Felelős miniszterelnök nem menekülhet hazugságba és mellébeszélésbe a valóság elől. Mert még soha nem szépült meg senki attól, hogy letakarta a tükröt. Tragikusan rossz politikájának kárvallottjai, a magyar emberek nem azt érdemlik, hogy együgyűként kezeljék őket, hanem a nyilvánvaló kudarcok őszinte elismerését, felelősségvállalást és azonnali politikai irányváltást.
Ez a politikusi magatartás és politikai kultúra, azonban a magyar miniszterelnöktől idegen. Marad tehát a kudarcok elhallgatása, a problémák szőnyeg alá söprése és a felháborító hazugsághalmaz.
Orbán szerint hatvan éve nem látott fejlesztés zajlik az egészségügyben. Emelkedett a családtámogatások mértéke, sőt, a kisbabák ennek tudatában direkt beleszületnek az épülő új magyar világba. Orbán szerint emelkedik a foglalkoztatás, csökken az államadósság, tartjuk a költségvetési hiánycélt.
Ehhez képest a helyzet valójában úgy áll, hogy az egészségügyre 2010 óta egyre kevesebb pénzt fordít a költségvetés. A külföldön munkát vállaló orvosok és ápolók száma egyre magasabb. Kevesebb pénz jut oktatásra, családtámogatásra, az idősek ellátására. Ellenben a költségvetés egyre nagyobb részt juttat a kormányzat saját kiadásaira.
Az emelkedő foglalkoztatással és reálkeresetekkel dicsekvő kormányzat elképesztő módon csúsztat: a foglalkoztatottak számába beleszámolja a közmunkásokat, a reálkeresetekbe viszont nem. Valójában a piaci munkahelyek fogytak, a keresetek pedig csökkentek 2012-ben. Szemenszedett hazugság, amit Orbán állít, hogy a közfoglalkoztatottak átlagkeresete 73 ezer forint lenne. Ezzel szemben a kormány nemrég jelentette be, hogy a közmunka-programok napi 6 órában és 5 hónapos időtartamra indulnak idén. Vagyis még 40 ezret sem keres majd a többség és még azt sem kaphatja egész évben.
Nagy hangon kioktatta Orbán az Európai Bizottságot 2013-ra szóló gazdasági prognózisáért. A Bizottság ugyanis nem hiszi, hogy a költségvetés hiánya 3 százalék alatt marad idén és jövőre. A Bizottság eddig mindig tévedett - állítja Orbán és Varga Mihály miniszter. Csakhogy a valóságban a kormány számos alkalommal módosította év közben a tavalyi és tavalyelőtti büdzsét, hogy a hiányt kordában tudja tartani. Eredeti terveit mindig ki kellett igazítania, például azért, mert a gazdasági növekedés egyre lassult, sőt, mínuszba fordult. Most a kormány fogadkozik, hogy idén is 3 százalék alatt lesz a hiány. Ez magyarul azt jelenti, hogy a katasztrofális büdzsét újabb megszorításokkal fogják helyrepofozni: megint a lakosság fizeti Matolcsy számláját.
Orbán régi szövege, hogy mennyire káros adósságból finanszírozni a jólétet, és hogy szakítani kell ezzel a gyakorlattal. A kormány nem is finanszíroz semmiféle jólétet, ehelyett a "rosszlétet" növeli. Egyre több a szegény, gyarapszik a mélyszegénységben élő emberek száma. Ahelyett, hogy a szegények zárkóznának föl a középosztályhoz, a középosztály tagjai csúsznak le a nélkülözők közé. Közben pedig, ne legyen tévedés, ismét növekszik az államadósság és továbbra is méregdrágán jegyzik le az államkötvényeket. Úgyhogy adósság továbbra is lesz bőven, csak a jólét fogyott el végképp.
Eldicsekedett a kormányfő a magyar sportolók, a feltalálók, a legkülönbözőbb szakmák kiváló eredményeivel is. Minden magyar sikert boldogan üdvözlünk! Ám tegyük világossá, hogy e sikerek nem a kormánypolitika támogatásával, hanem éppen annak ellenére jöttek létre. A kiváló magyar elmék és kétkezi munkások érdeme, hogy ilyen szituációban is a legjobbak közé tartoznak a világon. Orbán Viktornak semmi köze se a szakmunkásverseny, se a szakácsverseny eredményéhez.
Szégyenteljes és megdöbbentő arcátlanság, hogy a miniszterelnök olyan országról beszélt, ahol a gyerekek több eséllyel rendelkeznek, mint annak idején a szüleik. Nehéz ezt indulat nélkül kommentálni. Orbán Viktor kivonja a pénzt a közoktatásból, zűrzavaros, gyerekellenes átalakítást hajtat végre az iskolákban. Kifacsarja az utolsó filléreket az egyetemekből, packázik a tiltakozó hallgatókkal. Ahol éri, ott veri át a tanulókat és tanárokat képviselő szervezeteket. Az egész oktatási rendszer és tágabban, az egész kormányzati társadalompolitika a gyerekek esélyeinek szűkítéséről, rombolásáról szól. 2010 óta egyre több gyerek szenved szükséget, ma már minden negyedik gyerek szegénységben él. Ez önmagában is bukásra ítéli Orbán Viktor kormányát. A gyerekek esélyeiről szóló gyalázatos hazudozása csak a ráadás.
