STOP: Ha azt mondom, kezdődik a tanév, mi jut eszébe?
Hiller István: Az, hogy a 2012/13-as tanév utazás a múltba, ami a terveink szerint nem tart tovább két tanévnél. A tanév közbeni államosítás, az, hogy az önkormányzati iskolákat az állam elveszi, és tegyük hozzá, hogy erről 2010 előtt egy szót nem hallottunk.
- Mi is történik pontosan?
- Orwell kétségkívül megirigyelte volna, ha mindez ismert regénye, az 1984 elkészülte előtt történik. Létrehoznak egy nagy irányítóközpontot, a Klebersbergről elnevezett intézetet, amelynek az a feladata, hogy kelettől nyugatig és északtól délig az összes magyar iskolát ellenőrizze, irányítsa, az igazgatókat kinevezze, a tananyagot egységesen kiadja és ellenőrizze, a kerettanterveket kibocsássa. Az egész tehát olyasmi, ami vissza akarja forgatni az idő kerekét. Olyan, mintha 1973-ban lennénk, amikor államilag kinevezett igazgató államilag ellenőrzött tananyaggal, államilag alkalmazott pedagógusok segítségével végzi a munkáját. Az előző hétvégén Sopronban voltam, ahol egy barátom születésnapját egy retrokocsmában ünnepeltük. A kocsma dekorációjában mindenféle úttörő-oklevél és kisdobos egyenruha mellett a falon volt egy nagy tábla, "Állami általános iskola" felirattal. Mondtam is a tulajdonosnak, hogy, ha meg akarja őrizni a retrokocsma-jelleget, akkor ezt hamarosan le kell szednie, mert ez nem a múlt, hanem lassan a jelen és a közeljövő. Mindemellett az egész folyamat előkészítettsége is csapnivaló.
- Pontosan mire gondol?
- Ez a bizonyos Klebersberg Intézet, amelyik irányítaná a dolgokat, éppen csak elkezdett felállni, miközben fél év múlva az összes magyar iskolát irányítania kellene. A költségei óriásiak, és ezeket a költségeket döntő többségében pedagógusok, tanárok és tanárnők béréből, munkahelyéről kell majd összeszedni. Ez azt jelenti, hogy a tanév összevonásokat és elbocsátásokat fog hozni, aminek eredményeképpen akarják megteremteni a pénzügyi keretet a finanszírozásra.
- Hogyan látja, mi volt a tényleges oka az iskolák államosításnak?
- Ez nem az oktatásról szól, hanem az ország irányításáról, sőt, az ország felügyeletéről. Téved, aki azt gondolja, hogy itt bármilyen oktatáspolitikai elképzelés volt. Ez egy politikai döntés, amelynek egy része érinti az oktatást. Igazat mondtak, amikor a törvény szövegében a közoktatást köznevelésre változtatták. Ugyanis állami és hatalmi eszközrendszerrel akarják nevelni a magyar iskolarendszerben résztvevőket, természetesen a legkisebbeket is. Az iskolarendszerben olyan szisztémát lát a Fidesz, amelyben a magyar jövő képviselői - tehát a gyermekek és a fiatalok - összejönnek és rengeteg időt töltenek együtt, felnőttek felügyelete mellett. Ezért ezt egy olyan hálózatként fogják fel, amelybe a saját ideológiai és politikai elképzeléseiket kívánják belepumpálni. Nem pedagógiáról, oktatásról, a tudás átvételéről és átadásáról van szó, hanem egy olyan hatalmi szerkezetről, amely az egész országban egységesen kívánja irányítani a diákok nevelését. Ez nem az államtitkár asszony vagy valamelyik fideszes oktatáspolitikus szakmai elképzelése, ez Orbán Viktor víziója az ország irányításáról, illetve az a része, amely az oktatásra esik. Tehát hatalmi politika, és nem oktatáspolitika.
- A nevelés alapú oktatáspolitika nagyon rossz emlékű diktatúrákban történelmében hagyott nyomokat a harmincas évektől a nyolcvanas évek végéig.
- A hatalmi politika általában az iskolarendszert a hatalmi szerkezet részeként nézi. Elég világosan lehet látni, hogy 1990 óta egymást követő kormányzati ciklusokon keresztül - pártállástól függetlenül - az oktatási miniszterek tisztelték az ENSZ gyerekjogi programjának alapállítását, amely szerint a gyermekek oktatásának kérdése a legfontosabb, és az oktatáspolitikában a legfontosabb maga a gyermek. Ezt közösen vallottuk, még akkor is, amikor az első Orbán-kormány irányította az országot. Az új köznevelési törvényből ez kimaradt. Az a mondat hiányzik, amely azt határozza meg, hogy a legfontosabb a gyermek érdeke és hogy az oktatás középpontjában a gyermek áll. Ez pedig nem lehet véletlen, hiszen mi is jeleztük, és volt olyan fideszes képviselő is, aki módosító indítvánnyal vissza akarta ezt helyezni a törvény szövegébe, de ezeket az indítványokat leszavazták. Így egyértelművé vált, hogy a mostani felfogás középpontjában a hatalom és annak gyakorlása áll. Pedig azért hozott létre az ember iskolákat, hogy a következő nemzedéknek a tudását átadhassa.
- Ez elég éles kritika.
