. Ha másképp nem, hát úgy, hogy a jogsértést beleírják az alaptörvénybe.
A "sikerek" második pontja az adósságcsökkentés. A magány-nyugdíjvagyon elrablását, meg a folyamatos megszorításokat az adósság-csökkentéssel indokolta a kormány. Ám az államadósság összege több mint ezermilliárd forinttal nőtt három év alatt. Ez majdnem egyévnyi oktatási kiadást fedezne. Az adósság a GDP arányában is növekedett: a kormányváltáskor megközelítette, mostanra meghaladta a 83 százalékot.
A kormány adósság-törlesztési stratégiája csak fokozza a bajt. Az IMF "elkergetése" és a magas hozamú államkötvények kibocsátása miatt az ország a lehetségesnél drágábban jut pénzhez. Amikor évek múlva ki kell fizetni az államkötvények magas hozamait, ez rendkívüli terhet rak majd az emberek vállára. Olyan terhet, amit könnyen elkerülhettünk volna.
Orbán harmadik pontja a stratégiai megállapodások létrehozása egyes nemzetközi cégekkel, a negyedik pedig a szektoradók bevezetése. Ezeket együtt emlegeti "szelektív gazdaságpolitika" címszó alatt. Korábban azt is kifejtette, hogy szerinte nincs is szükség kiszámíthatóságra(!). Orbán fenntartja a jogot, hogy meghatározza, mely gazdasági szereplőkkel szemben, milyen szabályokat alkalmaz.
Bizony, Orbán a kettős mérce jogát követeli! Kizárólag saját magának.
A szektoradók kapcsán az MSZP többször elmondta: nem a multinacionális cégeket sajnáljuk. A baj az, hogy nem hoznak pénzt, nem hoznak munkahelyet a kiszámíthatatlan, sőt ellenségesre hangolt környezetet látva. A gazdaság gyakorlatilag zsugorodik, a beruházási ráta katasztrofálisan alacsony Orbán idején. Ez végzetes a magyar munkavállalók és a magyar vállalkozók számára egyaránt.
A szelektív gazdaságpolitika: csőd. Orbán önkényeskedése következtében Magyarország gazdasági növekedése elmarad az európai átlagtól. Magyarország rosszabbul teljesít, mint Európa, rosszabbul teljesít, mint Közép-Európa.
Az Európai Unió országai közül Magyarország a második a fizetésképtelenné váló cégek számát illetően. Döbbenetes adat! Ennél csak az döbbenetesebb, hogy Orbán a nemzeti tőke erősödéséről beszél egy ilyen szituációban. A "nemzeti tőkések" közé szégyentelenül bemondja a Közgépet is, amely kizárólag abból gazdagodik, hogy Simicska Lajos sorra nyeri meg a közbeszerzéseket, szépen fial a politikai tőke. Nem az ország nyer, hanem csak egy szűk fideszes gazdasági-politikai-hatalmi kör.
Politikája fő elemei között említette Orbán Bálványoson a devizahitelek kezelésének ügyét is. Tette ezt úgy, hogy az ócsai lakópark - amúgy rettenetes - ötlete kudarcba fulladt, a nagy garral beharangozott nemzeti eszközkezelő pedig egy igencsak gyenge változatban működik, úgy-ahogy. A legnagyobb bajban lévők nem kaptak érdemi segítséget a kormánytól három év alatt.
Kaptak viszont pofonokat. 2010 nyarán Kósa és Szijjártó omlasztotta be a forintárfolyamot, 300 forint fölé kergetve az euróval és 230 fölé a svájci frankkal szemben. Most is e kritikus határok környékén van az árfolyam, betudhatóan a kormány újabb terveinek. Az átlagos törlesztő részlet ma 150 százaléka a három évvel ezelőttinek. Ez a magas munkanélküliség, valamint a szociális ellátások leépítése és elértéktelenedése mellett oda vezet, hogy az emberek, családok házi költségvetése beleroppan a terhekbe.
Ez a kormány csak a gazdagoknak segített. A szegényeket magukra hagyta, a középrétegeket pedig a szegénység felé lökte. Ez nemcsak a devizahitelek kapcsán mondható el, hanem az adókulcsok, az adókedvezmények esetében is.