A tudatos hazugság kirívó példája az is, ahogy az ellenzékről beszél: „A bankok adóját elengednék és helyette megint az embereket adóztatnák.”
Ezzel szemben mi fenn akarjuk tartani a bankrendszer külön adóztatását - a hasonló adót alkalmazó országok átlagos mértékének szintjén. Mostani, mértéktelenül eltúlzott szintjét kétségtelenül csökkenteni akarjuk, de nem a bankok, hanem a vállalkozások érdekében, hiszen a gazdaság beindításához nélkülözhetetlen a hitelezés újraindítása. A vállalkozások így jutnak működésükhöz, beruházásaikhoz megfizethető és kiszámítható feltételekkel hitelhez, és így jöhetnek majd létre új munkahelyek.
Ami pedig az emberek adóztatását illeti: mi az igazságos, progresszív adózás hívei vagyunk. Ráadásul nem csak a bérjellegű, hanem a tőkejövedelmekre is ki kívánjuk terjeszteni az adózás progresszív jellegét. Azt tartjuk igazságosnak, hogy akinek több van, az vállaljon többet a közös terhekből, és akinek kevesebb, azt segítsük azzal, hogy több pénzt hagyunk a zsebében. Az már csak a ráadás, hogy a családi adókedvezményt nemhogy megszüntetni nem akarjuk, hanem lehetővé kívánjuk tenni, hogy az alacsonyabb jövedelemmel és ezért kellő SZJA befizetéssel nem rendelkező alkalmazottak is teljes mértékben igénybe tudják venni.
De van itt más is. Orbán Viktor azt mondta: „Tévednek, egy erős ország nem felejt. Nem felejtjük el azt a nyolc évet.”
Én tudom, hogy ő biztosan nem felejtette a nyolc évet, akkor sem, amikor az AUDI bővítésénél büszkélkedett, sem akkor, amikor éppen a kecskeméti Mercedes gyár átadására készülődött, vagy amikor iskolák és kórházak fejlesztéseivel dicsekszik. Ezeket mind-mind az előző kormányok kezdték meg EU-s forrásokból. Orbán Viktor után viszont nem marad semmi, csak kudarc és csőd.
Válaszul megígérhetem, hogy se mi nem fogunk felejteni, se az emberek!
Nem feledjük a plágiumbotrányba belebukott köztársasági elnököt, az azeri baltás gyilkost, Nyírő József hamvainak utaztatását, az Új színház átadását a szélsőjobbnak, a közmunkások megalázását és nyomorát, a szakszervezetek ellehetetlenítését, a devizahitelek bedöntését, az egészségügy tönkretételét, a diákok átverését, az iskolák botrányos államosítását, a tanárok bérének csökkentését. Nem feledjük a baloldali és szabadgondolkodó értelmiség ellen indított hadjáratot, a visszamenőleges törvénykezést, a rokkantnyugdíjak elvtelét, a Fidesz folyamatosan átírt "gránitszilárdságú" alaptörvényét, az ellopott magán nyugdíjpénztári megtakarításokat, az állami szintre emelt korrupciót, a botrányos földügyeket, a vidék tönkretételét, a gazdasági visszaesést, a növekvő államadósságot, a felelőtlen pénzszórást…
Mindez feledhetetlen.
Orbán arról nem beszélt, hogy immár félmillióan hagyták el az országot. Félmillióan vállalták a tartós külföldi élet minden emberi, családi nehézségét, éppen azért, hogy a gyerekeiknek jövőt biztosítsanak. A miniszterelnök rokonain, barátain és üzletfelein kívül nem terem másnak babér Magyarországon. Az egész ország szegényedik, hogy ők gazdagodhassanak.
Legyünk nagyon észnél, mert most a szemfényvesztés éve következik! Rezsicsökkentéssel, akciótervvel próbálja majd a Fidesz megtéveszteni az embereket. Pár ezer forintot visszaad - ha visszaad - nekik abból a több tízezer vagy több százezer forintból, amit a nyugdíj-vagyon elrablásával, az új és újabb adókkal elvett tőlük. Közben meg nincs munka, amiből tisztességesen meg lehetne élni. Ebéd helyett cukorka.
Ezt a gyalázatos, hazug rendszert kell leváltanunk 2014-ben. Elmúlt a taktikázás, az üzengetés, a kivárás, a tétlenség ideje. Dolgozni kell, nyakunkba venni az országot, elmondani az igazságot, bátorítani és reményt vinni. Orbán nem megy el magától, el kell zavarni. Nem az ellenzék, hanem az ország jövője áll vagy bukik ezen.
Orbán nem megy el magától, el kell zavarni - Mesterházy Attila írása a héten
Orbán Viktor évértékelő beszédében már megint arcul csapta Magyarországot. Arcul csapta a munkanélkülieket, az utolsó tartalékaikat felélő, napról napra élő családokat, a túlélésért küzdő vállalkozókat, a kivéreztetett oktatás- és egészségügy kárvallottjait, a kilátástalanság elől külföldre menekülőket, és mindazokat, akik hittek benne.
