Párhuzamok a román és a magyar helyzet között

A romániai események kapcsán érdemes röviden felidézni, hogy mit tett a Fidesz és az MSZP a demokrácia, az alkotmányosság, vagy éppen a magyar nemzet, jelen esetben az erdélyi magyarság jogainak védelmében. Miután a román kormány hatalomra került, több olyan intézkedést tett, amely hátrányosan érintette a másfél milliós erdélyi magyarságot. A szocialista EP képviselők érdemben tettek ez ellen: Tabajdi Csaba elnökletével 2012. június 14-én az Európai Parlament Nemzeti Kisebbségügyi Intergroupja felhívta a román kormányt, hogy tartózkodjon a magyar közösség kisebbségi jogainak csorbításától. Folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a magyarság legitim képviselőivel. A fellépésnek köszönhetően több, az erdélyi magyarságnak kedvező változás is történt. A Fidesz az Intergroup ülésén nem emelt szót az erdélyi magyarság képviseletében. Semmilyen érdemi lépést nem tett érdekükben. Ehelyett az ügyet az MSZP és az RMDSZ elleni pártpolitikai támadásra használta.

Június végén Victor Ponta kormánya, a román alkotmánybíróság döntésével szembeszegülve megakadályozta, hogy Traian Basescu elnök utazzon országa képviseletében az Európai Tanács ülésére. A lépés a demokrácia kereteit feszegette, de nem volt olyan súlyú, hogy azt három nappal később az Európai Parlament a plenáris ülés napirendjére tűzze. Ez az elutasítás nem azt jelentette, hogy nem kíván a kérdéssel foglalkozni, hanem azt, hogy tájékozódni kíván a romániai történésekről - ahogyan ezt egyébként a Fidesz-kormány is kérte annak idején a saját maga számára. A Fidesz szerint a napirendre tűzést az MSZP négy képviselője akadályozta meg a 751 tagú Európai Parlamentben, melynek legnagyobb politikai ereje a Fideszt is sorai között tudó Európai Néppárt. Ez nyilvánvaló nonszensz. A kezdeményezést ugyanaz a jobboldali többségű intézmény utasította el, amely korábban három alkalommal mondott kemény bírálatot az Orbán-kormány médiatörvénye, alkotmányozása és antidemokratikus intézkedései kapcsán. A médiatörvénnyel foglalkozó állásfoglalásra 316-an, a magyar alaptörvénnyel foglalkozóra 331-en, a magyarországi demokrácia helyzetével foglalkozóra 315-en mondtak igent az Európai Parlamentben, ami a részvételi arányokra tekintettel csak úgy lehetséges, ha a jobboldalról is érkeztek szavazatok. A Fidesz revánsot kívánt venni az EP állásfoglalásaiért, oly módon, hogy idő előtt ki akarta erőszakolni a Romániával kapcsolatos EP vitát. A kezdeményezés 113 szavazatot kapott, a Néppárti Frakció létszáma 271 fő. A számok magukért beszélnek, a kezdeményezők a saját pártcsaládjukat sem tudták mozgósítani. A vitára nagy valószínűséggel szeptemberben kerülhet majd sor.

Az EP szavazását követően sajnálatos módon a román kormány több olyan lépést is tett, amelyek alkotmányossága, vagy demokratikus jellege megkérdőjelezhető. Alkotmányellenes módon korlátozták az alkotmánybíróság jogköreit, és leváltották az ombudsmant. Ezzel a román kormány beavatkozott két független intézmény működésébe. Valahogy úgy, ahogy az Orbán kormány egy törvénymódosítással hivatali idejének lejárta előtt eltávolította a Legfelsőbb Bíróság elnökét, és az adatvédelmi ombudsmant. Valahogy úgy, ahogy a visszamenőleges törvénykezés alkotmányellenességének kimondása után az Orbán kormány két alkalommal is megnyirbálta az Alkotmánybíróság jogköreit. Bár a módszerek különböztek, mind az Orbán-, mind a Ponta-kormány gyakorlata ellentétes az európai demokrácia-felfogással, az Európai Unió alapértékeivel. Ez ellen az MSZP európai parlamenti képviselői határozottan kiállnak.