S ez látható a demográfiai csomag ügyében is. Nagyvonalúan ne vegyük észre, hogy Orbán egyetlen intézkedést, a rugalmasan igénybe vehető GYED-et nevezi csomagnak? Viszont az jól látszik, hogy azokat az alacsonyabb összegű támogatásokat, mint amilyen a családi pótlék, vagy a GYES, a kormány nem növeli. Akinek nincs munkája vagy alacsony a keresete, annak ugyanolyan nehéz marad a helyzete, amikor gyereket vállal, mint eddig volt.
Orbán a sikerek közé könyveli a közmunkát is. Bálványoson azt mondta, hogy szerinte nem a gazdasági növekedés teremt majd munkahelyeket, hanem a munkahelyek indítják be a gazdasági növekedést. Ez a tétel, ha bárki elhitte volna, már 2012-ben megdőlt: a közmunka-program kiterjesztésével párhuzamosan recesszióba süllyedt a gazdaság. A közmunka-programokat idén a legtöbb településen csak néhány hónapra hirdették meg, sokszor csak 4 vagy 6 órás foglalkoztatásra. Így aztán még a 47 ezer forinttól is messze kerültünk, pedig megélni abból se lehetett.
Ez a fajta közmunka kizárólag a statisztikák kozmetikázásra alkalmas, se a gazdaságon, se a munkanélküliek helyzetén nem segít igazából. Az Orbán-féle kikényszerített közmunka csak bebetonozza a szegénységet.
Orbán kilencedik pontja az emberi erőforrások megújítása volt. Az egészségügy, a sport, a kultúra és az oktatás megújítása szintén igazi, nehézsúlyú hazugság. A kultúra brutális elfoglalása és a nemzetieskedő giccs támogatása nem nevezhető megújításnak. A sport támogatása olyan értelmetlen nagyberuházásokat eredményez, amelyek kizárólag a Fidesz-közeli cégeknek hasznos. Közben a gyerekeknek számos településen nincs tornatermük, uszodájuk, játszóterük. Az egészségügyre és az oktatásra a kormány évről évre kevesebbet költ 2010 óta. Az intézmények államosítása, az oktatási központi irányítása nem vezetett se jobb, se olcsóbb megoldásokhoz. Meg lehet erről kérdezni a szülőket, akik éppen most kénytelenek a bolti árnál drágábban megvenni a tankönyveket az állami tankönyvkereskedő monopolcégtől.
A bálványosi hazugságözönnel Orbán arra tett kísérletet, hogy álcázza a pénz és a hatalom összefonódására épülő politikáját. Orbán a gazdagok kormányát vezeti, amely nem törődik a szegények és a középrétegek sorsával, ellenkezőleg: kiszolgáltatott helyzetük fenntartására törekszik.
Ennek véget kell vetni! A szocialisták kormányra jutva megfordítják a szegénység és a középrétegek közötti haladás irányát: a szegények középosztályba emelésén, a középrétegek megerősítésén fogunk dolgozni. Igazság, szabadság, biztonság és jólét - ezek a mi politikánk kulcsfogalmai. Politikánk nyertesei pedig a gyermekek, a nők, a munkavállalók, a kis- és közepes vállalkozók és a nyugdíjasok lesznek.
Gazdaságpolitikánk a munkahelyek létrehozására épül. Arra törekszünk, hogy Magyarországra minél több munkahely-teremtő beruházás érkezzen és a magyar vállalkozóknak is megérje a fejlesztés, a foglalkoztatás. Igazságos adórendszert vezetünk be, amely jutalmazza a teljesítményt, de nagyobb erőfeszítést követel a jómódúaktól. A kisemberek adója csökkenni fog, a gazdagoké növekedni.
Támogatjuk a tudás bővítését minden életkorban. A modern, használható tudással felvértezett, a tanulásra való képességgel rendelkező emberek tudatosabb állampolgárok és keresettebb munkavállalók lesznek. Ehhez megbecsült pedagógusokra, jól működő iskolákra, partnerként kezelt szülőkre lesz szükség.
Legfőképpen pedig a gyerekeket segítjük hozzá ahhoz, hogy felnőve majd a saját kezükbe vehessék sorsukat. A gyerekszegénység és első lépésben a gyermekéhezés visszaszorítása, megszüntetése a szocialisták központi célja, egyben Magyarország újjáépítésének kezdete.
Ezzel kezdődik a változás!
Mesterházy Attila