- Igen, de ugyanakkor mi - a Magyar Szocialista Párt és annak oktatáspolitikusai - ettől a tanévtől kezdődően nem csak kritikát akarunk mondani. Programunk kész, ezért a kritikai észrevételeink, megjegyzéseink, tiltakozásunk mellett minden alkalommal a saját elképzeléseinket is megfogalmazzuk. Felmutatjuk azt az alternatívát, amely nemhogy eltér attól, amit most a kormány az oktatáspolitikában csinál, hanem szöges ellentéte annak.
- Mik a legfontosabb teendők az oktatásban?
- Ha az MSZP kormányoz majd, az önkormányzatok újra lehetnek iskolafenntartók. Azoknak az önkormányzatoknak tehát, amelyek ezt akarják és vállalják, és képesek is rá, ismét lehetnek iskoláik. A polgármesterek és az önkormányzati testületek szégyenletes szerepet kaptak ebben a történetben. A polgármester egyfajta raktáros lett, akinek arról kell gondoskodnia, hogy az iskolában a kréta és a villanykörte a megfelelő helyen kerüljön raktározásra. A működtetés feladatai ugyanis rá hárulnak, miközben az iskola tényleges ügyeibe, az igazgató kinevezésétől kezdve addig, hogy az általa vezetett településen élő szülők ott élő gyermekei hogyan folytatják tanulmányaikat, semmiféle beleszólása nincs. Mi ezt helyreállítjuk majd, és a raktárosokból ismét polgármestereket csinálunk, akik a szülőkkel és a pedagógustestületekkel együtt irányíthatják és folytathatják az oktatási és nevelési munkát. Nem hiszek abban, hogy például egy kisvárdai hétéves tanulót bárki jobban ismer egy nagy, központi, budapesti intézet munkatársai közül, mint az édesanyja vagy édesapja, a tanára és az a közösség, amelyikben él. Ezért úgy helyes, ha ott helyben tudják eldönteni, hogy az oktatásban mire van szüksége - nem pedig egy álcázott minisztériumi főosztályvezetői szobából, vagy a Klebersberg Intézet osztályvezetői irodájából. Tényleg olyan az egész, mintha negyven évvel korábbra röppentünk volna vissza az időbe. Mi vissza akarjuk adni a "Magyar Iskolaváros" címet, hiszen évszázados hagyományokat ápoló iskolavárosaink vannak. Az egyértelmű, hogy iskolaváros iskola nélkül nem létezik. Azoknak a városoknak, amelyeknek évszázados karakteréhez hozzátartozik, és amelyek közössége büszke arra, hogy iskolaváros volt, és újra az is akar lenni - Szeged, Debrecen, Sárospatak, Pápa, Sopron, Pécs, Veszprém, Győr és még sorolhatnám - lehetőséget fognak kapni, hogy ismét iskolával rendelkező iskolavárosok legyenek, mert megteremtjük számukra.
- Akkor a finanszírozásban is szükség lesz majd átalakításokra.
- Helyreállítjuk a fenntartók közötti jogegyenlőséget. Egyházi fenntartású iskola nem kaphat majd több állami támogatást, mint egy állami-önkormányzati iskola. Most ugyanis többet kap. Ha ugyanazok a diákok ugyanazoktól a tanároktól tanulnak ugyanabban az épületben, de az iskola egyházi fenntartású, akkor ma a költségvetésből több pénzt kap, mintha állami-önkormányzati fenntartású. Ez nem csupán igazságtalan, hanem érthetetlen és jogszerűtlen is. Ezért ragaszkodunk hozzá, hogy az államtól minden elismert fenntartó ugyanolyan feltételek szerint kapjon támogatást.
- Ha valaki a finanszírozást alakítja át, nyílván viták sorát indítja el.
- Az érdekek és nézetek megvitatásának fórumát, vagyis az érdekegyeztetést is vissza fogjuk állítani. Ez a fórum gyakorlatilag két éve nem létezik, amik itt folynak, azok bohócjelenetek. Semmilyen ténylegesen ütköző nézet megbeszélésére nincs mód, eldöntött tények és diktátumok ismertetése folyik. Az ellenjavaslatra pedig semmilyen figyelmet nem fordítanak. Ezért mi a szakmai- és civil szervezetek, a szakszervezetek, az alapítványi és egyesületi iskolák felé fordulunk, velük közösen újjáalakítva a magyar oktatás érdekegyeztetési rendszerét. Véleményüket úgy kérjük ki, hogy a miénket is elmondva legyen olyan közös gondolatunk, amelyben mindenkinek benne van a saját része, így a későbbiekben tudja képviselni azt a közös alapot, amit így kialakítunk.
- Ezek nagy változtatások.
- Úgy gondolom, tanévkezdéskor el kell mondanunk ezeket a konkrétumokat, amelyek nem egyszerűen kritikai megjegyzések, hanem önálló és világos alternatívák. Ebből az önök olvasói, a pedagógusok, és a kormány is tudni, hogy az MSZP ezekben a kérdésekben hogyan vélekedik. Ugyanakkor ez csak néhány sarkalatos pontja az MSZP kész és kidolgozott közoktatás-politikájának. Az egészet később fogjuk közzétenni, a politikai döntésnek megfelelő időpontban.
http://www.stop.hu/belfold/orbanek-agymosasra-akarjak-hasznalni-az-oktatast/1079117/
