Orbán Viktor és a demokrácia

A vállalkozók budapesti fórumán majd az erdélyi Tusványoson elmondott beszédeinek vihart kavart kijelentései nem óvatlan elszólások voltak, hanem saját értékrendjének alkotóelemei. Egyértelművé tették, hogy mit gondol Magyarországról, Európáról, a világról, a demokráciáról és az önkényuralomról.

Nem tartozom azok közé, akiket megleptek mostani kijelentései. Jól emlékszem Orbán Viktor és politikus társai azon nyilatkozataira, amelyek jelezték, hogy 1994-től kezdve elfordultak korábbi értékrendjüktől. Jól emlékszem az első Orbán kormány négy évére is. Azt sem felejtettem el, hogy 2009 őszén zárt körben elhangzott kötcsei beszédében Orbán Viktor célként jelölte meg az úgynevezett centrális politikai erőtér megteremtését. Ez lényegében egyetlen nagy kormányzópárt teljhatalmát jelenti, amely úgymond felesleges viták nélkül képes eldönteni minden fontos kérdést. Azt sem titkolta, hogy ezt legalább húsz évig akarja fenntartani, ráadásul közben mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy Magyarország ne térhessen vissza az eddigi pluralista rendszerhez. Ez a gondolkodás fejeződött már abban a korábbi kijelentésében is, hogy "csak egyszer kell nyernünk, de akkor nagyon!"

A 2010 májusában a választásra jogosultak mindössze egyharmadának szavazatával megszerzett kétharmados parlamenti többség birtokában elfogadtatott Alaptörvény, a sarkalatos törvények, a demokrácia lényegéhez tartozó fékek és ellensúlyok lebontása, a jogállamban értelemszerűen pártsemleges tisztségek és intézmények elfoglalása ennek a stratégiának az elemei. A 9-12 évre megválasztott tisztségviselők lecserélésének, az igazságtalan, ráadásul a költségvetési hiányt növelő személyi jövedelemadó rendszer megváltoztatásának kétharmados többséghez kötése, valamint az új választási rendszerrel kapcsolatos szándékok egyértelműen jelzik Orbán Viktornak személyes hatalmának betonba öntését.

Teszik mindezt az Európai Unió egyik tagállamában. A közös értékrend és szabályok védelmében megfogalmazott uniós bírálatokat illetéktelen beavatkozásnak minősítve utasítják el. Orbán Viktor és köre számára az uniós tagság csupán azt jelenti, hogy Magyarország a közös kasszából, 27 tagállam adófizetőinek hozzájárulásából minél több támogatást kapjon, amit azután arra költ, amire Ő és kormánya, politikai és gazdasági klientúrája jónak tartja.

Orbán Viktor eddig azt állította, hogy az uniós bírálatokat a különadók bevezetése, azaz, a multinacionális cégek "tyúkszemére lépés" váltotta ki. Most új megközelítéssel állt elő, a kritikát irigységgel magyarázta. Szerinte Nyugat-Európa irigyli Magyarországot a sikeres válságkezelés miatt. Magyarország és a hasonló méretű tagállamok gazdasági adatait összehasonlítva nyilvánvaló ennek az állításnak a nevetségessége.

Orbán Viktor azt szeretné, hogy az Európai Unió minél több tagállama követné az Ő receptjét. A közösen kialakított megoldások helyett a különálló nemzetállami megoldásokat szorgalmazza, ami szembemegy szinte minden tagállam, jobb és baloldali kormányok, az Európai Bizottság és az Európai Parlament álláspontjával. Az általános felfogás szerint ugyanis a globális kihívásokra hatástalanok az egymástól független nemzetállami receptek.

Érthető módon nagyon sokan felháborodtak azon, hogy Orbán Viktor a magyarságot "fél-ázsiai népségnek" minősítette. A magyarság ázsiai eredete történelmi tény. Mint, ahogy az is, hogy Szent István államalapítása óta hazánk Európa része. Szerintem nem a lekezelő hangvételű jelző az igazán sértő, hanem Orbán Viktor azon állítása, hogy nálunk emiatt nem elég az összefogáshoz a szándék, azt erővel kell kikényszeríteni. Megjegyzem, éppen ezt példázza az álságos nemzeti együttműködés rendszere, illetve annak kudarca. Meggyőződésem, hogy az összefogás csak önként vállalt lehet, lényege a saját célok és érdekek egy részének a közös célok és érdekek alá rendelése.

Orbán Viktor felháborító gondolatmenetének csúcspontját az jelenti, hogy reméli: nem kell majd a demokrácia helyett valamiféle "új politikai rendszert" bevezetnie.
Nem nehéz kitalálni, hogy milyen lehetőséget fontolgat. A világon és Európában az elmúlt évszázadokban sokféle államforma, de csak kétféle rendszer jött létre: demokrácia és diktatúra. Ez utóbbi, a rejtett vagy nyílt önkényuralom lényege egy szűk csoport erőszakra, elnyomásra, megfélemlítésre épülő korlátlan hatalma.

Orbán Viktor álságos módon, burkoltan, de félreérthetetlenül ezzel fenyegette meg Magyarország állampolgárait. Cinikus módon a Jóisten segítségében bízik, abban, hogy "nem kell" majd a demokrácia helyett valamiféle új politikai rendszert, azaz diktatúrát bevezetnie, a túlélés, értsd saját maga és szűk köre hatalmának megőrzése érdekében. Én vele ellentétben az MSZP növekvő támogatottságában, a demokrácia híveinek nem erőre, hanem közös szándékra épülő összefogásában, a magyar választók többségének józan ítélőképességében bízom. Abban, hogy nem csak "nem kell", de nem is lehet Magyarországon újból diktatúrát bevezetni.

Kovács László, volt külügyminiszter /