Már az Orbán-kormány tevékenységéről szóló európai parlamenti állásfoglalás kapcsán is felvetettük: az Európai Unió komoly hiányossága, hogy nem tudja kezelni a tagállamaiban zajló demokrácia-ellenes folyamatokat. Nem igaz tehát, hogy pártpolitikai vita övezné az uniós alapértékek védelmének szükségességét. Ma még hiányoznak a megfelelő uniós eszközök, ahogy azt Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke is kiemelte Victor Pontával tartott július 11-i sajtótájékoztatóján. Ezen hiányosság orvoslására a magyar szocialisták több alkalommal demokrácia-mérő, ellenőrző mechanizmus felállítását javasolták. Ennek keretében az Európai Bizottság, illetve az Európai Alapjogi Ügynökség, objektív szempontrendszer alapján, folyamatosan figyelemmel követné a jogállamiság, az állampolgári jogok és a médiaszabadság helyzetét, a független intézmények politikai befolyásolására való törekvéseket. Amennyiben a Bizottság romlást tapasztalna ezen a téren, szankciókat javasolhatna az adott kormány ellen. Ezt a javaslatunkat újra megismételtük: Göncz Kinga módosító indítványt nyújtott be az Európai Parlamentben most tárgyalt, az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban című jelentéshez. Bízunk benne, hogy a fideszes EP képviselők támogatják a kezdeményezést.

A Ponta-kormányt nem menti, de érdemes megjegyezni, hogy Traian Basescu államelnök éveken át hasonló eszközökkel vonta politikai befolyása alá a független intézményeket. Ha a nemzetközi szereplők akkor is ilyen gyorsan és határozottan léptek volna fel, talán csírájában el lehetett volna fojtani a túlzott hatalmi próbálkozásokat. Az is jól látszik, hogy az európai uniós intézmények tanultak az Orbán-kormánnyal kapcsolatos tapasztalatokból: Vivianne Reding alapjogi biztosnak most pár nap elegendő volt ahhoz, hogy határozottan megszólaljon. Magyarország esetében erre hónapokig, egész pontosan 2011 decemberéig kellett várni, a médiatörvény és az új alaptörvény elfogadását, az Alkotmánybíróság hatáskörének csorbítását, a független intézmények pártkatonákkal való feltöltését követően. Az Európai Parlament is azután szólalt meg a magyar ügyben, hogy megfelelően tájékozódott az antidemokratikus intézkedésekről. Az is örvendetes, hogy eltérően a magyarországi jogsértésektől, ahol az Európai Parlament sürgetésére volt szükség, az Európai Bizottság ezúttal nem tétovázott, és nem várt másfél évet, hogy a biztosi kollégium napirendjére tűzze a romániai események értékelését.

Végezetül a magyar és a román helyzet összevetése kapcsán érdemes idézni Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem Magyarországgal foglalkozó szakértőjének értékelését: "A magyar helyzet messze rosszabb, mint a román - legalábbis jelenleg. Orbán Viktor újra írta az Alkotmányt, hozzá hűséges pártkatonákat helyezett fontos állami intézményekbe, csorbította a bíróság függetlenségét, központosította a helyi önkormányzatokat, saját kényére-kedvére alakította át a választási rendszert. Pártját szinte lehetetlen kimozdítani a hatalomból, mivel egyetlen állami intézmény sem maradt független, ahonnan az ellenzékiek erőt meríthetnének. Ezzel szemben Románia erős többpártrendszere rákényszeríti Vicor Pontát, hogy egy ingatag koalícióban kormányozzon egy olyan politikai környezetben, ahol a szervezett ellenzék számos kulcsfontosságú állami pozíciót ellenőrzése alatt tart. Ponta még nem írta újra Románia Alkotmányát csak azért, hogy hatalmon maradhasson."


Tabajdi Csaba
Göncz Kinga
Gurmai Zita
Herczog Edit